Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi ajánlat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi ajánlat. Összes bejegyzés megjelenítése

Karácsonyra hangoló ⭐ Készüljünk könyvekkel a karácsonyra!

2018. december 12., szerda


Mi sem jelzi jobban, hogy megállíthatatlanul itt van nálunk a karácsonyi szezon - a szupermarketekben október közepe óta hallható Last Christmas című zene mellett - , hogy vasárnap esténként már előkerülnek az enyhén giccses karácsonyi filmek, valamint az otthonunk is egyre ünnepibb és ünnepibb külsőt kap hétről hétre. Nem tudom, ki hogy van vele, de én az ünnepre való hangolódást a díszítés és egyéb hangulati elemek mellett szeretem behozni az olvasmányaimba is. Ennek apropójából gondoltam azt, hogy egy rövid bejegyzést szentelek a hangolódásban segítő könyveknek, hátha más is direktbe keresi ilyenkor az ilyesfajta történeteket. A listámban található könyveket már mind olvastam az évek során - valamit csak egyszer, de vannak olyanok is, amiket többször is elővettem azóta. Szerintem mind szuper történetek, és nekem mindig segítettek a hangolódásban is - úgyhogy bátran ajánlom bármelyiket.

Fekete István: Régi karácsony


És ilyenkor nem jut eszembe: pénz, jólét, dicsőség, nyers vágy és elmúlt szerelem, csak a múló élet apró örömei, távoli nevetés a szívemben, és emberek, akik halkan járnak valahol a ködben, csendesen szólnak az idő árnyékai mögött, mégis őket hallom, és nem a fájdalom ordítását, a dicsőség nyers kiáltását, vagy a szerelem bódult és rekedt suttogását.
Őket hallom, akiket szerettem, és szerény emberi mivoltukban tiszteltem is, akik – néha – tíz évig hordtak egy pár csizmát, fél évig faragtak egy pásztorbotot, a betűt nem ismerték, de életük maga volt a törvény… és egyedül se tettek soha semmit, amit ország-világ előtt is meg ne tehettek volna.
Őket látom és hallom karácsony hetének emlékező, esti tűnődéseiben; néha vidáman, néha szomorúan, de mindvégig mélyen a szívemben.

Fekete István novelláskötete a régi korok falusi karácsonyaihoz repíti vissza olvasóját. Az ünnep itt a maga egyszerűségében és örömében létezik az otthon melegében és védelmében a téli terméeszet ridegsége és kegyetlensége közepette. Aki ezt a könyvet választja hangolódásként, egy gyönyörűen megírt, régimódi karácsonyi történetekkel gazdagított kötetet kap, ami segít megidézni egy mára szinte letűnt világ karácsonyait.


 

J. K. Rowling: Harry Potter és a Bölcsek köve


– Boldog karácsonyt – szólt ásítva Ron.
Harry gyorsan kikászálódott az ágyból, és belebújt a köntösébe.
– Neked is boldog karácsonyt – felelte. – Nézd! Ajándékokat kaptam!
– Miért, mire számítottál, kiütésekre? – kuncogott Ron, és rápislogott saját, Harryénél jóval nagyobb ajándékkupacára.

Fel a kezeket, aki karácsonykor lépett be először a Roxfort bejáratán! Még ma is emlékszem arra a napra, amikor családilag az egész karácsonyt végigharrypottereztük, egymás kezébe adogatva a soron következő köteteket, és a karácsonyi vacsorák mellett pedig alaposan kiveséztük a kérdéses részeket. Nekem a Harry Potter első négy része azóta a karácsonyhoz kötődik, szinte elválaszthatatlanul. Ám a személyes emlékeim mellett kár tagadni azt a tényt is, hogy hangulatában a roxforti karácsonyok leírásai semmihez sem foghatóak. A nagyteremben folyó lakoma, az ünnepi díszítések, illetve a tanárok és diákok együtt ünneplése garantáltan meghozza a leggrincsebb embernél is a karácsonyi hangulatot.


Charles Dickens: Karácsonyi ének


Vannak dolgok, amikből sohasem húztam hasznot, noha megtehettem volna – ilyen a karácsonyi ünnep is! Ha a karácsonyünnep közeledett, világosan éreztem és tudtam, hogy az év legszebb időszakához értem. Mert ez az ünnep – eltekintve szent jelentőségétől és eredetétől, ha ugyan el lehet ettől tekinteni – a megértés, a szeretet, a jótékonyság áldott ünnepe volt számomra. Ünnep, amelyen férj és feleség háznépükkel együtt megnyitják szívüket és jobban érzik, mint bármikor, hogy nem önös érdek utalja őket egymásra, hanem rendeltetésszerűen lettek útitársakká az életúton, hogy kitartsanak egymás mellett a sírig! Egy morzsányi aranyat, egy ezüstszilánkocskát nem juttatott nekem soha karácsonyom és lám, mégis hiszem, hogy jót tett velem és boldoggá tett mindig! Isten áldása legyen szent ünnepén!

Ha karácsonyi történetről van szó, Dickens műve megkerülhetetlen, ami 1843-as megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend szerte a világon. Az önző, örökké morgolódó, a karácsonyt mélyen megvető Scrooge úr átváltozásáról szól ez a történet, amit Dickens máig elevennek ható stílusa tesz még élvezetesebbé. Számtalan feldolgozása is készült, én azonban azt mondom, hogy az eredeti könyvnél tényleg nincs jobb karácsonyra hangoló.


Agatha Christie: A karácsonyi puding


– A valódi, régimódi karácsonyi ünnepségek kihalófélben vannak. Manapság az emberek szállodában töltik. De az angol karácsony, ahol az egész család összegyűlik, ott vannak a gyerekek, az apróbb ajándékokat rejtő harisnyák, a karácsonyfa, a pulyka, a szilvapuding, a pukkantó bonbon. Az ablak alatt hóember…
Poirot a pontosság kedvéért közbeszólt.
– A hóember építéséhez hóra van szükség – jegyezte meg szigorúan. – És rendelésre még az angol karácsony kedvéért sem esik a hó.

 Amondó vagyok, hogy nincs is jobb egy, a kis szürke agysejteket megmozgató nyomozásnál a karácsonyfa fényeinél sütiket majszolva, pizsamában hencseregve. Agatha Christie regényei nekem már valamiért alapból karácsonyosak, de A karácsonyi puding című, hat rövid történetet tartalmazó kötete mindenképp ideillik. Már a címadó történet miatt is, ami a régi korok angol karácsonyait idézi meg előttünk némi izgalommal és nyomozással megspékelve. Aki a szirupos történetek helyett inkább nyomozna, annak bátran ajánlom ezt az Agatha Christie kötetet.

Erich Kastner: A repülő osztály


A kivilágított kirakatokat fenyőgallyak és üvegdíszek ékesítették. A felnőttek csomagokkal megrakodva egyik boltból a másikba siettek, és roppant titokzatos arcot vágtak. A levegőnek mézeskalácsszaga volt, mintha az utcák azzal lennének kikövezve.

Erich Kastner ifjúsági regénye a bentlakásos iskolák semmihez sem fogható karácsonyi hangulatát adja át lapjain. Humoros és megható részek váltakoznak egymással, miközben véresen komoly hócsaták folynak a gimnazisták között.  A visszatekintve idillinek tűnő iskolás éveket hozza vissza számunkra, miközben észrevétlenül belopja magát hozzánk az ünnepi hangulat.

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek


Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év, és itt van újra az ünnep – mindig ugyanúgy, és mégis mindig másképp.

Karácsonyi történet nemcsak Tolkien rajongóknak. Eredetileg ez sem könyvnek készült, hanem utólag lett azzá. Az író ugyanis gyermekeinek karácsonykor az ajándékok mellett rendszeresen írt leveleket Karácsony apó nevében. Az évek során megismertette velük az Északi sark világát, ahol Karácsony apó és segítője, Jegesmedve él különféle manókkal és törpékkel körülvéve. A kötetté összeállított levelek segítségével most már mi is megismerhetjük Tolkien karácsonyi világát. Mivel eredetileg nem kiadásra szánta őket az író, nyilván nem annyira egységes a történetek összessége, de így is maximálisan élvezhető.

Marisa de los Santos: És besétált a szerelem 


… lehetséges, hogy a nap azért telt olyan jól, mert a karácsony mégiscsak karácsony. Nem vagyok szentimentális – na, jól van, szentimentális vagyok bizonyos dolgokban, de nem a karácsonnyal kapcsolatban –, de ha egy ünnepet évről évre fontosnak tekintenek, akkor az valamiféle nyomatékot kap. A fontosság gondolata egész messzire viszi az embert.

Marisa de los Santos történetét sok-sok évvel ezelőtt olvastam, ráadásul nem is karácsony környékén, hanem nyáron, de mégis igazi téli történetként maradt meg bennem. Könnyed regény bűbájos stílusban megírva. Egy modernkori tündérmeséhez tudnám amúgy hasonlítani, ahol tényleg szembejöhetnek velünk a csodák. Romantikus történet? Talán igen, talán nem. Egymásra találásokról szól - olyan emberek találkozásairól, akikről aztán kiderül, mennyire nagy szükségük is volt egymásra. Valamint arról, hogy a csodák igenis léteznek, és körbevesznek minket.

 

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak


Márpedig annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy. Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer. Ha az ember hisz magában, és szorult belé némi varázserő, akkor képes megállítani az időt, kiszélesíteni egy kéménylyukat, de még a világot is körülutazni egyetlen éjszaka alatt.

Az idei karácsonyra hangolódó olvasmányomnak Matt Haig sorozatát választottam. Az első része A fiú, akit Karácsonynak hívnak tulajdonképpen Karácsony apó gyermekkoráról szól. Humoros, kedves történet, amit akár családilag is olvashatunk közösen ráhangolódásként. Minden benne van szerintem, ami egy gyereknek a karácsonyt jelenti: varázslat, csodák, az ezekben való meginghatatlan hit és a rengeteg szeretet.



*** És nektek mik a kedvenc karácsonyi történeteitek? ***


Gasztronómiai időutazás

2009. december 12., szombat


Károlyi F. Béla: Ízes Orosháza

Mivel már mindenki ajánlott a blogján karácsonyra könyveket, így én is szeretnék ezzel kedveskedni. Az én ajánlatom a fentebb említett mű, amit sajnos nem lehet kapni minden könyvesboltban, de az író honlapján megrendelhető (http://izesoroshaza.blogspot.com ).

Hogy miben más mint a többi szakácskönyv? -teheti fel a kérdést most az olvasó. Hiszen szakácskönyvek tömkelegét lehet kapni a különböző könyvesboltokban és nem kell vesződni a rendeléssel meg hasonlók. Van ott Jamie Oliver, Stahl Judit és különböző sztárséfek nagy, színes fényképpel díszített csodálatos albumai. Az Ízes Orosháza könyvnek az írója elárulom, nem sztráséf... még csak szakács sem. A végzettségét tekintve magyar tanár, de szabadidejében verseket, meséket ír. Már több díjat maga mögött tudhat, többek között a Darvas József-díjat, a Pro Novo Kiadó Országos Meseírói pályázatán II. helyezett lett, 1999-ben Orosháza kultúrájáért tett munkásságáért is elismerésben részesült.

Az Ízes Orosháza című műve a legnépszerűbb az összes közül, már a második kiadását érte meg ebben az évben. Írója lehet hogy nem szakács, de a jó ételek kedvelője. A szokásos szakácskönyvekre manapság az a jellemző, hogy olyan ételek is a lapok közé kerülnek, amik nagyon idegenek számunkra, nem a mi kultúránkhoz tartozók. Vagy ami a kedvencem, hogy olyan hozzávalók is belekerülnek a receptbe, amiket egy egyszerű ABC-ben nem lehet kapni, el kell menni egy speciális boltba és persze marha sok pénzt kiadsz érte, aztán kiderül, hogy nem is jó az a kaja...

Az Ízes Orosháza nem csak orosháziaknak szól, hiszen a könyvben nem kizárólagosan orosházi receptek vannak: bizonyos, hogy az ország többi részén is ismert receptek találhatók benne (főleg Erdély), maximum egy picit különböznek az elkészítési módjukban. A könyv tele van mások által kipróbált vagy titkos családi receptekkel. (az író sok orosházi ismerőst, barátot, családtagot megkért, hogy küldjenek neki recepteket és ő ebből válogatta ki a legmegfelelőbbeket. A recepteknél zárójelben oda is van írva, hogy kitől származik) És a könyv különlegessége, ami megkülönbözteti a többi szakácskönyvtől: nemcsak mai receptek találhatók benne, hanem 1900-as évek elejéről is találunk benne ételeket: pörköltek, kalácsok, kenyerek, sütemények stb. (a mértékegységek le is vannak fordítva maira) és hogy még érdekesebb legyen, az ilyen régi receptek szövegét szóról szóra kimásolta, és így gyönyörködhetünk őseink szóhasználatában, láthatjuk milyen volt régen egy recept.

A másik dolog, amiben különbözik a többi, könyvesboltokban fellelhető szakácskönyvektől, és ezáltal az én szememben még nagyobbat nő ez a könyv: itt nemcsak receptek találhatók (persze ezek vannak többségben), de az egyes tematikák között verseket, novellákat is fellelhetünk, amiket az író és a többi orosházi költő, író alkotott, témájukban pedig az ételekhez, a főzéshez kapcsolódnak. Mind, mind csodaszép műalkotás, amiket jól esik otthon olvasgatni, amíg várjuk hogy kisüljön a hús, vagy elkezdjen rotyogni a leves, de én elárulom Nektek, sokszor előveszem csak úgy, mindenféle főzés nélkül, és olvasgatom. A legjobban tetsző írás, amit már tényleg rengetegszer elolvastam, az az író családi ebédlőasztalának története: egy hatalmas faasztal, valahonnan még az 1800-as évek végéről. Csodaszép történet, csodaszépen megírva! A másik kedvencem, Az otthon melege címet viseli, és írója emlékek, érzések, ételek révén igyekszik meghatározni hogy mi is ez tulajdonképpen, mit is ért ő ezalatt. A könyvben még nagyon sok figyelemre méltó írás van, de nekem ez a kettő a kedvencem.

Még különféle, az ételekhez kacsolódó tanulmányok is vannak benne. Persze, itt ne a száraz, unalmas tanulmányokra gondoljunk, hiszen igazi érdekességeket tartogat: hogyan is zajlott régen a disznótor, a híres orosházi kenyér, aminek a receptje még Németországba is eljutott, az 1700-as években miket ettek és így tovább és így tovább.

A könyvet egyébként Tóth Nóri grafikus rajzai teszik igazán széppé és esztétikussá. Az ő rajzait az alábbi internetes oldalon tekinthetitek meg: www.tothnori.hu

Szóval, aki igazán szép és nem mindennapi karácsonyi ajándékot szeretne anyukájának, barátnőjének, feleségének, főzni tanuló lányának, főzni szerető férjének, barátjának, vagy akár a finom süteményeket készítő nagymamának is remek ajándék! A könyv ára pedig nem eget rengető: 2000 Ft + postaköltség

Tehát, akkor nem kell mást tenni, mint egy emailt küldeni a szerzőnek: helios@globonet.hu , akár dedikálva is kérheted, s a könyvet postai utánvéttel küldik pár napon belül.
 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS