A minap rájöttem, hogy már bizony ősz van, s szépen lassan búcsúzik az a tikkasztóan meleg, olykor zavaróan napsütéses nyár. Lelkendezésem nem ismer határokat jelenleg (és erre Amadea csodálatos képes posztja még rátett egy lapáttal), bár hamar jött a felismerés, hogy bizony egy csomó olyan könyv kimaradt, amit nyárra terveztem be magamnak, amolyan a nagy-melegben-jó-lesz-olvasni-majd, illetve ez-egy-tradícionális-nyári-olvasmány felkiáltással. De ember tervez... ugye. Hát kérem szépen így maradhatott ki ismét A Gyűrűk Ura (szégyen!), meg a Tövismadarak, a Shakespeare komédiákról meg ne is beszéljünk. Abszolúte felfoghatatlan így utólag, hogy hova repült el az a folyton vánszorgó idő.
De nem én lennék, ha eme láthatóan sikertelen olvasási tervek után - mintegy figyelmen kívül hagyva csúfos bukásomat - , nem gyártanék ismét egy listát a mentális jegyzetfüzetemben arról, hogy kik lesznek az őszi áldozataim. Mármint olvasásügyileg. Mert én mindig elképzelem ilyenkor, hogy hamarosan micsoda cudar idő lesz odakinn, mikor minden hajnalban leszáll a sűrű szövésű köd, meg csípi az orrom a hideg levegő miközben beleszimatolok, és érzem a kihűlő kemencék szélhordta illatát, vagy majd mikor délutánonként álmosító eső hull, ami elmossa a nyár utolsó nyomait is, akkor én mindig úgy vizualizálom magam, hogy benn ülök a meleg nappalinkban, magam köré csavarom a rénszarvasos takarómat (
Ilyenkor mindig valami olyan olvasmányt képzelek el magamnak, ami a hűvös, esős Angolföldön játszódik, esetleg netalán a vidéki élet szépségeit ecseteli (mert ilyen időben én mindig kivágyom a szabadba) , ah... vagy csak úgy simán maga az ősz az uralkodó évszak benne, annak minden pacsmagosságával együtt. De ha mindez egyesül egy könyvben, akkor az mérhetetlen örömmel tölt el.
Kazuo Ishiguro: A Napok romjai
Virginia Woolf: Az évek
L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Paula McKlain: A párizsi feleség
Syrie James: Jane Austen naplója
Addig is jó őszölést mindenkinek!
u.i.: alig várom már hogy préselhessek sárga meg bordó meg barna faleveleket! Ugye ti is?
8 megjegyzés:
Hajrá! :)
A párizsi feleség rám is vár meg Az évek.
Nekem itt a titkos 12-es listám, ami valójában 24-es, mert 12 magyar és 12 külföldi könyv szerepel rajta. Remélem, legalább a 24-ből sikerül 12-t elolvasni... De a listáim még titkosak.
Előre is elnézést kérek, de eszembe jutott a rénszarvas pulcsi :$, de tudom, hogy Neked nem az van.
Oké, én leszakadtam ott, hogy most azonnal szeretnék egy rénszarvasos takarót. :o)
De jó hangulú poszt lett :) Nekem is mindig vannak terveim, aztán valami megvalósul belőle, sok nem... Most rövidtávú célt tűztem ki: elolvasni a Monte Cristot. De közben annyi mindenbe belelapoztam, hogy húha. Vár rám egy csomó megkezdett könyv, így már csak az a célom, hogy azokat befejezhessem... (a Gyermeklélektanból napi 1-1 oldallal haladok, pedig időszerű és érdekes!, az Örök szolgaságot csak véletlen nyitottam ki és nyitva maradt... a Déli-sark foglyait muszáj az északi sarki szenvedés után... a Lady MacBeth pedig... nos, azt 35. hetes terhes korom óta nem olvastam, az pedig nem most volt ám!)
Na, sikerült kitörölnöm a saját kommentemet:D
Tehát: nagyon jó hangulatot teremtettél a postban:)
Valaki írta, hogy Tormay Cécile: A régi ház c. könyve nagyon őszies hangulatú.
Az évek, A párizsi feleség nálam is várandós:) És a Napok romjait is szeretném elolvasni, csak nincs meg, és inkább a sajátokkal akarok most haladni.
Ó, hahó mindenkinek! :-)
@Andiamo: Jaj, tényleg a rénszarvasos pulcsi - hát örök klasszikus :-DD (de függönyruhám sincsen ám ;-) )Hú, akkor neked is hajrá a listával - kíváncsi leszek, mik szerepelnek rajta.
@Bridge: Tudtam :-DD (de elárulom, ezért elsősorban Minivel kell megküzdened. Én is folyton ezt csinálom, mikor valóra akarom váltani a vizualizációmat :-) Több-kevesebb sikerrel. Nagyon ragaszkodik hozzá) No, de majd megkérdem a Mikulást mit tehetnénk ez ügyben ;-)
@Ani: Jaj, igen - abszolúte ismerős, én is folyton így vagyok, hogy csak tervezgetek, tervezgetek, és tényleg szeretném is megcsinálni, de aztán szinte soha nem lesz belőle semmi. :-) Persze, logikus lenne részemről, hogy ezután ne tervezgessek, de hát egyszerűen nem tudom megállni :-)) Ó, a Monte Cristo belőlem is ezt váltja ki, hogy folyton belelapozok egy csomó könyvbe, de aztán mindig bűntudatom van :-D
@Amadea: Köszi szépen, ezt akkor megjegyzem magamnak - egyébként is szemeztem Tormay Cécile -lel, de akkor ezután még inkább. ;-) (vagy már egy italra is meghívom :-D )
Ó-ó! Akkor még összejöhet belőlük egy szinkronolvasás :-)
Öö, hívd meg inkább egy teára, vagy végső esetben egy kólára:)
Remélem, egyszer már sikerülhetne.
Annyira kellemesen őszies hangulatú lett ez a poszt, hogy bár ma odakint megint nyár van, olvasás közben mégis egész beleborzongtam :) Örülök, hogy az ősz mániámmal nem vagyok egyedül és nagyon jó kis olvasmányokat válogattál össze!
@Amadea: tea lesz majd abból szerintem, azért az mégis csak kifinomultabb ;-)
@Nikkincs: Jaj, de jó!! Üdvözöllek az őszmániások klubjában! :-)) Jajjj, nagyon remélem, hogy jók lesznek - bár a női megérzésem azt súgja, hogy ez így lesz :-))
Megjegyzés küldése