Vera

Hogy végre rászánjam magamat Grecsó Krisztián prózájával való megismerkedésre egy Verának kellett jönnie. Nem mintha a többi regénye nem érdekelne vagy ne érdekelt volna korábban, de ez a legújabb kötete sok szempontból is jobban felkeltette az érdeklődésemet, ezért mindenképp muszáj volt rövid időn belül megismerkednem vele. 

Szegeden egyébként mindenki erről a könyvről beszélt. Az itteni Librikből villámgyorsan elkapkodták, pár héttel a megjelenés után már nem is volt kint szabadpolcon - rendelniük kellett a boltoknak utánpótlást. Biztosan még sok könyvnél elő szokott ez fordulni, de a Vera esetében igencsak szembetűnő volt. 

Itteni sikere egyébként nem is csoda, hiszen a regény az 1980-as években játszódik és ráadásul itt, Szegeden. A borítón az Aradi Vértanúk terének a képe köszön vissza, ahol jó sok éven át minden nap leszálltam a villamosról. Furcsa ismerősség kerített hatalmába akárhányszor csak szembejött velem a borító, és egyben különlegesen is izgatott voltam, hiszen végre egy olyan regény világába fogok belépni, ahol a helyszínek valóban ismerősek, ott megyek (illetve mentem) el mellettük nap mint nap. Elég csak annyit leírva látnom, hogy Alsóvárosi Ferences Templom, és rögtön látom magam előtt a platánfákkal körülölelt, fehér falú templom képét, amelynek pillérjei között csodaszép fényjáték figyelhető meg, ahogy közeledik a naplemente. És még számtalan, a regény történetében megforduló helyszínről ugyanezt el tudom mondani, hogy annyira belém épültek a helyszínek már ezalatt a tizenhárom év alatt, mióta Szegeden lakom, hogy elég éppen csak egy szó, és megelevenedik előttem az az utca, az az épület minden színével, szagával, zsivajával. 

Csodás érzés volt így olvasni egy regényt. Annyira más, annyira otthonos élményt adott. És aztán maga a történet is kihatott a városhoz való viszonyomra. A Vera után máshogy sétál át az ember a Nagyáruház Passzázsán vagy a Honvéd téren. 

Visszakanyarodva: a helyszín Szeged és 1980-at írunk. Regényünk főhőse Vera, a negyedik osztályos lány, aki jó tanuló és jó sportoló is. Ebben a tanévben egy új fiú érkezik az iskolába, a lengyel származású Józef, aki valami új dolgot indít el Verában, amit előtte sohasem érzett. Az első szerelem. S mindeközben Vera otthoni élete is a feje tetejére áll, ami korábban biztonságos családi fészek volt, most valahogy eltűnik és sok minden megkérdőjeleződik. Vajon Vera utána mer menni a titkoknak? Képes lesz beismerni maga előtt az igazságot?

… az jut eszébe, hogy reméli, még sokáig nem kell felnőttnek lennie, mert a felnőtteknél minden olyan borzasztóan bonyolult.

A regény olvasását bevallom, elég rosszul kezdtem. Mindig is fontosnak tartottam, hogy olvasóként megfelelő módon tudjunk belépni egy történetbe. Hogy mielőtt fellapozzuk, ne legyenek hamis elvárásaink, ne számítsunk olyasmire, amit a regény a műfaja vagy egyéb hasonló okok miatt nem tud beváltani. Néhány értékelés ifjúsági regényként hivatkozott erre a kötetre, és én teljesen ilyen olvasói magatartással kezdtem el olvasni, és egyszerűen nem volt oké az egész. Vera fiatal kora ellenére nem ifjúsági főhős, hanem egy nagyon is szépirodalmi kislány. Ő egy abszolút szépirodalmi univerzumban mozog és oda is tartozik. Felismerései, elhallgatásai, gondolatai bár irodalmilag jól megkomponáltak, de közel sem életszerűek. És ez zavart. Egészen addig a pontig, amíg ifjúsági regényként olvastam. Azonban miután revideáltam magamban az olvasói magatartásomat és gyerekszemszögű szépirodalmi regényként olvastam tovább, már minden rendben lett. 

A fülszöveg is picit csalóka volt számomra, mert sokkal jobban kiemelte Vera és Józef kapcsolatát, mint amennyire érdekes volt ez a történet szempontjából. A Vera egy átlagos első szerelem története helyett sokkal inkább bálványdöntögetésről szól. Arról, amikor eljön az az idő, hogy egy gyermek számára a felnőttek megszűnnek mindent mindig jobban tudó, mindig megfelelően viselkedő személyek lenni. Amikor a gyermek elkezdi figyelni a felnőttek között zajló interakciókat, és rájön, hogy a legtöbb felnőtt bort iszik és vizet prédikál, amikor illemről, kötelességről és becsületességről van szó. Hogy a gyerekektől ugyan elvárják a jó viselkedést, de a szülők itt-ott hazudnak, csalnak - hol kisebbeket, hol nagyobbakat. A szülő talán ekkor szűnik meg istenség lenni a gyerek szemében. És ez a ráismerés, hogy a szüleink is ugyanúgy gyarló emberek, igazi trauma egy gyerek életében. Ezt hozza magával a felnőttlét. 

S hogy ez a trauma miképp hordozódik tovább a gyerek lelkében, attól függ, hogy a szülő mit kezd ezzel az új helyzettel és új nézőponttal. S persze kérdés az is, hogy vajon a gyermek számára mikor jön el ez a ráismerés, ha eljön egyáltalán. 

Készen áll-e vajon elfogadni ezeket a dolgokat? Elég érett hozzá?  

A korábbi élete neki való volt, gyerekhez illő, az volt a normális, neki még nem is kellene tudnia, hogy van ilyen, hogy így is lehet élni; és ekkor megérti, hogy már sohasem lesz úgy, ahogy azelőtt, már nem lehet visszacsinálni, az, ami jó volt régen, többé nem lehet ugyanolyan, mert már nem lesz elég.

Hogy Vera körül mi történik pontosan, az csak a regény vége felé világosodik meg teljesen az olvasó számára. E/3 elbeszélővel van ugyan dolgunk, de ennek ellenére sok mindent elhallgat, ami a felnőttek világában történik Vera körül. A gyerekek világának íratlan - és kissé érthetetlen - szabályai feltárulnak előttünk teljes valójukban, míg a felnőttekkel történő dolgokra balladai homály borul. Valójában Vera szemével látunk mindent, és főhősnőnk nem érti teljesen ezt a másik világot. Vera a gyerekek világában létezik teljesen, és onnan nem is igazán akar kimozdulni, még akkor sem, ha nagyon is szükség lenne rá. Vera fél ettől az ismeretlentől, hogy nem érti ennek a világnak az íratlan szabályait. Szerintem a Vera éppen ezért egy felnemnövés történet, hiszen főhősnőnk ellenáll a külvilág kényszerítő erejének. Gyerek marad még akkor is, amikor nagyon felnőtt dolgok történnek körülötte. Hiába próbálják elmagyarázni neki, mi történik, ő erre még nem készült fel. Nem készült fel, hogy tizenkét évesen felnőttesen lássa a dolgokat. 

És azt hiszem, ezt valahol meg is értem.

Grecsó Krisztián regénye mindent összevetve egy nagyon különleges élmény volt számomra. Semmiképp sem szeretném abbahagyni a vele való ismerkedést, mert Vera története meggyőzött, hogy érdemes a többi regényével is próbát tennem.

Grecsó Krisztián: Vera

Magvető Kiadó

336 oldal