1907 -et írunk, és egy Isten háta mögötti hóval vastagon borított vasútállomáson kezdődik a történetünk. Ralph Truitt, a gazdag vidéki üzletember reménykedve várja, hogy végre befusson a vonat, és megpillanthassa jövendőbelijét, aki az általa feladott hirdetésre jelentkezett. Ralph Truitt már évtizedek óta magányosan tengeti napjait Wisconsinban, ott ahol az elképesztő hideg és sötétség őrületbe kergeti a város lakóit.
Catherine Land a vonaton ülve robog végcélja felé az ismeretlenségből. Ahogy Ralph Truittnak, úgy neki is gyakorlatiak az indítékai, ám szándékai már korántsem tisztességesek. A hölgynek ugyanis egy arzénes fiola lapul a zsebében...
Szeretem a kezdéseket. Ha engem kérdeztek, szerintem egy könyv első fejezete sok mindenről árulkodik. Érdekes figyelni, hogy ki hogy kezd meg egy történetet, hogyan helyezi el az alapköveket a nagy ismeretlenség közepén... A kezdések számomra nagyon fontosak. Goolrick pedig igazán jól indult: ha nem időzött volna el feleslegesen bizonyos számomra érdektelen dolgoknál, biz' Isten beválogattam volna a kedvenc kezdéseim listájába. De sajnos azt kell mondanom, amilyen jó volt az első két fejezet, a többi rész.... nos, számomra igazán mélyrepülés volt.
Szerintem ha tartotta volna azt a színvonalat, és nem lendült volna át egy Romana-füzethez illő erotikázásba, akkor egy kellemes kis szórakoztató olvasmány lett volna. Igazából úgy éreztem, hogy Goolrick szinte élvezkedve dagonyázik az erotikus fantáziálgatások több oldalakon keresztül tartó leírásában, s mindezt - mondanom se kell - totálisan öncélúan. Jó volt az alaptörténet, nem lett volna szükség ilyesmikkel "feldobni". Sőt, a gótikus regényekre emlékeztető jellegzetességek már önmagukban bőven elegek lettek volna. De vessetek nyugodtan a mókusok elé, ha nem értetek velem egyet.
Lehettek volna érdekes karakterek, érdekes élettörténetekkel, benne volt a potenciál, de végül mindenki a saját szexuális vágyálmában hemperegve fetrengett az izzadságtól nedves lepedőn,
Hát igazából ennyi. Nem is tudom mit mondjak. Egy picit csalódás volt ez nekem így utólag meggondolva - nem is az előzetes elvárásaim miatt, inkább a jó alaptörténet kissé félresiklott megvalósításáért. Mindenesetre azért voltak jó pillanatok, meg nem súrolta az olvashatatlanság határát. Sőt, egy kicsit félretéve a saját ízlésemet én azt mondom, hogy ez még a jobbfajta harlekinregények közé tartozik.
Robert Goolrick: Házasság céljából
Eredeti cím: The Reliable Wife
Fordította: Mallász Rita
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 361
Eredeti ár: 2990 Ft
8 megjegyzés:
milyen egyöntetűen nem szereti ezt a könyvet senki.:)
@Nima :-D
Az a baj, hogy ez számomra csak utólag derült ki (most néztem, a molyon 3 csillagnál többet nem nagyon kapott :-D). Ha tudtam volna, ki nem hoztam volna, az biztos :-D
De legalább a másfeles sorköznek és a nagy betűméretnek hála gyorsan olvasható volt ;-)
Én már régen olvastam ezt a könyvet, de azóta se jutottam vele dűlőre. Mondjuk úgy, hogy vannak részei, amik tetszenek.
Egyébként én is ilyen összefoglaló jellegű postokat írok mostanában... te is le vagy maradva?:)
@Amadea: Na, akkor nem képzelődtem, hogy te is olvastad! Kerestem a bejegyzésedet róla aztán, de nem találtam, azt hittem, hogy rosszul emlékszem.
Jaj, nagyon le vagyok maradva (olvasásilag is meg a bejegyzésekkel is) - meg tiszta szégyen, de mostanában csak ennyi gondolatom van :-D vissza kell szoknom a jegyzetelésre.
Hát én sem hiszem el, hogy leírtad, de kérem majd ezt a mondatot személyesen is, mert szívesen megnézném közben az arckifejezésedet :D
Egyébként jó poszt-rossz könyv, olvass még ilyen bénákat :P
@Abigail: Háhá, feltétlen :-D bár szerintem magad elé tudod képzelni, milyen arcot vágnék, miközben ezt kimondom ;-)
Ó, hát köszi :-) - de nem, nem vagyok én olyan mazochista-fajta.
Én szoktam jegyzetelni szinte mindig, csak újabban kettő könyv jegyzetét is elszórtam valahová -.-
Basszus, hiányzik a listából, utálom ezt... de a moly segítségével megtaláltam:
http://amadea.freeblog.hu/archives/2010/12/16/Celtalan_szerelem/
A freeblogon nem működik a kereső már hónapok óta, lehet, hogy át kellene hoznom a régi bejegyzéseket, de az iszonyat nagy meló.
@Amadea: Köszönöm, hogy belinkelted - végre így sikerült elolvasnom, már kezdtem magam a szokásosnál is bolondabbnak hinni, hogy "de hát én emlékszem erre", aztán mégse találtam. :-( Pedig végigkutattam a régi blogodat meg a könyv molyos adatlapját is :-S de akkor ez a magyarázat.
Huh, hát elhiszem - azért rengeteg bejegyzésed gyűlt össze ott az évek alatt...
Megjegyzés küldése