Ha komfortzónámból való kilépésre szeretnék példát találni az idei olvasmányaim között, akkor rögtön Joe Hill és Gabriel Rodriguez nevével fémjelzett képregénysorozat első kötete jutna eszembe, ami egy augusztusi szombaton valahogy ott landolt a kosaramban. És te jó ég, micsoda élmény volt ez, kérem! Ha az élet minden területén ilyen élmény lenne a komfortzóna tágítás, hát állnék elébe.
Joe Hill regényei valahogy sose kerültek fel az olvasói horizontomra, viszont ez a képregénysorozat már régóta piszkálta a fantáziámat.
Joe Hill regényei valahogy sose kerültek fel az olvasói horizontomra, viszont ez a képregénysorozat már régóta piszkálta a fantáziámat.
A gyerekek mindig azt hiszik, hogy a történet elején lépnek be, pedig általában a végén.
Édesapjuk elvesztése után a három Locke testvér, valamint az édesanyjuk a massachusettsi Lovecraftba költözik, egy hatalmas, ódon házba, ami már régóta a család tulajdonában áll. Miközben mindenki próbál megküzdeni a maga gyászával, ez a furcsa épület, a Kulcsház is egyre több titkát fedi fel a gyerekek előtt. Különös kulcsok különös ajtókat nyitnak, amik mögött még különösebb dolgok történnek. Honnan vannak a kulcsok? Mi ez a hely? S vajon összefüggésben van-e ez azzal, ami az apjukkal történt? A jelen idejű elbeszélés mellett a történet folyamatosan váltakozik az idősíkok között, s így felsejlenek a múlt eseményei is előttünk. Ám egyelőre még annál is több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.
Rendkívül izgalmas, szabályosan fotelba szegezős kötetről van szó, ahol megannyi titok és rengeteg érdekes elgondolás szövi át a történetet. Ez egy sötét, de mégis lenyűgöző világ, ahová egy kicsit in medias res módon érkezünk meg, bele az események közepébe, de ahogy lassan kibontakozik előttünk az egész, ősszeáll minden, és egyre többet és többet akarunk belőle. Maga a mágiarendszer szerintem nagyon eredeti és újszerű, főleg a természetfelettivel való összefonódása. Mindemellett a titkokkal teli, régi ház toposza is egy kis eredeti ízt kap itt, amellett hogy a gótikus műfaj hagyományaihoz is hű marad. Joe Hill jól lavírozik a felvetett komoly témák és a gótika sajátosságai között, és mesterien mossa össze őket. Karakterei érdekesek és egyediek, mindenkinek megvan a maga komplexitása, és ezt úgy eléggé díjaztam. A sztori maga elsősorban a három Locke gyerekre koncentrál egyébként - legalábbis ebben az első kötetben - , valamint arra, hogyan birkóznak meg apjuk iránt érzett gyászukkal. És hát ez nem is véletlen, hiszen a Locke & Key világa abszolút gyerekközpontú - de ettől még nagyon is összetett és komoly - , hiszen a sztori magját képező mágia csak a fiatalabbak számára látható. A felnőttek észre sem veszik még azt se, ami az orruk előtt történik - ez a mágia számukra nem létezik. Ha gyerekként esetleg tudtak is róla, felnőttkorukra elfelejtik, mintha kiradírozták volna az emlékezetükből.
A rajzok mellett se lehet szó nélkül elmenni, hiszen zseniálisan fonódik össze a szöveggel, hol támogatja, hol helyettesíti azt. Rodriguez munkája részletgazdag és igazán kifejező - a szöveghez hűen itt sincs fukarkodva a horrorba illő ábrázolásmóddal, amiktől szabályosan rettegtem az olvasás alatt. Mint a kútból kimászó nő képe, aminek a felidézésétől is borsódzik a hátam. A brutalitás is elég sokszor megjelenik a képkockákon, de ez mégis olyan képregényszerűen van ábrázolva, hogy még nekem is befogadható maradt. Különösen tetszettek Rodrigueznek azok a megoldásai, amiket egy-egy jelenet között átvezetésként használt. Mint például, hogy egy jelenet végén egy bizonyos eszköz szerepel az utolsó képkockán, majd egy teljesen új jelenet kezdetén pedig ugyanaz az eszköz jelenik meg valamilyen módon, esetleg más funkcióban. Filmekben szoktam látni hasonlót, szóval biztos van erre valami puccos terminus, de nem nagyon vágom a filmelméletet.
De visszatérve a képregényre, azt tudom mondani, hogy aki szereti a gótikus irodalmat, vagy a horrortörténetek szerelmese, vagy csak egy kis borzongásra vágyik, az bátran kezdjen bele Joe Hill és Gabriel Rodriguez sorozatába, nem fog csalódni. Összetett. Eredeti. Igazán addiktív.
Egyszóval, ne habozz! Lépj be te is Joe Hill sötét világának ajtaján!
Joe Hill - Gabriel Rodriguez: Locke & Key 1. - Kulcs a zárját
Locke & Key 1. Master Edition
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Fumax Kiadó
320 oldal
Rendkívül izgalmas, szabályosan fotelba szegezős kötetről van szó, ahol megannyi titok és rengeteg érdekes elgondolás szövi át a történetet. Ez egy sötét, de mégis lenyűgöző világ, ahová egy kicsit in medias res módon érkezünk meg, bele az események közepébe, de ahogy lassan kibontakozik előttünk az egész, ősszeáll minden, és egyre többet és többet akarunk belőle. Maga a mágiarendszer szerintem nagyon eredeti és újszerű, főleg a természetfelettivel való összefonódása. Mindemellett a titkokkal teli, régi ház toposza is egy kis eredeti ízt kap itt, amellett hogy a gótikus műfaj hagyományaihoz is hű marad. Joe Hill jól lavírozik a felvetett komoly témák és a gótika sajátosságai között, és mesterien mossa össze őket. Karakterei érdekesek és egyediek, mindenkinek megvan a maga komplexitása, és ezt úgy eléggé díjaztam. A sztori maga elsősorban a három Locke gyerekre koncentrál egyébként - legalábbis ebben az első kötetben - , valamint arra, hogyan birkóznak meg apjuk iránt érzett gyászukkal. És hát ez nem is véletlen, hiszen a Locke & Key világa abszolút gyerekközpontú - de ettől még nagyon is összetett és komoly - , hiszen a sztori magját képező mágia csak a fiatalabbak számára látható. A felnőttek észre sem veszik még azt se, ami az orruk előtt történik - ez a mágia számukra nem létezik. Ha gyerekként esetleg tudtak is róla, felnőttkorukra elfelejtik, mintha kiradírozták volna az emlékezetükből.
A rajzok mellett se lehet szó nélkül elmenni, hiszen zseniálisan fonódik össze a szöveggel, hol támogatja, hol helyettesíti azt. Rodriguez munkája részletgazdag és igazán kifejező - a szöveghez hűen itt sincs fukarkodva a horrorba illő ábrázolásmóddal, amiktől szabályosan rettegtem az olvasás alatt. Mint a kútból kimászó nő képe, aminek a felidézésétől is borsódzik a hátam. A brutalitás is elég sokszor megjelenik a képkockákon, de ez mégis olyan képregényszerűen van ábrázolva, hogy még nekem is befogadható maradt. Különösen tetszettek Rodrigueznek azok a megoldásai, amiket egy-egy jelenet között átvezetésként használt. Mint például, hogy egy jelenet végén egy bizonyos eszköz szerepel az utolsó képkockán, majd egy teljesen új jelenet kezdetén pedig ugyanaz az eszköz jelenik meg valamilyen módon, esetleg más funkcióban. Filmekben szoktam látni hasonlót, szóval biztos van erre valami puccos terminus, de nem nagyon vágom a filmelméletet.
De visszatérve a képregényre, azt tudom mondani, hogy aki szereti a gótikus irodalmat, vagy a horrortörténetek szerelmese, vagy csak egy kis borzongásra vágyik, az bátran kezdjen bele Joe Hill és Gabriel Rodriguez sorozatába, nem fog csalódni. Összetett. Eredeti. Igazán addiktív.
Egyszóval, ne habozz! Lépj be te is Joe Hill sötét világának ajtaján!
Locke & Key 1. Master Edition
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Fumax Kiadó
320 oldal
2 megjegyzés:
hát jó, meggyőztél.
Szerintem ez tökre neked való történet, Nima!
Megjegyzés küldése