Ráérős vasárnap reggeleken, nyugis szombat délutánokon meg persze legfőképp este, illetve ebédszünetekben. Ha nagyon letehetetlennek bizonyul a könyv, akkor buszozás közben is akár. Nem mondom, hogy minden percet kihasználtam, mert ez hazugság lenne. De voltak fix idők, amikor nagy valószínűséggel olvastam. Így volt ez egészen idén januárig, amikor is anya lettem. És az életem, illetve az olvasói létem is megváltozott.
Szeretném leszögezni, hogy elhiszem azt, hogy valakinek tényleg nincs ideje az olvasásra. Mert mondjuk a munkahely vagy/és magánéleti problémák nyomasztják, és nem nagyon van lelkiereje a könyvekhez. Mert az olvasás igenis koncentrációt igényel, hogy be tudjunk lépni valóban a könyv világába. Ha máshol kalandoznak a gondolataink, akkor csak egy betűkkel teleírt lap lesz előttünk.
Meg persze olyan is van, hogy egyszerűen valakinek mások a prioritások a szabadidejét tekintve, és szerintem ezzel sincsen semmi baj. Van, aki olvasás helyett mondjuk inkább a sportot választja vagy filmet néz vagy süt vagy csak elmegy bulizni, szocializálódni. Sajnos, felnőttként valóban kevés a szabadidőnk, főleg, ha saját háztartást vezetünk munka mellett.
És persze az is előfordul, hogy valaki azért nem olvas annyit, mert egyszerűen nincs olyan vagy annyi ötlete az olvasmányokat tekintve, ami lázba tudná hozni. Ez persze leginkább a tájékozatlanság miatt van, hiszen valljuk be, manapság sokkal könnyebb elveszni a kínálatban mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ilyenkor érdemes bekövetni pár szimpatikus könyvesbloggert vagy könyvesvloggert, irodalmi témájú podcastokat hallgatni, mert más olvasók lelkesedése könnyen átragad az emberre, szerintem.
Szeretném leszögezni, hogy elhiszem azt, hogy valakinek tényleg nincs ideje az olvasásra. Mert mondjuk a munkahely vagy/és magánéleti problémák nyomasztják, és nem nagyon van lelkiereje a könyvekhez. Mert az olvasás igenis koncentrációt igényel, hogy be tudjunk lépni valóban a könyv világába. Ha máshol kalandoznak a gondolataink, akkor csak egy betűkkel teleírt lap lesz előttünk.
Meg persze olyan is van, hogy egyszerűen valakinek mások a prioritások a szabadidejét tekintve, és szerintem ezzel sincsen semmi baj. Van, aki olvasás helyett mondjuk inkább a sportot választja vagy filmet néz vagy süt vagy csak elmegy bulizni, szocializálódni. Sajnos, felnőttként valóban kevés a szabadidőnk, főleg, ha saját háztartást vezetünk munka mellett.
És persze az is előfordul, hogy valaki azért nem olvas annyit, mert egyszerűen nincs olyan vagy annyi ötlete az olvasmányokat tekintve, ami lázba tudná hozni. Ez persze leginkább a tájékozatlanság miatt van, hiszen valljuk be, manapság sokkal könnyebb elveszni a kínálatban mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ilyenkor érdemes bekövetni pár szimpatikus könyvesbloggert vagy könyvesvloggert, irodalmi témájú podcastokat hallgatni, mert más olvasók lelkesedése könnyen átragad az emberre, szerintem.
Na, de jöjjön a kérdés:
Hogy én mikor szoktam mostanában olvasni? Erről fogok most egy kicsit mesélni.
Amikor terhes lettem, mindenki azzal riogatott, hogy nem lesz többet időm az olvasásra. Legalábbis az első négy-öt évben biztosan nem. Hiszen nekik se volt idejük, nekem miért lenne. És én ettől, őszintén megmondom, megrémültem picit. Persze, nem arról van szó, hogy az ember nem szívesen hozna áldozatot egy ilyen csöpp kis csoda; ezért az átölelhető, babaillatú boldogság miatt. De nehéz volt elképzelnem úgy az életemet, hogy az olvasás, ami kábé öt - hatéves korom óta velem van valamilyen formában, és igenis a személyiségem részévé vált, szóval hogy ettől a dologtól búcsút kell vennem.
Miért kiemelt fontosságú szerintem az olvasás (vagy bármi más saját hobbi) anyaként?
Az anyaságban nagyon könnyű feloldódni. Mert elképesztő élmény, mert minden nehézségével együtt csodálatos. Nehéz szavakba önteni, hogy mennyi csodát él át az ember nap mint nap: ahogy a kicsi fejlődik, új dolgokat tanul vagy éppen magadból vagy a párodból fedezel fel benne valamit. Nagyon könnyű elfeledkezni arról, hogy nem csak anya vagy, hanem egy önálló álmokkal, célokkal és vágyakkal bíró lény is, aki az anyaság előtt is létezett már. Nyilván, a személyiségünk óhatatlanul átalakul egy gyermek érkezésével. Nemcsak a a csöppségünk alakul át, hanem mi is az évek során. De szerintem fontos megőrizni valamit a korábbi életünkből - vagy keresni olyan dolgot, ami csak a miénk. Mert ha teljesen feloldódsz az anyaságban, akkor előbb-utóbb azon kapod magadat, hogy a gondolataid csak kakis (vagy éppen nemkakis) pelenkákon, súlyon, hosszon és egyebeken járnak, és minden, de minden mást kiszorít onnan. És ez - legalábbis nálam - könnyen frusztrációhoz vezethet, nyomasztóvá válhat.
Persze, ez mindenkinek a személyiségétől, mentalitásától függ, de én ezért tartottam fontosnak ezt a hobbit megőrizni magam számára. És ez eddig úgy tűnik, hogy egészen jól sikerült. Bár az az eddigi tapasztalatom, hogy a gyerekeknél mindig minden változik, de eddig sose volt probléma számomra, hogy találjak alkalmat az olvasásra.
Mikor van időm az olvasásra?
Tisztában vagyok vele, hogy nagy szerencsém van a kisfiammal, mert nem volt se hasfájós, se nehezen alvós. Bár az ébrenlétei során az aktivitására nincsen panasz, és most hogy járni tanulgat, hát rendesen lejárom a lábamat napközben. Olvasásról szó sincs tehát, amikor ébren van, bár nem is hiányzik, hiszen ha a Fiatalúr ébren van, akkor én az övé vagyok teljes egészen, ahogy a figyelmem is.
Az első hónapokban a szoptatás ideje alatt olvastam leginkább, hiszen akkor még egy-egy alkalom akár félórán keresztül is eltartott. Tévé és egyéb háttérzaj híve nem igazán voltam sohasem, így az olvasás, mint ötlet igazán könnyen jött. Persze aztán ahogy ügyesedett és nőtt a Fiatalúr, annál inkább lerövidültek a szoptatások, továbbá már nem volt mindig az a nyugodt baba evés közben. Elkezdett mocorogni, forogni, mászni szoptatás alatt, így az olvasás már nem volt opció számomra.
Szerencsére azonban elég gyorsan sikerült kialakítani a napirendünket - ez mondjuk eléggé függ a baba személyiségétől, nála egészen könnyen ment a kialakítása - , és mivel az alvása alatt is igényli a mai napig a testközelségemet, ezért azalatt az idő alatt vagy én is alszok, vagy ha nem vagyok fáradt, akkor olvasok. Ma már csak egy napközbeni alvása van általában és az van vagy két és fél/ három órás jobb napjainkon. Plusz ott van még az este is, olyankor is tudok csípni magamnak mondjuk egy órát az olvasásra. Ha azt vesszük, igazából több időm van most, mint mondjuk két évvel ezelőtt.
Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a házimunkát vele együtt csinálom, - mint említettem, alvás közben igényli nagyon a testközelséget még mindig - , de azt is fontosnak tartom, hogy már ilyen korán lássa, hogy vannak dolgok, amiket meg kell csinálni a ház körül. A rend és a tisztaság nem csak úgy teremtődik a semmiből. Egyre jobban érdekli is egyébként, hogy mit csinálok, például imád velem porszívózni meg mosni és teregetni. Délután persze azért ott a játékidő is a nagy alvás után, úgyhogy nem csak gyerekmunkából áll az életünk. :)
Hogy mennyit olvasok, az változó. Van olyan nap, amikor simán el tudok olvasni száz, kétszáz oldalt is akár, de vannak olyan napok (mert igen, vannak azért nehéz napok), amikor egy oldalt se sikerül. De igazából én ezen nem is görcsölök.
Amihez viszont nagyon nehéz volt hozzászoknom az az, hogy az esetek többségében hirtelen kell félbehagynom az olvasást. Nincs olyan, hogy jaj megvárom a fejezet végét vagy még túlesek ezen az izgalmas részen. Ha felébred a Fiatalúr, akkor felébredt és nincs mese, onnantól nincs olvasás. Ez nem mondom, hogy néha nem nehéz, különösen, amikor tényleg annyira belemerültem a könyvbe, hogy legszívesebben még simán továbbolvastam volna, mert úúúristenmostmifogtörténni??. Néha különös érzéke van, hogy pont a nagy fordulatoknál ébredjen fel. Sokszor van olyan is, hogy a hangulat még ott marad bennem akár egy óra után is, és nehéz visszatérnem a való életbe. De aztán persze csak sikerül.
Amire mostanában viszont nehezebben találom meg az időt, az a bejegyzések írása. Nagyon érdeklik a kütyük, annak ellenére, hogy amennyire csak lehet, minimalizáljuk a használatukat előtte. Altatás közben nem merem bekapcsolni a laptopot, mert bármennyire is halkan gépelek, felébred rá, és onnantól kezdve nincs alvás a laptop iránti lelkesedés miatt. True story. Egyszer este tizenegykor felébredt a gépelésemre, és onnantól kezdve hajnali egyig képtelenség volt visszaaltatni még azután se, hogy a laptopot átvittem egy másik szobába.
Na azóta nem gépelek az alvó gyerek mellett sem.
Hogy a blog még működik ez abszolút a férjemnek köszönhető, aki vállalta a gyerekfelügyeletet, hogy heti kétszer én el tudjak vonulni két órára a könyvtárszobába. Ez duplán hasznos dolog mindkettőnknek, hiszen így nekem is jut egy kis saját idő a gondolataimmal, illetve neki is jut egy kis saját idő a kisfiával, ami szerintünk nagyon fontos lépés a kettőjük kapcsolatában. De azért hogy ez összejöjjön, sok mindennek teljesülnie kell: hogy időben hazaérkezzen a munkából, hogy a Fiatalúrnak ne legyen éppen szeparációs szorongása, mert olyankor képtelenség akár két lépést is tennem tőle, illetve hogy én is legyek olyan összeszedett, hogy ne csak a monitort bámuljam abban a két órában stb. stb. Szóval, ennek a teljesülése nem csak a mi elhatározásunk kérdése, hanem a körülményeinknek is úgy kell alakulnia. Mert nyilván nem minden áron kell ezt csinálnia az embernek. De azért szerintem ezt is egészen jól össze tudjuk hozni.
Persze, fogalmam sincs, hogy egy-két-három év múlva is ekkora intenzitással lesz-e jelen az életemben az olvasás vagy a blogolás. Lehet, hogy idővel kevesebb könyvet sikerül elolvasnom, de nem fogok rajta keseregni. Biztos vagyok benne, hogy módot fogok rá találni valahogy, hogy ez a hobbi ne tűnjön el teljesen az életemből. Mert nem az olvasott könyvek mennyisége, hanem a minőség a lényeg. Hogy igazán élvezd ennek a hobbinak minden percét; hogy az elolvasott könyvek hozzá(d)tegyenek valamit. Mert ez a lényeg. Ezért olvasunk.
De akárhogy is lesz nálam, az biztos, hogy a Fiatalúrral remek könyveket fogunk olvasni együtt. Rengeteg világot kell megmutatnom neki, és alig várom, hogy úgy igazán elkezdjük ezt a nagyszerű kalandot is.
***És te mikor olvasol? ***
A többiek a témában:
Utóvédek, később csatlakozók:
6 megjegyzés:
De jó, hogy megosztottad ezeket a tapasztalatokat, én annyira kíváncsi voltam,és nekem te egy nagyon pozitív példa vagy!!! Szerintem kb. mást se lehet hallani, mint, hogy ha anya leszel, akkor tulajdonképpen SEMMIRE nem lesz soha többé időd, és ezt olyan szörnyű elképzelni is, pláne nem akarom elhinni. Ha látok ellentétes példát, azt mindig elraktározom. Nekünk is megvan a saját személyiségünk, miért kéne feltétlenül beszűkülni a gyerekre és hát valóban a pelenkákra, és azok tartalmára - borzalom, amikor tényleg van anyuka, aki csak és kizárólag erről tud beszélni, vagy a mi újság kérdésre az éppen aktuális böfik számát, és új hajszálakat ecseteli csak, ahelyett, hogy a fejlődéséről, együtt töltött időről mondana valamit, vagy hát legyünk őszinték, valami felnőtt témáról, pl, hogy milyen könyvet olvasott legutóbb.
Riasztó, és engem is megijesztene, ha valaki azzal fogadna, hogy gratulálok, akkor most 4-5 évig nem lesz időd olvasni :O Hogy mi? a kedvenc tevékenységemet dobjam el? Hát én se leszek hajlandó ilyesmire... változtatásokra igen, de nagyon szeretném valahogy úgy csinálni, mint te. Szuper, hogy van ilyen kis elszigetelt időd a blogra is, és hogy ezt próbáljátok tartani is. :) Szerintem én teljesen megzakkannék, ha nem olvashatnék és blogolhatnék gyerek mellett is. Sőt, biztos tisztára eretnekül hangzik, de lehet, hogy az éppen aktuális ordítása mellett is a hangoskönyvet dugnám a fülembe :D (nagyon utálom a gyereksírást)
Ezen eretnek módszereimről majd ha aktuális lesz írok posztot is. :D
A szoptatás közbeni olvasást már másoktól is hallottam, és egészen sokat lehet így olvasni.
Hú, én is várom, hogy majd már együtt kalandozhassatok a mesék világában is. :) Annyira szuper dolog olvasóvá nevelni a gyerekeket. :)
Húh! Ettől a "jaj most nem lesz időd 4-5 évig semmire" beszólástól kinyílik a bicska a zsebemben. Meg akkor az "akkor aludj, amikor a babád, mert most már sosem lesz rá lehetőséged normálisan" Meg semmire sem lesz lehetőséged, hiszen a gyerek 0-24-es felügyelet. Persze, hogy az, és megváltozik az ember élete (még nem próbáltam, de azért belelátok egy-két anyuka életébe). Annyira jó, hogy megírtad a tapasztalataidat anyukaként, szerintem erre nagyon sokat kíváncsiak a bloggerek közül, hogy egy kisgyerek mellett hogyan lehet fenntartani ezt a hobbit, és egyáltalán az olvasást beiktatni a baba mellett. Érdekes volt arról is olvasni, hogy hogyan hat a Fiatalúrra a kék fény, sok babánál hallottam már hasonlóról (telefonnal, tablettel is). Ez nem egyedüli eset, de jó hogy gyorsan rájöttél. Annyira fogjátok majd élvezni az együtt olvasást, és biztos, hogy a kisfiad is nagy könyvmoly lesz majd ha felnő :)
Anett, engem az szokott legjobban idegesíteni, mikor megy a nem lesz időd hajat mosni se (miért, hol a gyerek apja, nem lehet vele egy órát este, hogy elmenj a fürdőbe, vagy mi?!), és hogy soha többet nem iszod meg a kávéd melegen, mert állandóan ottmarad majd kihűlve. -.-' Itt volt egy barátnőm a múltkor egy egy évessel, és a gyerekkel a kezemben megfőztem magunknak a kávét, és megittuk melegen, miközben aztán játszottunk a szőnyegen, wáo, medzsik.
Awww, olyan kis szívmelengető poszt lett! <3 Fantasztikusnak tartom, hogy ennyire kézben tudod tartani a dolgokat, és még az olvasásra is mindig találsz alkalmat. :) A Fiatalúrral való közös kép pedig külön meglepetés, végre egy picit többet is láttam belőle, mint egy hajas buksit! :) Nagyon érdekes volt egy anyuka szemszögéből látni, hogy hogyan is osztod be az időd, mikor tudsz olvasni, posztot írni...
Azt pedig kimondottan értékeltem, hogy már ilyen fiatalon megismerteted a Fiatalúrral a rendrakás fontosságát! Szerintem ezt csakis így lehet, ha a gyerekek már egészen kicsi koruktól látják és tapasztalják maguk körül. Jó eséllyel később jobban ki fogják venni a részüket a feladatokból. :)
Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon érdekes volt a te élményeidről olvasni ebben az új életszakaszban! :)
Ezekről a hülye előítéletekről leszokhatnának az emberek - attól még hogy nekik nem sikerült, attól még másnak fog... Én is azt a nézetet osztom, hogy attól lesz valaki jó szülő, ha magára is jut idő, és igenis van apja a gyereknek, nem az anya feladata minden.
Köszi, hogy írtál - nagyon jó volt belepillantani a hétköznapjaitokba, és a képnek is külön örülök. Viszem magammal a jó példádat, majd ha aktuális lesz :)
Nagyon sok múlik amúgy a szülőkön. Az apán is, mennyire tudja feltalálni magát a kisbabával (nekik azért nehezebb ez, amíg ilyen kölyökmacskaszerű képződmények a gyerekek) , mennyire veszi észre, hogy miben kéne támogatnia a partnerét stb vagy az anyán is, hogy igenis fontosnak tartsa magát is, ne csak a gyereket, és nehogy azt higyje hogy ettől rossz anya lenne. Ez az utóbbi a legnehezebb amúgy néha, főleg, ha mondjuk a környezet se támogató ilyen téren. De igen, kár tagadni azt a tényt is, hogy vannak a mártírkodásba belesüppedt anyukák is, akik valamiért így élik meg az anyaságot. Biztos vannak ennek okai, ezekbe nem látok bele, és igen, általában tőlük kapja meg az ember pici kárörvendő hangsúllyal, hogy hajat mosni se lesz ideje, nemhogy olvasni. Ezzel a kávés, hajmosásos dologgal is riogattak, de ezek a jóslatok se jöttek be. Sőt, még a reggeli arcápolási rutinomat is simán meg tudom csinálni úgy, hogy közben a gyerekkel is foglalkozom közben. :D
Ahogy @PuPilla is írta, nem kell kizárni szerintem a gyereket a felnőtt dolgokból (pl kávéfőzés, kávézás ilyesmi), hanem egy kis kreativitással megtalálni az aranyközéputat, hogy a babának és az anyukának is jó legyen. Meg tényleg annyira kíváncsiak mindenre amit csak csinálunk!
És persze, sok időt, figyelmet áldoz az ember a gyermekére, de itt azért fokozottan igaz az állítás, hogy arra van időd, amit igazán akarsz. Szerintem, mivel ti is ennyire szenvedélyesen szerettek olvasni, ti is biztosan meg fogjátok találni a módot és alkalmat, hogy olvassatok anyaként is. Úgyhogy ezen ne izguljatok. :)
Amúgy én is riogathatnék embereket, hogy úristen már 7 hónapja nem tudtam megnézni teljesen egy filmet se :D de hát, nem is alakítom úgy a körülményeket, hogy ez valóban létrejöhessen. Mert a filmnézés sose volt annyira fontos számomra.
@Sister: igen, én is így okoskodtam magamban, hogy amíg benne van ez a természetes lelkesedés és kíváncsiság a dolgok iránt, addig szoktatom rá a házimunka csodáira. :D Remélem, hogy ez az elgondolás valóban bejön majd. A porszívózással annyira lelkes, hogy naponta többször is porszívózni kell, mert annyira tetszik neki. Tartsa meg ezt a jó szokását 17 évesen is, azt mondom :D Csak akkor már ő tologassa a porszívót.
Megjegyzés küldése