2011 utolsó napján

Lassan megint egy évet hagyunk magunk mögött, amiről így 2011 utolsó napján elmondhatom, hogy elég vegyes felvágott volt számomra mindenféle szempontból. Voltak köztük kiemelkedően jó és boldog pillanatok, de pocsék helyzetek is előfordultak most szép számmal. Mindenesetre remélem, hogy a következő év ennél jobb lesz.

No, de a blogról és rólam, mint olvasóról és az olvasmányairól író hölgyeményről... szóval mit is műveltem én itt ebben az évben? Hát, először is februárban hozzácsapódtam, mint forró olaj a konyhai csempéhez az ekultura.hu stábjához, és nagy komolysággal szólva: állandó munkatárs lettem (vagy mi a szösz). Pár írásom megjelent a honlapon, amelynek nagy részét itt a blogban is közöltem pár napos (olykor hetes) csúszással. Aztán márciusban III. helyezést értem el az Olvasóterem recenzióíró pályázatán, valamikor tavasszal pedig megjelent a Jumurdzsák gyűrűjéről írt bejegyzésem a Könyvfutár elnevezésű, debreceni ingyenes kulturális lap hasábjain (köszönöm, Bridge még egyszer! ).
Aztán most októberben, illetve decemberben is egy kicsit komolyabb vizeken is kipróbáltam magam, két írásom is megjelent az Irodalmi Jelen online magazinjában. Hát, érdekes és tanulságos volt mindenképp ez a kis bepillantás ebbe a világba - ahogy Hugh Grant mondaná: "hihetetlen, de élmény volt". És ez tök igaz, ennél jobban el sem tudnám mesélni :-)
Ja, és még a blogról annyit, hogy idén nyáron lett kétéves a szentem, szóval már egészen úgy tűnik, és bátran kijelenthetem, hogy van egy állandó hobbim az olvasás mellett :-) Nagyon szépen szeretném megköszönni mindenkinek az állandó vagy éppen rapszodikus, illetve az egyszeri olvasásokat, esetleges véletlen idekattintásokat, kommenteléseket, molyos kedvenceléseket - mindennek hihetetlenül örülök és jól esik, és tényleg köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az évben (is)!

Részt vettem két molytalálkozón is Szegeden, csupa kedves mollyal és sütikkel körülvéve; meglátogatott a nyáron egy tőlem messzire élő, és számomra nagyon kedves barátnő/könyvesblogger/moly - szerintem csudaszép napot töltöttünk együtt, és valamikor tavasszal még egy másik, szintén messzire élő, kedvelt barátnővel/mollyal ülhettem be egy limonádéra a híres neves Hatos Rétesbe - és mielőtt téves konklúziót vonnátok le, a tőlem levő távolság és a kedveltségi faktor nem feltétlen egyenesen arányos :-D ; többekkel állandó levelezésbe kerültem vagy maradtam, illetve egyéb, az internet adta lehetőségekkel élve tartjuk a kapcsolatot - aminek szintén nagyon örülök, és őszintén remélem, hogy a következő évben is így lesz, mert úgy vélem, jó és kedves barátokat, közeli ismerősöket mondhatok magaménak :-) Így mindezekre visszatekintve, tisztára szociálisnak nyilvánítom most magam.


(kép forrása: http://girl-dictionary.tumblr.com/ )

Aztán... mi van még? Ja! Szóval, az idén kereken 100, azaz száz könyvet olvastam el, ami huszonhárommal kevesebb, mint tavaly. Sebaj, szép kerek szám ez a száz - nagyon szimpatikus. Igazából, az államvizsga, szakdolgozatírás, a dögmeleg és kibírhatatlan nyár az oka szerintem ennek a csökkenésnek - no meg azt is tegyük még hozzá, hogy idén jó pár tégla méretű könyv is becsúszott az olvasmányaim közé (pl. Nyomorultak, Passuth, Elfújta a szél, illetve a legutóbbi két Dumas könyv).
Most elnéztem az olvasmányaim listáját, és megállapítottam idén sokkal több szépirodalmat, illetve klasszikust fogyasztottam, mint tavaly - aminek nagyon örülök, szeretném is folytatni ezt a tendenciát, amellett természetesen, hogy a pop irodalom is megmarad.

És *dobpergés* elkezdtem ismerkedni a kortárs magyar szépirodalommal is, és eddig csupa pozitív csalódásom volt - mármint a könyveket tekintve. Az angol nyelven olvasás is egész jól megy, de több ilyen könyv is lecsúszhatott volna a torkomon... a három darab Harry Potter és a Funke: Reckless könyv elég szánalmas mennyiség ahhoz képest, hogy tavaly azt mondtam, hogy "fúdemostmárigazánbelehúzok" . Persze, nem csupán ez a fogadalmam lett füstbe ment terv - nem is én lennék, ha másképp lenne. Valami pillanatnyi elmebaj megszállt engem tavaly decemberben, amit szerintem magam se gondoltam komolyan, még pedig, hogy 2011 januárjától májusig nem veszek könyvet. Hát persze, hogy nem bírtam ki - mondjuk, azt azért hozzátenném, hogy ez év augusztusa és novembere között tényleg alig vettem könyvet, szinte egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit, szóval végül is mégse buktam meg benne annyira.
Elhatároztam még azt is, hogy készítek egy A hónap írója sorozatot, ami egy darabig ment is, de elég sok utánanézés szükségeltetett hozzá, meg valamikor dönteni se tudtam, így ez is kudarcba fulladt - de még nem adom fel, jövőre jobban igyekezni fogok.

Nem maradhattam ki a molyon futó kihívás-dömpingből sem, amiből idén kilencet teljesítettem. Ezek pedig: az Olvassunk Szerb Antaltól!, Űzzük el a rossz időt Wodehouse segítségével, Olvassunk romantikus könyveket, Karácsonyvárás moly módra, Karácsonyi hangulatidéző, Olvasók Viadala, Elfújta a szél-kihívás, Húzzunk kékharisnyát! és a Könyv a filmben nevezetűek. A Húzzunk kékharisnyát! az egyik kedvenc kihívásommá avanzsált, hiába teljesítettem, még jó pár kékharisnya könyv tervben van továbbra is :-)
Amibe viszont belebuktam: nagy szívfájdalmaim ezek, mert nagyon szerettem volna őket teljesíteni, de mégsem sikerült. Az egyik a Csökkentsd a várólistádat - 2011! : a tizenkét könyvből összesen hatot sikerült magamévá tennem, a másik pedig: a 2011 az Anna Karenina éve - most olvasom a regényt, de még csak a felénél tartok, és szerintem már nem igazán valószínű, hogy éjfélig menni fog a maradék ötszáz oldal. De legyünk pozitívak! :-)

(kép forrása: http://theofficialbiellacassidy.tumblr.com/post/14969492477 )

Tervek a jövőre nézve? Háááát, nem is tudom, hogy ezek után merjek-e bármit is írni, mert úgyse mennek nekem ezek az év végi fogadalmak. De azért próbáljuk meg: A hónap írója-sorozatom folyatódik, igyekszem teljesíteni a 2012-re bevállalt kihívásaimat, tervezem még, hogy indítok egy filmadaptációkkal foglalkozó bejegyzés-sorozatot... többet nem merek ígérni :-) Lehet, még ezek is meghaladják a képességeimet.

És most már teljesen kibeszéltem magam - fellélegezhettek végre :-) vagy már le is léptetek? - , szóval most jöhet az immár szinte hagyománynak nevezhető szubjektív díjkiosztás....
Az első lenne az Év Könyve kategória, aminél totálisan nehéz helyzetben vagyok, mert iszonyat sok jó könyvhöz volt szerencsém az idén, de azért próbálkozzunk:

1. L. M. Montgomery: Anne -sorozata (igen, kicsit csaltam :-) ): mert Anne világa varázslatos, és ő lett az én drága papír-barátnőm. Imádom!

2. Margaret Mitchell: Elfújta a szél : mert érdekes és izgalmas, és nem utolsó sorban Rhett Buttler miatt. Aztán meg a végére azért Scarlettet is megkedveltem. Lehet, hogy a következő olvasásnál már az elején is fogom.

illetve

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! : mert annyira ártatlan hangú, ugyanakkor mégis annyira sokrétű könyv... nehéz róla röviden beszélni.

3. Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány : csipetnyi mágia és varázslat összemosva a mindennapokkal, gyönyörűséges szavakba csomagolva.

Az Év Felfedezettje kategória nyertese pedig nem más, mint teljesen meglepő módon Kosáryné Réz Lola kisasszony, aki regényeivel teljesen levett a lábamról, ám azt hiszem, a legtöbbet mégis az mondja el, hogy egyetlen év alatt négy könyvét is olvastam - pedig ilyet nem nagyon szoktam, ha nem sorozatról van szó. Egyszóval: bravó! Jövő évben tovább mélyítjük az ismertségünk, ígérem! (vagyis nem ígérem, mert nem ígérgetek)

Az Év Sorozata kategóriánál bevallom egy picit bajban vagyok, mert idén három sorozat is fej-fej mellett haladt nálam ennek a címnek az elnyeréséért. Végül úgy döntöttem, hogy a díjat megkapja...... Suzanne Collins Éhezők viadala-trilógiája, mert vagány, elgondolkodtató, tömény izgalommal teli és teljesen kiszámíthatatlan. Kerstin Gier trilógiájának üzenem, hogy ne szomorkodjon, mivel még nem jelent meg magyarul a sorozat befejező kötete, ezért jövőre is indulhat a díjkiosztón.

A Legötletesebb Történet díját pedig átveheti.... nézzük csak azt a borítékot! Cornelia Funke Reckless című könyve! Mert egyszerűen mesés - minden értelemben :-)

És hát itt van ez a Citrom díj is, ami a legpocsékabb könyvet illeti ebben az évben - szinte látom is az ijedt tekinteteket a könyvek szemében. Hát, akkor essünk túl rajta, tépjük le mint a ragtapaszt szokás... ez a díj egyértelműen Mario Reading: Nostradamus próféciái című, szinte az égetni való kategóriát súroló könyve nyerte el. Tömény marhaság és borzalom!

Minden résztvevőnek gratulálok, s akik nem nyertek, ne búsuljanak, lehet hogy más blogon jobb babér termett nekik! És tudjátok, hogy nem a győzelem, nem a részvétel, hanem a fontos...
Köszönöm minden egyes könyvnek a részvételt, örülök hogy a kezembe vehettelek titeket (kivéve akinél nem), és díszítitek a polcaimat!
- balra el! Taps!


Kedves Olvasók, Idetévedők! Most már csak annyi maradt hátra, hogy elénekeljek Nektek egy dalt..... de nyugi, inkább megkímélnélek titeket, mert énekelni nem tudok. De ha van olyan, aki a dalt annyira hiányolja befejezésül, ITT meghallgathatja mit énekeltem volna :-DD

Szóval, visszatérve:
Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Nektek, rengeteg sok (könyv)élménnyel, és a következő év hozzon számotokra sok boldogságot és örömteli pillanatot!

Üdvözöl Titeket,
Heloise