Mary Anning volt a világ első női paleontológusa. Ez még talán nem hangzik olyan nagy számnak, ám ha hozzáteszem, hogy a XIX. században élt, amikor a nők teljesen ki voltak zárva a tudományos életből, akkor az úgy már nem semmi... De ha még megtoldom azzal is, hogy Mary Anning egy rendkívül szegény munkás család sarja volt, és éppen csak annyit járt iskolába, hogy megtanuljon írni-olvasni, akkor az úgy már eléggé lenyűgöző és csodálatra méltó, nemde? Ő találta meg az első, teljesen ép ichthyosaurus csontvázat (mindössze tizenkét évesen, 1811-ben), majd pár évvel később két plesiosaurus csontvázat is felfedezett (állítólag ez volt a világ első plesiosaurus-lelete), és még rengetegsoksok fosszíliát is feljegyezhetünk a neve mellé. De mindezen felfedezései ellenére soha nem lehetett része a tudományos életnek, elismeréseket sem igazán kapott, a neve gyakran "kifelejtődött" az általa talált leleteket taglaló tudományos értekezésekből, sőt: családjával továbbra is nagy szegénységben élt. Közel kétszáz évvel a halála után a Royal Society végül beválasztotta azon híres angol nők listájába, akik a legnagyobb hatással voltak a tudomány történetére. Még ha megkésve is jött az elismerés, de végül mégis csak megkapta. Mary Anning nevét ma már szinte minden brit ismeri: iskolai színdarabok szólnak történetéről, tudományos és kevésbé tudományos előadásokat tartanak róla, számos életrajzot írtak személyéről s egy regény főszereplője is lett. Ám aminek Mary Anning valószínűleg a legjobban örülne ha látná, az is megvalósult: a múzeumban levő leletei alatt nem egy férfi neve szerepel, hanem az övé.
True story.
Mary Anning egy dél-angliai kisvárosban élt, Lyme Regisben 1799-es születésétől egészen 1847-ben bekövetkezett haláláig. Ez egy tengerparti város - mint azt a térképen is láthatjuk, rendkívül elmés kiemelésemmel és feliratommal -, amely az úgynevezett Lyme-öböl mellett fekszik. Dorset gyöngyszemének is nevezik, és a mai napig kedvelt turista célpont. Bevallom, egyáltalán nem csodálkozom rajta. Ahogy egyre másra nézegettem erről a kisvárosról a képeket, olvasgattam a leírásokat, engem is teljesen elvarázsolt (mondjuk ez nem volt nehéz, mert megmagyarázhatatlanul erős vonzódást érzek az angliai tengerpartok iránt)... Azok az apró kőházak, a tenger vad hullámai, az égig érő, málló sziklafalak, a hűvös, sós levegő illata, a sirályok hangjai.. és bárhová lépsz egy rég letűnt világ darabkájába botlasz - hát nem lehet csodálatos? De inkább kérdezzünk meg valaki olyat, aki kompetensebb nálam a témában. Jane Austen 1803 környékén látogatott el Lyme-ba először - ekkor Mary Anning alig volt 4 éves - , és teljesen beleszeretett az itteni vidékbe - erről a Meggyőző érvek egyik leíró része tesz tanúbizonyságot:
"Az évnek késői szakában érkeztek, ezért már nem kóstolhattak bele a sokféle szórakozásba, melyeket Lyme jellegéből fakadóan nyújthatott volna. A vendégszobák zárva voltak, a szállóvendégek szinte mind elmentek, a helybelieken kívül alig néhány család maradt; és mivel magukon az épületeken kívül nincs semmi csodálnivaló, a város figyelemre méltó fekvését, a jószerével tengerbe futó főutcát, a Cobbhoz vezető és a kis öblöt körülölelő sétányt, melyet szezonban kerekes fürdőkabinok és fürdőzők tesznek mozgalmassá; magát a Cobbot, annak ódon csodáit és az új keletű csinosítások eredményét, a várostól keletre húzódó, szépséges sziklák sorát fürkészi az idegen tekintete, és nagyon különös idegen az, aki nem veszi észre Lyme közvetlen környékének báját és nem vágyik jobban megismerni. A környékbeli látnivalók, Charmouth, a magaslataival és széles domboldalaival, s még inkább a sötét sziklák szegélyezte szelíd, eldugott öblével, ahol a homokfövenyt pettyező alacsony sziklatömbökön remekül eléldegélhet az ember, merengőn szemlélve a hullámokat, a vidám kis Felső-Lyme változatos faállománya; mindenekelőtt pedig Pinny, a romantikus sziklák között mélyedő szakadékaival, ahol gyéren tenyésző erdei fák és a buja gyümölcsök jelzik, hogy sok emberöltő telt el az első szikladarab leomlása óta, mely előkészítette a talajt e csodálatos, nagyszerű, talán a híres-neves Wight-sziget hasonló látnivalóit is felülmúló pompa számára: ezekre a helyekre újra meg újra el kell látogatni, hogy Lyme értéke nyilvánvalóvá váljék. " (Jane Austen: Meggyőző érvek*)
Teljes mértékben hiszek Ms. Austen -nek. Ez tényleg varázslatos lehetett. Különben olvastam valahol (talán valamelyik Austen-konferencia anyagában?), hogy Jane Austen és Mary Anning apja valóban találkoztak az egyik nyaralás alkalmával. A találkozást Ms. Austen naplójába írt egyik bejegyzése bizonyítja, amiben éppen arról panaszkodott, hogy a helyi asztalos, az a bizonyos Richard Anning milyen felháborítóan drágán vállalta el az egyik fadobozának a megjavítását. No, de kérem!
Mindenesetre a Wikipédián olvasható összesítés szerint nem csupán Jane Austen volt az egyetlen híres író, aki ellátogatott ide, illetve regényének helyszínéül tette meg a kisvárost. John Fowles 35 éven keresztül élt itt, s A francia hadnagy szeretője című regénye pedig itt játszódik. (azt hiszem, hamarosan azt is el kell olvasnom). De szót ejthetünk még Beatrix Potterről is és az 1904-es nyaralásáról, vagy egyik kedvenc festőmről Turnerről, aki 1834 körül festményeken örökítette meg Lyme-ot és környékét. (pl. itt van egy oldalt)
Visszatérve Mary -re: mint azt sejthetjük, nem volt éppen irigylésre méltó gazdagságban eltöltött élete. Édesapja, Richard Anning asztalosként dolgozott, olykor a napi betevőfalat megteremtése is gondot jelentett számára - talán emiatt volt olyan magas az Anning családban a halálozások száma. Mary-ék tízen voltak testvérek, de csupán ketten maradtak életben. Mary Anning már babakorában híres volt a környéken, ugyanis túlélt egy villámcsapást. Alig múlt egyéves. Később sokan e szerencsétlen esetre vezették vissza hihetetlen intelligenciáját - ez volt Mary csodája.
Édesapja, hogy el tudja tartani a családot egy kis mellékkeresetet próbált szerezni a tengerparton zsákszámra heverő apró fosszíliák eladásából: a turisták ugyanis bolondultak az ammonitákért, a bezoárokért és más hasonló kőbe zárt maradványokért. Gyermekeivel, Mary-vel és Joseph-fel napokon keresztül rótták a partot, átkutatva annak minden zegzugát, hogy minél épebb, minél különlegesebb fosszíliára találjanak.
Mary itt tanulta meg megkülönböztetni az egyszerű kövektől az érdekes ritkaságokat, illetve megtisztítani és konzerválni azokat. Mint említettem, alig tizenkét éves volt, mikor rábukkant az első teljesen ép és egész dinoszaurusz csontvázra.
De a kövületgyűjtés valójában nem csupán móka és kacagás volt: ez egy igazán veszélyes munka volt, rengeteg kockázattal, hiszen a málló sziklafalakon illetve alattuk kell dolgozni, gyűjtögetni, amik ki tudja mikor kezdenek ráomlani az emberre... Mindenesetre a fontos leletekből befolyó pénz sokat segített a család anyagi helyzetén, így nem volt más választása. Mary bár sose folyhatott bele a tudományos életbe, nem vehetett részt konferenciákon, de Lyme Regis neki köszönhetően rengeteg geológust kezdett el vonzani. Sokan felkeresték őt, hogy együtt vadásszanak fosszíliákra, és a különleges leletekről beszélgessenek.
Végül 47 évesen halt meg mellrákban, 1847-ben. A többit meg azt hiszem, már tudjátok.
Felhasznált források, további olvasgatásra érdemes oldalak:
Wikipédia - Mary Anning
BBC Two - True Stories
Wikipédia - Lyme Regis
Dorset Page
Strange Science
BBC Primary History
Fossil Hunter Mary Anning Inspires Art
Lyme Regis Tourism Video
Idézetek:
Jane Austen: Meggyőző érvek, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010, 103-104.o., ford.:Tomori Gábor
Képek forrása:
1. BBC Primary History -n található játék PrtSc-je.
2.oldmaps.co.uk
3. tate.org.uk
4. Mary Anning portréja: en.wikipedia.org
6 megjegyzés:
Bár a neve nem ismerős, de maga történet az igen. Szerintem már hallottam róla... De le a képzeletbeli kalappal, hogy már tizenkét évesen egy teljesen ép dinoszauruszt talált (mármint csontvázat). Én is akarok..
(Látom te se tudod kiverni a fejedből a narwhals számot :P)
@Abigail: Hát hallod, én meséltem róla a múltkor neked :-DD (vagy nem azért? )
Hát nem akarlak elkeseríteni, de ott a panelek közt nehéz lesz, de azért hátha... :-)
(hja, nem igazán... :-D )
Igen, meséltél róla? Pedig esküszöm szoktam figyelni rád! :D De szerintem nem tőled hallottam. (ebből már úgy se jövök ki jól..)
Egyébként meg, ki tudja? Lehet, hogy egy ősi nép temetkezési helyére épült a lakótelep! Vagy mi.. Nem muszáj, hogy dino csontváz legyen, én emberi csontvázakkal is jól el lennék. :P
Ez aztán a szórakoztatva ismeretterjesztés! :o)
(Különöse tekintettel a narválokra...)
@Bridge: Igen, narvál barátaink viszik a prímet :-D (hallod, vajh' koncertet nem adnak valahol? Mehetnénk együtt csápolni :-DD )
@Abigail: igen... mikor múltkor skype-on beszéltünk, akkor. Eh *legyint* hát így tartok én legközelebb rajongó beszámolót :-P (na, jó nem - akkor is fogok, mert... mert igen :-D )
Mindenképpen szeretnék a narválokra ugrálni! :-D
Megjegyzés küldése