Örvendezés a könyvkupac felett

Pár nappal ezelőtt mélységes meggyőződéssel közöltem párommal, hogy ez az Európa akció mindig gondosan kiszaglássza anyagi helyzetünket, mielőtt orvul lecsapna rám, a mit sem sejtő könyvmolyra. Persze, ő csak mosolygott ezen - én pedig ekkor kezdtem el összeesküvés elméleteket gyártani, hogy ez nem csupán a véletlen műve lehet... de aztán pár óra múlva, még jobban belemelegedve a különböző konteókba, már Hitler-klónokról, gabonakörökről meg a kereszteslovagokról hadováltam. És ekkor megint rájöttem, hogy milyen könnyű elterelni a figyelmemet....




Később feledve a roppantul izgalmas, de roppant mód elrugaszkodott elméleteimet, biztos voltam benne, hogy ismét zsákmány nélkül maradok. De a képen levő tisztességes méretekkel rendelkező könyvkupac a tanúm rá, hogy mégsem így történt. Hurrá, megtört az átok! A világ legeslegjobb majdnem-férje ugyanis végül rábólintott a rendelés gomb megnyomására, és én abban a boldog tudatban hajthattam álomra fejecskémet, hogy ha nem is a szó szoros értelmében fosztogattam, de azért mégis éltem az akció lehetőségével. És a rendelésem megérkezésének napján még két csomag is befutott hozzám, így a gyönyörűségtől és boldogságtól elvakultan, hangos kurjongatások és "subisubidúú"-k énekelgetése közben elhatároztam, hogy eme jeles napnak emléket állítok. Hát, íme.

THE END

Ó, minő szörnyű dolog! Borzalmasan gyakorlatlan vagyok a beszerzős posztok írásában, így a felsorolás lemaradt. A Napok romjai, a Tölgyfa a dombtetőn és a két Woolf nagyon kedves ajándékok voltak (nagyon szépen köszönöm még egyszer mindenkinek!). A Jane Austen élete és a Tíz kicsi néger az Európa akció kifosztására tett kísérletem eredménye, a Yeats halott pedig a jelenleg futó Alexandra nyári akciójából lett túszul ejtve.
Nem is tudom hirtelen, hogy melyikkel kezdjem... :-)


(a bejegyzésben található kép pedig saját)