The Bear and the Nightingale | A medve és a csalogány

Oroszország északi részén, ahol folyton jeges szél fúj és amit az év nagy részében hó borít, ott a vadon szélén megbúvó kis faluban egy idős dajka mesél ősi legendákat a család gyermekeinek boszorkányságról, hagyományokról és a Tél királyról. Olyan régi, varázslattal átitatott történetek ezek, amelyeket istenháza mélyen elítél.

De a fiatal és vadóc Vaszilisza számára ezek jóval többek történeteknél. Egyedül ő képes látni a házát védelmező szellemeket, és érezni az erdő mélyén megbúvó sötét mágia egyre növekvő erejét....

Katherine Arden regénye az egyik legnagyobb élményem volt az idei évben. Olyasmi hangulata volt, mint Naomi Novik Rengeteg című regényének a jobb részeiben, és legalább úgy volt tündérmese, mint Valentétől A lány, aki körülhajózta Tündérföldet. Sötét, ősi és nagyon orosz világ ez, ami a hasonlítások ellenére azért mégis csak különbözött minden eddigi fantasy olvasmányomtól. A várakozásaimat abszolút teljesítette, pontosan ezt az élményt vártam ettől a történettől.

Amikor híre ment, hogy az Alexandra Kiadó Könyvfesztiválra megjelenteti ezt a könyvet, annyira felpiszkálta a fülszöveg a fantáziámat, hogy nem bírtam kivárni a magyar megjelenést, muszáj volt megrendelnem eredeti nyelven. Igazából nagyon remélem, hogy a magyar változat olyan fordítást kapott, amit ez a szöveg megérdemelt, mert az eredeti angol ritmusos, dallamos, választékos, egyszóval gyönyör volt olvasni - ráadásul a narrátor hangja elég markáns volt még így, ilyen formában is, szinte hallani lehetett őt a sorok között.

Arden regénye amellett, hogy egy érdekes és izgalmas világot jelenít meg lapjain, amely tele van folklór elemekkel, egyik központi témája a kereszténység és a népi hiedelmek harca ebben az átmeneti időszakban. A kereszténység már megkezdte térhódítását, begyűrűzött a nagyvárosokba, és a modernség, az újdonság, egy másik világrend megtestesítőjeként helyet követel magának immár a világtól elzárt kis településeken is, ahol a természet szellemei még mindig az emberek között élnek és áldozatokért cserébe védelmezik a lakosságot.
Vaszilisza falujába is érkezik egy hittérítő, aki a kereszténység tanainak átadása mellett meggyőzi az embereket ősi hitük bűnösségéről, és megtiltja régi szokásaiknak gyakorlását is. Ám lehetséges-e következmények nélkül beleavatkozni egy olyan világ rendjébe, amely évezredek óta így működött? Főleg úgy, hogy ezek a szellemek valójában nem a mesék szülöttei, hanem tényleg valóságos lények, akik hosszú ideje szimbiózisban élnek az emberekkel. Bár Vasziliszán kívül nem sokan látják őket - a legtöbbjük számára ezek a lények csak a szokásokban élnek.
És ő nemcsak látja őket, hanem beszélni is tud velük - és tudja, hogy az eddig őket védelmező szellemek haldoklása bizony nem marad következmények nélkül.

Vaszilisza különlegessége nem titok: édesanyja már születése előtt tudta, hogy lánya más lesz mint a többiek. Egészen kicsi korától képes volt érzékelni azokat a szellemeket, amelyek körülveszik a világot - embereket, állatokat, a természetet. Ám Vaszilisza nemcsak ebben más: ő képes elfogadni magát olyannak, amilyen, és sikerül kitörnie a hagyományos nemi szerepekből, ami sok szereplőnek - vágyaik ellenére - nem mindig sikerül. Hiszen legyen akár férfi, akár nő az illető, ebben a világban életútjából nem sok ösvény ágazik. S ha valaki mégis másfele szeretne menni, annak keményen meg kell küzdenie a közvélemény vélekedésével - már ha megadatik neki, hogy dönthet a saját sorsának alakulásáról.

Szóval, Arden nem feltétlen hagyományosnak nevezhető fantasy témákhoz nyúlt ebben a regényében, talán ebben rejlik számomra újszerűsége. A folytatásra is mindenképp kíváncsi leszek, engem meggyőzött az első résszel.

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Ebury Publishing
464 oldal