Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: listamánia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: listamánia. Összes bejegyzés megjelenítése

Tervek és könyves vágyak 2022-re - Témázás

2022. január 29., szombat


Bevallom, úgy vágtam neki ennek az új évnek, hogy mindenféle tervezést keményen elutasítottam. Mert annyira bizonytalan, annyira ismeretlen még mindig ez a kétgyerekes, nyelvtanulós lét, hogy úgy gondoltam nekem teljesen felesleges tervezni, mert elég kicsi itt bárminek is a valószínűsége, illetve az energiáimat most úgyis más viszi el, nem pedig az olvasmánylistám feletti merengéseim. 

De az az igazság, hogy a januári megtáltosodásom az olvasással és a blogolással kapcsolatban is (nyugi, mindkét gyerek él még, és a németet se hanyagoltam el!) , hogy a könyves tervek, vágyak elkezdtek mégiscsak begyűrűzni a gondolataimba. Persze, ki tudja, mi lesz még itt, továbbra is fenntartom, hogy semmire sincs garancia. De most jól esik, hogy van kedvem  olvasni és írni is, és csodával határos módon sikerül is mostanában időt is szakítanom mindkettőre. Szóval, miért is ne gondolnék én is egy merészet, és írnék egy picit arról, mi lenne a jó idén, merre akarom kanyarítani a könyves kalandozásaimat? 


Persze, alapvetően továbbra is a spontaneitást szeretem az olvasásban, tehát amit csak megkívánok, azt olvasom. Ezen idén se szeretnék változtatni, mert én ezt így szeretem. A GoodReadsen a szokásos évi ötven olvasmányt idénre is belőttem magamnak, ami már évek óta az irányszámom. Vannak évek, amikor sikerül ezt túlszárnyalni, vannak évek amikor éppencsak sikerül és persze vannak olyanok is, amikor nem jön össze. Tavaly az utóbbi lett, hiszen összesen 47 könyvet olvastam végül el. Ezt nem szeretném lejjebb vinni, mert nem az a célom, hogy mindenáron teljesítsem, ez szimplán csak egy szám, ami úgy nagyjából mutatja, hogy mennyit szeretnék könyvek között tölteni. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy ebbe az évi 50 könyvbe simán belefér a szokásos nyári olvasási válságom is, nem kell ezzel túlhajtanom magam. 


Szeretnék idén is résztvenni Theodora kihívásán, amikor is havonta egy könyvet újra kell olvasni. Kedvenc kihívásom egyébként, ezt mindig elmondom vele kapcsolatban, annak ellenére, hogy még egyszer sem sikerült teljesítenem. Az idei januári újraolvasásom már meg is volt a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság személyében, és most még jobban szerettem, mint első olvasásomkor. A februári újraolvasásomat már tervezgetem, de még nincs meg a konkrét jelöltem. 


Jó lenne, ha havonta egyszer legalább olvasnék egy képregényt. Annyi izgalmas kiadvány jön velem szembe magyar és angol nyelven is, hogy bőven tudnék miből válogatni. Remélem, a kedvem is kitart év végéig.


Tavaly elég jó arányban olvastam angol nyelven, ezt idén is szeretném tartani. Annyira félek, hogy a némettanulásban elkopik az angoltudásom, szóval jó lenne, ha az olvasmányaimmal valamit szinten tudnék belőle tartani. Itt nincs pontos szám a fejemben, de az olvasmányaimnak legalább a harmadát szeretném angolul olvasni ismét.


Bevallom, tavaly eléggé megszaladtam a könyvvásárlásban, mert voltak kicsit nehezebb időszakaim, és ilyen roppant anyagias módon reméltem azt, hogy a könyvek kicsit felvidítanak. (egyébként így is lett!) De idén szeretném ezt újra normálisabb keretek közé szorítani. Ebben igazából az a nehéz így külföldön élőként, hogy a könyvtárak egyelőre nem úgy állnak a rendelkezésemre, ahogy azt szeretném. De szerencsére itt az új ebookolvasóm! A Bookline fiókomban már nem tudom, hány e-könyvet kívánságlistáztam, de nagyon sokat. Na meg persze ott van egy gombnyomásra az Amazon e-könyvkészletének teljes szekciója. Szeretném, ha a vásárlásaim nagy része idén inkább e-könyv lenne, mintsem fizikai példány. Valódi könyvként idén inkább illusztrált köteteket vagy képregényeket szeretnék venni, de azt is csak módjával. Meg esetleg még a Penguin Clothbound Classics egyes részei is megengedettnek tekinthetők. 


A Olvasónapló várólistacsökkentős játékán idén nem indulok még csak önszorgalomból sem, mert ezt tényleg lehetetlen küldetésnek érzem még így az év elején is. Viszont azért van pár könyv, amire idén mindenképp sort szeretnék keríteni. Így például a meglevő Peter Wohlleben könyveim, T. J. Klune tavaly óriási sikert aratott és nagyon népszerű regénye, a Ház az égszínkék tengernél, Emma Staubtól a Nem vagyunk már gyerekek, Robert Galbraith alias J. K. Rowlingtól a Zavaros vér, könyvek a csodálatos David Attenboroughtól, illetve A csütörtöki nyomozóklub is nagyon listás. Utóbbiba már tavaly belekezdtem, nagyon ígéretes, de sajnos akkor már pont nem tudtam az olvasásra kellőképp koncentrálni, így az első este nyolcvan oldala után abbamaradt az olvasása. 

Ezeken kívül még sok egyéb könyv is tervben van, de ezek azok, amelyek momentán a legjobban piszkálják a fantáziámat. Bár a papíralapú könyvekkel nem tudom, mennyire tudok majd haladni, lehet egy jó ideig csak a Kindle lesz igaz társam a regények olvasásában. 





A könyvújdonságok felkutatásában mostanában nem jeleskedem, de azért van pár könyv, amit nagyon várok idén, és szeretnék majd mihamarabb beszerezni. Ilyen például:

  • az új Lucy Strange könyv, A nővérek átka, amely február 15.én fog megjelenni, ha minden igaz.
  • Cynthia Paterson: Foxwood összes meséje is egy nagyon bájos mesekönyvnek tűnik, az illusztrációk hangulata alapján rögtön fel is került a kívánságlistámra. Ennek várható megjelenése február 22.
  • izgalmasnak hangzik még Baár Tünde: A mezítlábas grófnő című gyerekregénye, ami a Manó Könyvek Új Kedvencek című sorozatában fog megjelenni. 
  • na meg április 30-án érkezik egy új T. J. Klune regény, A suttogó ajtón túl. Remélem, addigra be tudom fejezni a tavaly megjelent regényét, a Ház az égszínkék tengernélt. 
  • és majd valamikor tavasszal-nyáron jelenik meg a Lore Olympus második része is nyomtatásban. Az első részt eléggé szerettem, várom a folytatását!

Olvasd el a többiek terveit is az újévre!


Utóvéd:

Könyvlelő



Vissza az iskolapadba! - Tematikus könyvajánló [Témázás]

2021. szeptember 27., hétfő


 

Szeptember közeledtével még engem is megérint olykor a sulis nosztalgia. Tudjátok, amikor örömmel átlapoztam a vadiúj tankönyveimet, őszinte lelkesedéssel vegyes izgalommal jártam utána, hogy idén miket fogok tanulni (nyugi, azért évközben normális gyerekhez méltóan a lelkesedésem is megcsappant bizonyos tárgyaknál, témaköröknél) . Szerettem becsomagolni a füzeteimet, könyveimet, gondosan kiválasztani a mintás névcímkéket, hogy melyik könyvre melyik kerüljön. Szerettem a pedánsan megtisztított tolltartómat, amiben augusztus utolsó hetére már rendben betéve, kihegyezve sorakoztak a ceruzáim és az összes tollamnak megvolt a kupakja. Szerettem ezt a várakozást. A lehetőségeket, amiket az új tanév rejtett.

Meg persze alapvetően szerettem a barátaimmal találkozni ott a suliban. Nyári szünetben - főleg általános iskolásként - sokszor elvesztettük a kapcsolatot arra a pár hónapra, hiszen nagyszülőzött, nyaralt mindenki, internet vagy mobiltelefon pedig akkor még nem nagyon volt kéznél, maximum a vezetékes telefon. Szóval az iskola mindig újra behozta az ember életébe a barátokat is, a nagyobb társaságokat. 

Aztán ahogy kamaszodott az ember, mintha minden nehezebben ment volna. A tanulás is meg persze a beilleszkedés is. Nem mintha nem lettek volna barátaim, de - sok kortársamhoz hasonlóan - nehezen találtam meg a helyem a gimiben. Úgy tűnik, legtöbbünknek a középiskolával akadnak nehézségei - jó lett volna olyan idősen tudni, hogy sokan küzdenek hasonló vagy éppen még nagyobb gondokkal. 


Ezek a vegyes érzések jutnak eszembe, ha az iskolára gondolok. És igazából ezt tükrözve állítottam össze most a Témázás keretében az iskolában játszódó történeteknek a listáját. Hiszen rengeteg, de tényleg rengeteg regény elérhető már, ami az iskoláslétet ilyen vagy éppen olyan szempontból közelíti meg. Vannak kegyetlenebbek és vannak egészen aranyos történetek is. Ám bármilyen is legyen a történet alaphangulata, az azért kivétel nélkül mindegyikben megegyezik, hogy a főszereplők próbálnak vagy legalábbis szeretnének beilleszkedni a sulis társadalomba. Kivülállónak érzik magukat ilyen-olyan szempontból, amin aztán vagy segít valami fordulat vagy nem. Ezért szeretek én tulajdonképpen iskolás történeteket elővenni olykor. Hogy újra átéljem ezt a kívülállóságot, de most már abban a tudatban, hogy nem vagyok/voltam ezzel egyedül. 

A válogatásomban igyekeztem minél vegyesebb hangulatúbb regényeket hozni, és olyanokat, amik a szokásosnál jobban megérintettek bizonyos szempontból. A Harry Potter köteteket most direkt kihagytam a felsorolásból - pedig hát nyilván azoknak is itt lenne a helye, ez egyértelmű! 

Meg persze annyi minden szuper könyv idekívánkozna még (L. M. Montgomery Anne Shirley-je, Jean Webster Judy Abbottja), akik miatt őszintén fáj a szívem, hogy nem szerepelnek a listámban, de őket olyan sokszor szoktam említeni egyébként is. Most inkább szerettem volna általam kevésbé emlegetett, ám mégis kedvelt könyveket beválogatni.


David Nicholls:  A nagy kvízválasztó 

 

Milyen a suli?

Egy kissé középszerű brit egyetem. Nem Oxford, nem is Cambridge. De azért itt is megtalálhatod a saját kis klikkedet vagy kedvenc délutáni elfoglaltságodat: csatlakozhatsz a tollaslabda klubhoz, focizhatsz, tagja lehetsz a drámakörnek vagy éppen becsatlakozhatsz a kevésbé népszerű egyetemi kvíz csapatába. Vagy csak bulizhatsz reggeltől estig.  Azonban a lakótársaid házi sör businessébe inkább ne szállj be, nem hiszem, hogy annyira jövedelmező lenne a kukában erjesztett kenyér leve.

Ki a legjobb barátod?

Brian, aki egy munkás család sarjaként került be az egyetemre angol irodalom szakra. Sok mindent vár ettől a helytől (ahogy talán te is). Például szeretne szuperművelt lenni, hogy gond nélkül használhasson a társalgásban olyan szavakat, mint: szolipszista, redundáns vagy utilitarizmus. Kissé túlgondolja az életet, mindig kínos helyzetbe kerül, sose azt mondja amit kéne és sose akkor, amikor kéne, de alapvetően egy jószándékú, szerethető figura.


Itt írtam róla bővebben: LINK

(plusz hamarosan  - hahaha - érkezik az újraolvasás utáni posztom is hozzá)

 

 


Gévai Csilla: Lídia, 16

Milyen a suli?

Egy átlagos magyar gimi, amilyenbe talán te is jártál. Pont olyan, ami szuperül visszaidézi a leckeírás körüli nyűgöket, a barátnős beszélgetéseket, az utálatos vasárnap délutánokat és a jövőre készüléseket. 


Ki a legjobb barátod?

Lídia az a fajta tinilány, akit nem csupán a hormonjai irányítanak. Ő nem a szerelmi életéről fog neked órákat csacsogni. Olyan dolgokról is bátran beszélgethetsz vele, mint a művészetek, a vallásfilozófia vagy éppen önmagunk megtalálása. Nagyon vicces, jó humorú lány, akivel élmény együtt lenni. Kicsit fura persze, hogy egy halott festőbe van beleszerelmesedve, de mindenkinek megvannak a maga érdekességei, nemde?


Itt írtam róla bővebben: LINK


 

 


Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

 

Milyen a suli?

Egy modern amerikai középiskola bulikkal, kirándulásokkal na meg utálatos tesiórákkal. Bár az az igazság, hogy otthon több időt fogsz tölteni, mint a suliban. Egy igazi otthonos családifészek vár téged, ahova tényleg jó hazatérni a suli után.

 

Ki a legjobb barátod? 

Lara Jean Covey, ez a kissé visszahúzódó, félénk lány, aki szívesebben sütöget otthon, mintsem bulikről bulikra járjon. Aztán az élet úgy hozza, hogy kamukapcsolatba kezd Peter Kawinskyvel, és picit kinyílik számára a gimis élet másik oldala is. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK

 

Sarah Pinborough: 13 perc

Milyen a suli?
Erre a gimire határozottan nem a kedves nosztalgiával fogsz visszagondolni. Kiközösítések befeketetítések, klikkesedések na és persze óriási becsapások jellemzik itt a kapcsolatokat, ami végül valami nagyon sötét, nagyon csúnya dologhoz vezet.

Ki a legjobb barátod?
Hát itt nincs olyan. Senki se szimpatikus, mindenki csinál valami megbocsáthatalan dolgot a másikkal. Innen csak menekülni lehet. 

Itt írtam róla bővebben: LINK

 

 

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

 

Milyen a suli?

Elkezdődött a gimi, minden és mindenki idegen. Az újrakezdés félelmetes, még akkor is, ha olyan remek könyveket ajánló tanárra lelsz, mint Bill. És vigyázz, mert újdonsült barátaid bármennyire is jófejek, sok hülyeségbe is belevihetnek, amikre előtte nem is gondoltál.

 

Ki a legjobb barátod?

Charlie, ez a tizenöt éves kamaszsrác, aki folyton csak kívülállónak érzi magát. Egy nagyon érzékeny, mások problémái iránt fogékony fiú ő, aki kedvességgel és humorral fordul az őt körülvevő világ felé. Kicsit sokat sír, de ha jobban megismered őt, rájössz, hogy miért. 


Itt írtam róla bővebben: LINK



Jodi Picoult: Tizenkilenc perc 

 

Milyen a suli?

Maga a pokol. Legalábbis egyesek számára. Kiket már az első tanítási napjukon kipécéztek bizonyos sulitársak, és éveken át az állandó szekálásuk célpontjai lesznek. Akiket folyton nevetség tárgyává tesznek, megaláznak, akiknek napról napra gyomorideggel kell bemenni a suliba. És aztán az iskola szó szerint pokollá válik 19 percen át, amikor az egyik bántalmazott végül egy nap fegyverrel jön az iskolába, és vérfürdőt rendez az intézményben.

 

Ki a legjobb barátod?

Azt hiszem itt sincs ilyesmid. Ott állsz a bántalmazottak és a bántalmazók között. Mindkét tábornak hallod a hangját, meghallgatod a történetüket, és végig azon gondolkodsz, vajon mi vezethetett idáig, hol lehetett volna ezt az egészet megállítani. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK


Ánya kísértete


Milyen a suli?

Egy átlagos amerikai suli, ahol mindenki a beilleszkedésre, a betagozódásra koncentrál. Még a népszerűnek számító sulitársak is. A tanórára megtanulandó anyag mellett mindenki kisebb-nagyobb problémákkal küzd, de a fő kérdés mindenki számára az, hogy vajon sikerül-e beilleszkedni valahova.

Ki a legjobb barátod?

Ánya, aki egy orosz bevándorló család gyermeke. Szeretne nagyon beilleszkedni nem csupán a suliba, hanem magába az országba is, ahova még kisgyermekként került. Szeretné hátrahagyni orosz gyökereit, hogy ne különbözzön iskolatársaitól, és csak egy amerikai tinit lássanak benne. És persze emellett szerelmes a suli ügyeletes szépfiújába is, de a közeledéshez gyűjtenie kell a bátorságot na meg az önbizalmat is. 


Itt írtam róla bővebben: LINK




Less be a többiekhez is, még több szuper könyvért ebben a témakörben!

PuPilla

Theodora

Sister

Larawyn

Kata

Petra

Andi

2021. és a tervek

2021. január 11., hétfő

 

Ennek az évnek se tudok tervek nélkül nekiindulni, annak ellenére, hogy a tavalyi célokat kicsit bebuktam. Pedig igazán nem terveztem sokat szerintem, mégis a nagy része maradt úgy, ahogy eddig is volt. Ennek leginkább az életemben bekövetkező nagy volumenű változások az okai. De erre már igazán rájöhettem volna ennyi év után, hogy a tervekbe bizony sokszor beleszól az élet. De mindezen tapasztalatok ellenére most is úgy érzem, hogy muszáj terveznem, mégha nem is sokat, nem is komolyan, de valahogy úgy érzem, hogy ha teljesen tervtelen lennék, csak a nagy nihilbe csapódnék bele.


Mielőtt rátérnék az idei kitűzött céljaimra, még elmerengek kicsit a 2020-as terveimről és sikerességükről.


> Várólista csökkentés: a felét, azaz hat darab könyvet sikerült teljesítenem az alternatív lista nélkül induló vcs könyvkupacomból. Ebből három instant kedvenc is lett, mint Robin Stevens sorozata, James Herriot bácsi könyve és persze Eleanor Oliphant is. Soha rosszabb arányt, én azt mondom. 


> Goodreads Reading Challenge: minden évben 50 könyv elolvasása a cél, ezen sose változtatok, mert ez az a mennyiség, ami nem okoz nekem szorongást vagy teljesítménykényszert. Lazán teljesíteni tudom a nyári olvasói válságommal is, de az élet most kicsit tovább közbeszólt. Végül 48 könyvet sikerült tavaly elolvasnom, remélem, most már kezdek visszatalálni az olvasáshoz. 


> #haviegyújraolvasáskihívás: Sajnos a szabályok szerint nem sikerült, ugyanis egy újraolvasást nem tudtam az adott hónapban befejezni, így nem lett érvényes. De 2020-ban tizenhárom könyvet olvastam újra. Oké, ennek nagy része Harry Potter volt, hiszen a podcast miatt elsőbbséget élveztek. Az elején próbáltam azért más típusú olvasmányokat is beválogatni a Harry Potterek mellé, de aztán ősszel már sajnos nem jutott erre kapacitásom. 


> Még több képregényt! -2019-ben nagyon rákaptam erre a műfajra, és szerettem volna ezt a lelkesedést átvinni a következő évre is, és jobban beleásni magam a képregények világába. Végül szánalmasan keveset, összvissz hármat - ebből egy újraolvasás volt -  sikerült magamévá tennem. Na de azok micsoda képregények voltak! Újraolvastam a Persepolist, az egyik legkedvencebb történetemet. Megismerkedtem David Petersen csodálatos Egérőrségével, és persze ott volt a monumentális Sandman, ami egészen elképesztő élmény volt. 


> Átgondolt vásárlások: oké, kicsit több sikerült mint 2019-ben, amikor összesen 25 könyvet szereztem be. 2020-ban ez a szám 37 lett.  Különösen a tavaszi járvány idején igyekeztem támogatni valamennyire a kiadókat, így könnyebben elcsábultam egy-egy vásárlásra. A nagy akciókat nem használtam ki, mert azok nem átgondolt vásárlások lettek volna, inkább csak a szokott árengedménnyel rendeltem a kiadók oldaláról, de valóban azokat, amik ott csücsültek a kívánságlistámon. Illetve egy nyári könyvesboltozás alkalmával teljes áron is vettem könyveket, ami a saját olvasmányaimat tekintve nem is tudom, mikor fordult elő utoljára... Gyerekkönyv vásárlásaimmal (amik ugye nem az én könyvtáramba mentek) pedig a szegedi csoda gyerekkönyvesboltot támogattam, az Ákombákomot a tavaszi járvány idején minden hónapban. Ezek nem olyan átgondolt vásárlások voltak, hogy már régóta szerettem volna a Fiatalúr könyvtárába őket, hanem inkább abban az értelemben, hogy átgondoltam, hova tesszük a pénzünket, kit segítünk ki ebben a szorult helyzetben. Mindig szuper gyerekkönyveket kutattak fel számunkra az ott dolgozók, sok örömet köszönhetünk mi is nekik. Illetve a szintén nehéz helyzetbe kerülő Csirimojó Könyvkiadót is támogattuk egy vásárlással, akik nagyon igényes gyerekkönyveket adnak ki, amik igazán nem mindennapiak. Az Egérke Enciklopédiájába ugyan még nem nőtt bele a Fiatalúr, de ezt hosszú távú befektetésnek gondolom. 


> változatos nemzetiségek: ez nem hiszem, hogy összejött, ha jól számolom, talán négy nem angolszász szerzőtől olvastam 2020-ban. Azt hiszem, ez kicsit messze van a változatosság fogalmától. 


> Olvassak tudatosan angolul: ha nem számoltam el, összesen nyolc darab könyvet olvastam angolul, ami a 2019-es öt darabhoz képest előrelépés ugyan, viszont bevallom őszintén, azt hittem, sokkal több volt az idegennyelvű olvasásom. Legalább egy duplázásban reménykedtem, de ez mégse jött össze.

 

És mik a terveim 2021-re?

 

A szokásos kihívások természetesen maradnak, még akkor is, ha nem sikerült tavaly teljesítenem őket. Mindenképp indulok - játékon kívül ugyan - Lobo várólista csökkentéses kihívásán, amihez a polcot már össze is állítottam. Szeretnék ismét csak 50 könyvet belőni magamnak a Goodreads Reading Challenge-en, és persze a kedvenc kihívásomon, a #haviegyújraolvasáskihíváson is részt fogok venni mindenképp. 


> Könyvbingó: theodora másik szuperötletes kihívásán is részt fogok venni, ami már a 8.éve fut. Nagyon izgis szempontok szerepelnek benne ismét, úgyhogy úgy döntöttem ezt is megpróbálom. Az elején nem feltétlen tervezek ide direktbe olvasni, hanem majd egy idő után megnézem, hogy is állok a dolgokkal, és majd utána kezdem tudatosan kitöltögetni a fennmaradó helyeket. Majd meglátjuk, mennyire sikerül. 


> önismeret, önfejlesztés: idén nagyon szeretnék erre a témára rákoncentrálni, mert úgy érzem, sokat kell fejlődnöm bizonyos területeken. Nem tudom, könyvekből mennyire tudom ezeket elsajátítani vagy szükséges-e a terápia, mindenesetre én egy jó kezdésnek tartom, ha először könyveken keresztül megtapasztalom ezt és kicsit elmélyülök a témában. Aztán a többit majd meglátjuk. 


> természetismeret: ez a másik téma, amire idéntől szeretnék jobban rákoncentrálni. Az, hogy az új lakhelyünkről pár perc alatt kint lehetünk a természetben, barangolhatunk a környező erdőkben, ellenállhatatlan vágyat ébresztett bennem, hogy jobban rákoncentráljak a természet megismerésére, újbóli felfedezésére. Gyerek - és tinikoromban nagyon élveztem az ezzel a témával foglalkozó írásokat, de aztán a fikciók világa elfordított attól, hogy ilyesmiket keressek tovább a könyvekben. Jó lesz újra felfedezni, és amiatt is fontosnak tartom ezt, hogy a Fiatalúrnak is át tudjak adni fontos, hasznos vagy éppen érdekes ismereteket a sétáink, túráink során. 


> több angol nyelvű olvasmány: mondjuk, ha már tíz környékén összejön, teljesítettnek nyilvánítom.

Az átgondolt vásárlások természetesen továbbra is célok, bár ezt már nem nagyon érzem megerőltető dolognak részemről. A mértéktelen halmozás már egyenesen taszít, el sem tudnám képzelni már, hogy egy jó akció kedvéért 10-20 könyvet bevásároljak. Jó lenne még valamikor mostanában kiszanálni a kívánságlistámat is, mert ahogy mostanában átnéztem, már nem mindegyikre éreztem ingerenciát, hogy birtkoljam.


 És azt hiszem, ennyi idénre. Mindenkinek hajrá a komoly és komolytalan célkitűzésekkel egyaránt, vagy ha azok nincsenek, akkor éljen a spontaneitás!

 


Csökkentem a várólistámat 2021-ben is!

2021. január 9., szombat

 


Mondjuk idén játékon kívül, mert megcsúsztam a jelentkezéssel. De ez nem szegi kedvem, így azért megcsináltam a Lobo által írt szabályok szerint a kis kupacomat, ami most 18 könyvet tartalmaz. Lehet, más könyvek kerültek volna rá, ha az egész házi könyvtáram rendelkezésre áll, de mivel a költözéskor csak minimális könyvmennyiséget hozhattam magammal, ezért egy kicsit szűkösebbek voltak a keretek. Mindenesetre szerintem így is változatos könyveket sikerült beleválogatnom - akár műfajukat vagy éppen hosszúságukat tekintve. 

Az utóbbi években nem igazán volt számszerű sikerem ennél a kihívásnál, de sok remek élményt és kedvenc könyvet köszönhetek neki, így a lelkesedésem ezért is töretlen. Ahogy az évösszegzőmben is említettem, talán nem is az a lényeg - legalábbis számomra - , hogy valóban elolvassak 12 könyvet a rég tologatottak közül, hanem igazából már ha pár darab olvasmány a kihívás miatt előtérbe kerül nálam, már az is siker. Hajlamos vagyok ugyanis elsikkadni a régi beszerzéseim felett, ha azok mondjuk már két-három esetleg ennél is több éve ott árválkodnak a polcaimon. Mert mindig jönnek az újabbak vagy vérszemet kapok egy újabb könyves témában, vagy csak elvisznek az olvasmányaim teljesen más irányba, valami olyanba, ahová nem érnek el ezek a régi beszerzések. És ezért is szuper ez a kihívás, hogy emlékeztet arra, hogy a nagy felfedezések és aktuális rajongások között bizony vannak még érdekes vagy legalábbis annak tűnő könyveim. 


De térjünk rá a lényegre! A 2021-es várólista-csökkentéses játékban résztvevő kiszemeltjeimre. 

Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok - ezt január 1-jén már el is kezdtem olvasni, úgy döntöttem, nem riadok többé vissza a hosszúságától. Ami persze teljesen irreleváns félelem részemről, hiszen sok hosszú kedvenc könyvem van, de ahhoz, hogy belekezdjek az ilyesmikbe, mindig kell egy jó nagy levegő. Szóval nagyívű regény a festészetről, a szerelemről, a zsenivel való együttélésről, amiről Nikkincs olyan jókat írt anno, hogy muszáj volt beszereznem ezt a könyvet. Eddig egyébként szuper!


Naomi Novik: Ezüstfonás - bár a Rengeteg sajnos csalódás volt nekem, de erről a történetről olyanok is elismerően nyilatkoztak, akik szintén nem voltak elájulva a szerző előző regényétől. Női sorsok, mítoszok és tündérmesék. Adok neki még egy esélyt!


Szécsi Noémi - Géra Eleonora: A budapesti úrinő magánélete - Ez a korszak mindig is érdekelt, női szemszögből meg aztán pláne. Aztán a könyv az évek során valahogy sikeresen elsikkadt a könyvespolcom rejtekeiben. Tavaly olvastam a Lányok és asszonyok aranykönyvét Szécsi Noémitől, és akkor ismét a látómezőmbe került ez, a már megjelenésekor megvásárolt kötet. Nem kérdés szerintem, hogy mennyire fog tetszeni. 


Andri Snaer Magnason: LoveStar - pár éve vettem a Coopban kemény 500 Ft-ért. Akkoriban olvastam Magnason pár könyvét könyvtárból, és jelnek vettem, hogy akkor ez legyen a következő. Aztán mégsem folytattam az ismerkedést akkor a szerzővel, de ha már ismét a kezembe került, miért is ne kerülhetne fel a listámra? Izlandi író, disztópia. Szerintem jó kombó.


L. M. Montgomery: Emily - A tűzpróba - L. M. Montgomery írásait imádom, de eddig még csak az Anne-sorozatot olvastam tőle illetve A kék kastélyt, amin azért jó lenne továbblépni, bármennyire is zseniális. A választásom az Emily-trilógiájára esett, kíváncsi vagyok, hogy ez a másik hősnője mennyire lesz rokonlélek. 


Tove Jansson: Jön az üstökös - gyerekként nagyon  szerettem a furcsa hangulatú Múmin-rajzfilmeket, és mivel sok ismerősöm szereti az eredeti írott történeteket is, ezért én is szükségét érzem, hogy megismerkedjek ebben a formában is velük. A rajzfilmekből nem sokra emlékszem, csak arra, hogy mennyire szerettem. Biztos vagyok benne, hogy könyvben sem lesz ez másként. 


Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - ahogy PuPilla mondaná, ő egy igazi listaveterán nálam. Igen, tudom, még mindig nem olvastam, pedig eskü szeretném, de aztán mindig elétolakodik valami más, és szegény süni csak ott szomorkodik tovább a polcaimon. De idén ennek vége, belevetem magam, mert Amadea azt mondta, hogy nekem való könyv, és neki általában igaza van ezekben a kérdésekben. :)


Richard Adams: Gesztenye, a honalapító - nem egy cuki nyuszis történet, ellenben egy igazi angol klasszikus, ami már ősidők óta  a listámon van. A könyvet szinte rögtön a 2012-es megjelenése után megvettem, tehát már lassan kilenc éve csücsül a polcomon. Atyaég! Olvasni kell, most már tényleg. 


Margaret Atwood: Guvat és Gazella - Szeretném folytatni az Atwood-olvasásomat, ami tavaly abbamaradt. Igazából A vak bérgyilkos is tervben van, de majd meglátjuk, sorra kerül-e. 


Donna Tartt: A titkos történet - sokáig valahogy nem vonzott a történet, pedig mindenki ódákat zeng róla, akivel nagyjából egyezni szokott az ízlésünk. Aztán  valamikor kattant bennem valami, és nem sokra rá - tavaly januárban - szembejött velem egy Libris akcióban. Mi ez, ha nem egy jel?


Jean Webster: Patty a kollégiumban - Jean Webster adta nekem Judy Abbottot és Sally McBride-ot, akiket i-má-dok. A Kedves Ellenségem! újraolvasása tervben is van idén. Jó lenne megismerni Pattyt, ezt a harmadik főhőst, aki remélem, szintén ugyanolyan kellemes órákat tud nekem szerezni, mint a fentebb említett két másik lány. Odáig vagyok az ilyen bájos könyvekért. 


L. M. Montgomery: Az ezüst erdő úrnője - A bájos történeteknél maradva, ismét csak egy L. M. Montgomery könyvet tettem fel a listámra, mert biztosra szeretnék menni, hogy a kedvesség ne maradjon ki az olvasmányaim közül idén sem. Mert lelkileg feltöltenek és a világ is rögtön színesebb utánuk. Terveim szerint még ennél is több hasonló kontent várható idén nálam. 


Edith Wharton: A vigasság háza - Már két vcs-t megjárt ez a kötet, mert Whartont nagy hiányosságomnak tartom. Persze, nem az "elmondhassam-hogy-olvastam" érzés miatt szeretnék tőle olvasni, hanem mert úgy érzem, ő is az a tipikusan nekem való szerző. Szatirikus stílus, érdekes női főszereplő... ez így egészen jól hangzik.


Jenn Lyons: Királyok veszte - imádok belehelyezkedni a nagyívű fantasykbe. Női szerzős, úgyhogy még jobban izgat. 2019 karácsonyán vettem a férjemnek ajándékba, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy majd én is olvasni szeretném, ha jó. És elég jó volt, mert négy nap alatt elolvasta ezt a monstrumot. Nyilván én nem fogom ennyi idő alatt semelyik dimenzióban, de mindenképp szeretnék megismerkedni vele. Kitabu is jókat írt róla. 

 

Marjorie Liu: Monstress 1. - lenyűgözött ez a képregény a rajzaival, amik olyan aprólékosak, olyan csodás stílusúak, hogy kész vizuális gyönyör az egész kötet. Vegyes értékeléseket olvastam a sztoriról egyébként, kíváncsi leszek én hova fogok tartozni. De olvasni tuti csak akkor fogom, ha visszatérünk Magyarországra, mert ha mégis jó a sztori, eléggé bajban leszek, hogy nem tudok azonnal a folytatásait beszerezni. 


Leigh Bardugo: Crooked Kingdom - a Six of Crows-t (magyarul Hat varjú címen) még tavaly előtt olvastam, és eléggé bejött ez a fantasys Ocean's Eleven történet. Igen, voltam olyan kis felszínes, hogy a folytatását is a díszkiadásban szerettem volna megvenni, ha már az elsőt abban vettem. Mivel ezt pár hónapra rá sikerült csak, így a lnedületem kicsit megtört ennél a történetnél. Idén szeretném majd ezt pótolni, és megtudni, hova fut ki ennek a furcsa kompániának a története. 


Kleinheincz Csilla: Ólomerdő - úristen, ez a könyv is mióta megvan. Elképesztő. Még a blogolásom hajnalán vettem meg Delta Visionös kiadásban. Aztán ahogy abból az időből rengeteg könyv, ez is elsikkadt a polcaim mélyén. Theodora nem régen olvasta a trilógia utolsó részét, és a lelkesedése ismét csak emlékeztetett arra, hogy nekem bizony itt van az első rész ovlasatlanul a polcomon. Sokan a hazai fantasyirodalom klasszikusának tartják már ezt a történetet, ideje lenne megismernem nekem is.


Maja Lunde: Hónővér - ha ez sorra kerül nálam, az csakis decemberben. Elképesztő grafikával megáldott keserédes karácsonyi történet, aminek az olvasását tekintve 2020-ban rezgett a léc, de aztán nem szerettem volna lehozni magam az életről ebben az érzékeny korszakomban. Úgyhogy majd idén hátha sorra kerül.




 * Ahogy szoktam, majd ezt a bejegyzést is frissítgetem a linkekkel bizonyos időközönként. Mindenkinek hajrá idén is!  *

Az én szigetem - Avagy melyik öt könyv nem hiányozhat onnan?

2020. november 26., csütörtök


 

Ismét nagyot fordult a világ, mióta az utolsó bejegyzésemet írtam ide. S azt hiszem, a jelenlegi helyzetben, amikor a vírus miatt ismét - vagy most még inkább - a négy fal közé kényszerülünk, bezárkózva a saját kis kuckónkba, óhatatlanul belénk hasít az az érzés, hogy egy saját kis szigetet birtoklunk egy olyan világban, ahol éppen összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. Őszintén remélem, hogy mindenki szigete alapvetően békét tud hozni, nyugalmat tud adni ezekben a nehéz időkben. Persze, mindig van aggódnivaló, érezhetjük a helyzetet nehéznek, de ha az otthonunk ekkor is bástyaként tud működni számunkra, akkor az egy nagyon jó dolog.


S ebben a kissé robinzonád történetre hajazó helyzetben talán nem is nehéz elképzelni azt, hogy egy lakatlan szigeten mi nem hiányozhat egy könyvmoly túlélési listájáról. Hát persze, hogy a könyvek! Nyilván az egyéb McGuiveres és Bear Gryllses cucc mellett.

Na de mi van akkor, ha csupán öt könyvet birtokolhatnál a saját kis szigeteden? Melyek lennének azok?

 

J. K. Rowling: Harry Potter-sorozata : tudom, ez tökre csalás, hiszen ez már eleve hét könyv, de ha előre megcsináltam volna omnibuszos kiadásban, akkor szerintem ez a válaszom teljesen érvényes lenne. Ahogy most a Roxfort Expressz Podcast miatt ismételten újraolvasom éppen a sorozatot, újra rá kellett jönnöm, hogy ez a történet mennyire fontos számomra, és mennyire jelen van az életem valamennyi területén vagy éppen bele tudom olvasni azt, ami velem történik, és minden kérdésemre választ is ad vagy megoldást kínál. És persze, ezt eddig is tudtam, hogy a kedvenc kedvenc történetem, de azt hiszem, ez a mostani alaposabb kibeszélés alatt csapódik le bennem igazán, hogy pontosan miért is az. És emellett kitartok bármikor és bármi ellenére, hogy életem egyik legfontosabb története, amit bizonyos időközönként újra és újra elő kell vennem. Egy lakatlan szigeten pedig még inkább. 

 

L. M. Montgomery: Anne of Green Gables : itt már nem akartam kiütni mindenki biztosítékát,  hogy az egész sorozatot mondom - pedig mondhatnám igazán, mert fantasztikus! - , így maradt az első rész, ami vitán felül állóan a legkedvencebb részem, és a Netflix sorozat ezt még inkább felerősítette bennem. Anne a legfantasztikusabb hősnők egyike. Egy olyan pozitív személyiség, aki a legrosszabb körülmények közül jött, a legrosszabb dolgokat élhette át, és mégis továbbra is tudott bízni a világban és önmagában. És Anne-nek ez a fajta világlátása pont az, amire az embernek szüksége van, pláne tök magányosan egy isten háta mögötti szigeten. 


J. R. R. Tolkien: A hobbit - Zsákos Bilbó kalandja is nagy kedvencem. Nem csupán a világ miatt, amit bejár a törpök és Gandalf társaságában, nem csupán azért, mert a könyvet olvasva folyton elkap az az érzés, hogy most jól nyakamba venném a világot, hanem mindezek felett azért is, mert Bilbónak - és hát nekem is -  ez az egész egy lelki utazás is. Ahol a történet végén már nem az a kényelmes, kissé átlagos Bilbó néz vissza ránk, hanem egy világot látott, kalandokat megélt hobbit. Aki bár nem egy tipikus kalandor , mégis szembenéz a sárkánnyal, tőrbe csal trollokat és megmenekül több száz ork elől. S ha Bilbónak sikerült ilyen dolgokat nemcsak túlélnie hanem megélnie; ha győztesen, emelt fővel zárhatta le a végén ezt a történetet, akkor nekem, mint tök átlagos embernek miért ne sikerülne megküzdenem az én életem sárkányával vagy trolljaival? Ezek után nem is kérdés, hogy ott a helye a hátizsákomban!


*... amúgy közben rá kell jönnöm arra is, hogy baromi nehéz nem sorozatot választani ehhez a kérdéshez. De nyilván nem akarom ellőni mindnél az omnibusz kiadást. Hol lenne a kihívás?*


Agatha Christie: Mrs. McGinty halott - Agatha Christie-nek jönni kell velem oda is, ez nem kérdés, hiszen a cozy hangulat olyan jól megtalál minden egyes történeténél. És a Mrs. McGinty halott az egyik legszórakoztatóbb, legmulatságosabb krimije, amin természetesen elképesztően átjön ez a vidéki, angol kisvárosi hangulat, amiért alapjáraton is teljesen odáig vagyok. És azt hiszem, ennyit sose nevettem egy Agatha Christie könyvön sem.


Jane Austen: Értelem és érzelem - nyilván nem gondoltátok, hogy Austen neve nem fog felkerülni ide, ugye? Persze, mondhattam volna a Büszkeség és balítéletet is, de mivel azt pont a nyáron olvastam újra, ezért most legközelebb inkább ezt a regényt olvasnám megint. Itt is nagyon szeretem Austen karaktereit, a sztorit és azt, hogy nem adja tálcán nekünk a szereplők motivációit vagy éppen jellemét. Hogy vicces, ugyanakkor mégis csípősen odaszólogat a társadalmi problémáknak. Bár persze egy lakatlan szigeten kit érdekelne a társadalom, de a nevetés az nagyon kellene oda is.


És neked? Melyik az az öt könyv, ami nem hiányozhatna semmiképpen a saját kis szigetedről?


A többiek is írtak listát:

PuPilla

Cloud Book Atlas

Liliane

Sárga konfetti


TOP 5 | Kedvenc női és férfi szerzőim ¤ Körbeposzt

2020. június 19., péntek


Mivel PuPilla, aztán meg többek is írtak egy ilyen listát a kedvenc szerzőikkel kapcsolatban, gondoltam, én is beállok a sorba, hiszen már egészen régen nyilatkoztam ilyesmivel kapcsolatban. Meg az is eszembe jutott még, hogy régebben milyen sokat körbeposztoltunk itt, könyves blogos körökben.  
Szóval a kedvenc szerző különleges faj, mert pontos meghatározása szerintem nem teljesen létezik. Vannak olyanok, akik amilyen könnyen felkerülnek a listára, olyan gyorsan le is kerülnek róla egy félresiklott történettel ( például esetemben Victoria Schwab), de vannak olyanok is, akik bármit csinálhatnak szinte, egyszer már annyira meggyőztek engem az írásukkal, hogy a listámról lekerülniük majdnem egyenlő a lehetetlennel. Mindenesetre talán az a közös keresztmetszete a kedvenceknek, hogy náluk azt érzem, hogy a bevásárlólistájukat is baromi szívesen elolvasnám.  Érdekes, hogy például Elena Ferranténak a Nápoly tetralógiáját nagyon szeretem, sőt: egyik kedvenc történetem, mégse érzek egyelőre ingerenciát arra, hogy a többi művével is megismerkedjek. Persze, ez lehet változni fog majd az idők során, de most jelenleg úgy vagyok, hogy tőle csupán Lila és Lenu kalandja érdekel.


Legkedvesebb női szerzőim


Igazából ennél a válogatásnál jöttem rá, hogy mennyi szeretett női hangot fedeztem fel az utóbbi időben. Nehéz volt őket leredukálni ötre, sokkal többet is írhattam volna, illetve még sokan ott toporognak a kedvenceim kapujában is. Robin Stevens és Robin Hobb (úgy tűnik, a 2020. a Robinok éve nálam) elég esélyesek, hogy megkapják nálam ezt a címet. De itt van a kedvencek közelében még Angela Marsons, Jeanette Winterson, Máté Angi, Szabó Magda vagy éppen Moskát Anita is. Rajta vagyok az ügyön, hogy az elkövetkezendő időkben jobban beleássam magam a könyveikbe.

Kép forrása: ITT

J. K. Rowling a Harry Potter sorozatával olyan kivételes élményt nyújtott az én generációmnak, amit szerintem azóta se tudott szinte senki elérni. A Roxfort azóta is mindig hazavár mindannyiunkat, és ezt az otthon-érzést én szívesen át is élem, amikor csak tehetem. A sorozat sok mindenen átsegített már és szerintem még fog is, így már tulajdonképpen ezzel beírta magát nálam az örökös kedvenceim sorába. 
Az, hogy Rowling átkozottul jó krimikben, nem is volt kérdés nálam sosem, így amikor először jelentkezett a Cormoran Strike-sorozatának első részével, nagy lelkesedéssel kezdtem bele. Zseniálisat alkotott ismét csak: egy nagyon okosan felépített, karakterközpontú krimit. Az új részeket mindig óriási várakozás előzi meg nálam, és még sosem okozott csalódást. 
Különálló regénye, az Átmeneti üresedés pedig egy szuper társadalomkritika, amely szintén ott van a kedvenc könyveim között. 

Kép forrása: ITT

A krimikirálynő hatalmas életművéből már vagy nyolc éve szinte minden évben előkerül nálam legalább egy, ha nem több. Az utóbbi pár évben leginkább karácsony környékén szoktam Poirot társául szegődni egy-egy bűntény felgöngyölítésében, mert olyan jól hozzák ezeket a történetek azt a jellegzetes brit kisvárosi cozy hangulatot. 
A furmányos bűntények, a szórakoztató kis belga (igen, én Poirot-párti vagyok) és a - jellemzően - angol vidéki élet hangulata mellett még nagyon szeretem a regényeiben azt is, ahogy a bűn témáját olyan alaposan, mindig új és új megvilágításba helyezve körüljárja. 
Mindenféleképpen szeretném elolvasni a teljes életművét, és szerencsére van miből válogatnom. 


Kép forrása: ITT

A kisregénye (Susan) kivételével már mindent olvastam tőle -valamit többször is. Austen fantasztikussága számomra elsősorban a humorában rejlik, és hogy szövegei még ma is nagyon frissnek hatnak. Imádom bennük az iróniát és a bújtatott társadalomkritikát, hogy a karaktereit lehet boncolgatni, olvasásonként másképpen megítélni. S hogy melyik a kedvenc Austen könyvem? Jellemzően éppen az, amit utoljára olvastam. De a Büszkeség és balítélet valamint az Értelem és érzelem mindig ott vannak a dobogósok között.



Kép forrása: ITT

Lucy Strange-től ugyan még csak azt a két könyvét olvastam, ami eddig megjelent a neve alatt, de ezek után már tökéletesen biztos vagyok benne, hogy bármi jöhet tőle, én szeretni fogom őt ezért a két regényéért. A fülemüleerdő titka és A világítótorony legendája olyan jól idézik a klasszikus lányregények imádott hangulatát, ugyanakkor alakjai, témamegközelítései mégis nagyon modernek. Szeretem a szépirodalmi igényességű szövegeit, amik pont annyira választékosak, amennyire ez egy ifjúsági regénynél még elfogadható: nem megy a történet izgalmasságának rovására, de mégis toronymagasan kiemeli a tucatifjúságik közül. 


Kép forrása: ITT
Margaret Atwoodtól ugyan még csak három regényt olvastam, de igazából már az Alias Grace-szel meggyőzött engem, hogy tőle mindent el kell olvasnom. Nála elsősorban a jellegzetes atwoodos témaválasztásai fognak meg, amikben mindig szerepet kap a nőilét, a nőiség. És ezeket aztán úgy veti papírra, hogy az ember olvasás közben azt érzi, átszáguldott rajta egy úthenger. Sok szempontból megterhelő őt olvasni, mert sose szépít semmit. Ugyanakkor olyan gondolatokat indít el az emberben, olyan új megközelítéseket ad, amire csak kevés szerző képes.



Legkedvesebb férfi szerzőim


Hogy őszinte legyek, nagyon megijedtem az elején, mert az első percekben senki se ugrott be, akire igaz lenne az az állítás, hogy a bevásárlólistáját is elolvasnám azon nyomban. S ahogy elkezdtem átböngészni az olvasmánylistámat még nagyobb lett a kétségbeesésem, mert míg női szerzők már szinte az elejétől fogva röppentek fel erre a listára, addig férfi szerzőknél sokat, igencsak sokat kellett legörgetnem ehhez. Erre valőszínűleg egyébként az a magyarázat, hogy mostanában igencsak a női szerzők vannak nálam túlsúlyban, férfi szerzőket tekintve kevés a friss élmény vagy az, ami igazán megszólítana. De azért persze akadnak ilyenek is, és hát kérem, nem is akármilyenek! 


Kép forrása: ITT


Egyetlen regénye, nevezetesen a Családom és egyéb állatfajták emelte őt a kedvenc férfi szerzőim közé. Imádtam a humorát, a fura és imádnivaló Durrell családot, akit életre keltett a lapjain. A tájleírásaival, természetszeretetével nem tudtam betelni, szerelmes lettem minden egyes sorába. A teljes életmű elolvasása fent van a bakancslistámon, igazi napfény számomra ez a könyv, és biztos vagyok benne, hogy a többivel se lenne ez másként. 

Kép forrása: ITT

James Herriot bácsit idén ismertem meg, és instantszerelem lett számomra, mint szerző. Ahogy ezt Durellnél is említettem, a természet és az állatok szeretete úgy árad minden sorából, hogy tényleg jól esik az ember lelkének az olvasása. Ugyanakkor a yorkshire-i kisvárosban élő emberek portréjait is legalább akkora élvezet olvasni, mint a tehénellést az ő tolmácsolásában. Ilyen szépen és igazan, ugyanakkor minden giccstől mentesen kevés könyv tud szólni az életről és annak igazi értelméről. 

Kép forrása: ITT

Tolkien, a nagy mesélő végigkísérte kamaszkoromat. A Gyűrűk Ura elképesztő élményt nyújtott, és olyan szinten felkeltette az érdeklődésemet a nyelvek iránt, hogy tizenhat éves koromban elolvastam egy komplett Finn-magyar szótárat, és a saját képzeletbeli világom térképeit rajzolgattam azon a nyáron, miközben vagy kétszer is elolvastam a trilógiát. Aztán még jó pár nyáron át kötelező program volt számomra A Gyűrűk Ura újraolvasása. Imádtam végnélkül kalandozni Középfölde vidékein, hogy elvigyem Frodóékkal együtt a Gyűrűt Mordorba. Imádom a tájleírásait, a teremtett világának mitológiájának alaposságát. Bár a karaktereket tekintve sosem voltam mindenkivel maradéktalanul elégedett, de szerintem ezt bőven kárpótolja az, amit a mérleg serpenyőjének másik végébe rakott.
 Érik nagyon egy újraolvasás, jó lenne ismét elmerülni ebben a világban. 

Kép forrása: ITT


A tunéziai apa és svéd anya gyermekeként született írónak két regényét olvastam: a Montecore-t és a nem régen megjelent Apazáradékot. Stílusukban ugyan eltérőek, de mégis hasonló tematika mentén mozognak: a bevándorló lét, a vegyes házasságok kisebb-nagyobb mértékben mind a két regényben feltűnnek. Szeretem Khemiriben, hogy a komoly témái ellenére könnyen olvashatóak, befogadhatóak a regényei, ugyanakkor ez mégsem megy a minőség rovására, mert bőven elbírják az újraolvasásokat, annyi minden van bennük. Az Apazáradék a 2020-as évem nagy kedvence lesz, ez már biztos.


Kép forrása: ITT
Kazuo Ishiguro 2017-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, de én már előbb szerettem az írásait. A Ne engedj el és a Napok romjai mind máshogy, de nagyon megszólítottak. Szeretném folytatni vele mindenképpen az ismerkedést, mert olyan igazi beszippantós élményt nyújtottak a történetei számomra, napokig velem maradt regényei hangulata. És mert nagyon úgy tűnik nekem, hogy nem egy komfortszerzővel van dolgom, ha csak a regényei témáit vagy éppen műfaját nézzük. Legalábbis a Ne engedj el és a Napok romjai nem is állhatnának távolabb egymástól, mégis: valami jellegzetesen ishiguros ott volt a sorok között, ami miatt rögtön a szívembe zártam őt. 

Többiek kedvenc szerzői:

Lélekmelegítő könyvek nehéz helyzetekre [Témázás]

2020. április 27., hétfő

Időnként adódhat olyan élethelyzet mindenkinél, hogy úgy érzi, jó lenne picit kiszakadni a saját valóságából. Nem gondolni azokra a dolgokra, amik egyre inkább nyomasztják vagy frusztrációval töltik el. Az utóbbi hónapban, ahol az életvitelünk gyökeresen megváltozott ilyen vagy olyan szempontból, ahol az egészségünk, a munkánk, a megélhetésünk vagy éppen a négy fal közé zárt magányunk nem feltétlenül tükrözi azt a verőfényes, madárcsicsergős tavaszt, amit az ablakunkból láthatunk. 
És elhiszem, hogy nehéz elvonatkoztatni ettől a helyzettől, amiben most vagyunk, de hosszú távon mégis csak érdemes megtalálni azt a módot, ami - ha csak egy félórára is - kiszakíthat minket innen. Ha úgy érzed nincs meg ez a dolog az életedben most, akkor keresni kell. Muszáj. A lelki egészségünk megőrzése érdekében.Lehet ez például valamilyen sporttevékenység, ami felszabadítja bennünk az endorfint, és máris kicsit jobb minden. Nekem például a heti egyre lecsökkentett futás is rengeteget segít, illetve a sütés is egyre nagyobb teret kezd betölteni az életemben. Korábban is sütöttem, viszont nem ilyen lelkesedéssel és elánnal, mint az utóbbi hetekben. Ez is egy olyan tevékenység, ami kikapcsol, feltölt, és a bezsebelt dícséretek a férjemtől és a kisfiunktól megfizethetetlen élmények. 
És hát persze, itt van az olvasás is. Amihez úgy érzem, nehezen találtam vissza, de utólag rájöttem, hogy csupán azért, mert nem a megfelelő könyvekhez nyúltam. Most van az az időszak, amikor meg kell találnunk a saját kabátkönyveinket vagy újra felfedezni a régiek közül párat. Azokat, amiknek a világába jól esik beburkolózni, ami feltölti a lelkünket. Aminek az olvasása olyan érzéssel tölt el, mintha napfényt innál egy jó nagy pohárral. 
A mostani válogatásomban ezeket a könyveket gyűjtöttem össze a teljesség igénye nélkül. Ha jól esne egy kis kiruccanás máshova, ha szívesen magad mögött hagynád akárcsak egy pár órára is ezt a mostani helyzetet, és mindezt könyvek olvasásának a segítségével szeretnéd tenni, akkor ez a könyvajánlóm neked szól!

Ha elég a valóságból, kalandozz el idegen világokba!

A fantasy mint műfaj szerintem alapvetően jól működik figyelemelterelőként, hiszen kalandjaival hamar be tudja rántani az embert a világába, ami annyira más, mint ami nap mint nap körülvesz minket. Ahol a mágia olyan természetességgel van jelen, mint nálunk az elektromosság. Egy igazán jó fantasy regény, főleg ha jól van elmesélve, kiváló kabátkönyv lehet bármilyen alkalomra.

J. K. Rowling: Harry Potter-sorozata: én amondó vagyok, hogy egy Harry Potter-újraolvasás mindig jó ötlet! Nekem - és még nagyon sokunknak - ez a történet olyan, mint egy hazaérkezés. Egy könyvtártúra, vajsört kortyolgatni Roxmortsban, beülni Hagridhoz egy teára, a Griffendél klubhelyiségében időzni,  egy hipogriff hátán repülni vagy végigizgulni egy kviddics meccset - ezek mind-mind olyan dolgok, amik bármikor meg tudják melengetni a szívemet. " A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak." - amint elolvasom a Bölcsek köve első mondatait én már ott is vagyok a Privet Drive-on, messze innen, és végig ott vagyok Harry sarkában, hogy le ne maradjak a kalandjairól. Kabátkönyv ez, nem is kérdés.

Készíts magad mellé: meleg sütőtökrémlevest vagy vajsört

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura és A hobbit : Belesni Völgyzugolyba vagy egy séta Hobbitfalván esetleg egy söt a Pajkos Pónihoz címzett fogadóban mind-mind azonnal képes felmelegíteni az ember megfáradt lelkét, még akkor is, ha ezért cserébe el kell vinni a Gyűrűt Mordorba vagy megküzdeni egy igazi sárkánnyal. Tolkien úgy tud mesélni, mint senki más. A leírásai nyomán könnyedén életre kel előttünk a Bakacsinerdő sűrű sötétje vagy Moria feneketlen mélysége. Szeretem Tolkien aprólékosságát az általa teremtett világban, ahová mindig könnyedén beléphetünk és vándorolhatunk kedvünkre a hősökkel.

Készíts magad mellé: egy kiadós angol reggelit


Patrick Rothfuss: A szél neve -Szerettem ebben a világban komótosan kalandozni, ami úgy volt képes beborítani, akárcsak a Gyűrűk Ura. Kvothe pedig egy igazán szerethető főhős, akit Rothfuss egyáltalán nem kímélt a rá mért csapásokkal, ám azokból kisebb-nagyobb nehézségek árán végül mindig győztesként került ki. Megerősödve és még nagyobb elszántsággal. Szerettem, hogy Kvothe küzd, hogy akar, hogy nem kap készen semmit sem, hanem mindent magának kapar ki furfangjával, leleményességével, eszével. Az ilyen hősök pedig nekem mindig erőt adnak, ha éppen a padlón vagyok.

Készíts magad mellé:  egy finom szendvicset


Christelle Dabos: A tél jegyesei - ez volt az a könyv, ami pár fejezet után annyira behúzott magába, hogy a külvilág totálisan  megszűnt számomra létezni, és képes voltam perceket is elcsenni az időmből azért, hogy folytathassam a történetet. Szeretem ezt a szilánkokra szakadt, érdekes világot, ami tele van rejtélyekkel, és egyszerűen olyan mértékű addikciót okoz, amiből nagyon nehéz kikecmeregni.

Készíts magad mellé: fagylaltot vagy jégkrémet



Ha rossz napod van, csak egy jó krimi segíthet

 

Oké, ez biztos furán hangozhat, de nekem ha rossz napom van, nagyon szívesen menekülök egy krimibe. Mert valahogy megnyugtató, hogy itt a végén minden kiderül és jóra fordul - persze, az áldozatnak nyilván nem lesz már jó sose, de a gyilkos végül mindig kézre kerül. 

Robin Stevens: Murder Most Unladylike - a két kiskamasz önjelölt detektív kalandjai számomra tökéletesség csimborasszói. Mert a rejtélyek mindig fifikánsak és egyáltalán nem kevésbé komolyak, mint egy felnőtt krimiben. Szeretem, hogy Robin Stevens nem fél behozni a súlyosabb dolgokat a történetbe, ám ezt úgy teszi, hogy nem megy a hangulat rovására. Ugyan nem mondanám cuki történetnek, mert nem az - inkább olyan igazi kaland ez az egész, amit két olyan lánnyal élsz meg, akiket simán elfogadnál barátnőidnek. Legalábbis én mindenképpen.

Készíts magad mellé: némi teasüteményt és egy finom teát


Agatha Christie krimijei - A krimi királynőjének belga detektíves történeteiért teljesen odavagyok. Mert csavarosak, furmányosak és nem mellesleg Poirot szórakoztató figurája mindig emeli számomra a hangulatot. Nem thrilleres beütésű krimik ezek, bár azért néha vannak hátborzongató jelenetek egy-egy könyvben, hanem alapvetően az úgy nevezett cozy mystery vonalon mozognak. Karácsony tájékán mindig muszáj beütemeznem egy Poirot történetet, ez már lassan hagyomány. Szeretem mindemellett, hogy Christie szinte minden regényében elmélkedik a történetben a bűnről, mint fogalomról és annak megítéléséről valamilyen formában.

Készíts magad mellé: feketeribizli likőrt vagy mentakrémet

Robert Galbraith: Cormoran Strike-sorozat - J. K. Rowling álnéven írt sorozata az a tipikus lassan hömpölygős krimi, ami ráadásul elég karakterközpontú is. Ez nem feltétlen mindenkinek jön be. Ám akit a gyilkosságon kívül a detektívek karaktere is érdekel, az bátran lapozza fel a Kakukkszót, garantáltan ott fog ragadni az esős London egyik pubjában, hogy Robin és Cormoran oldalán próbálja megoldani az aktuális bűntényt.

Készíts magad mellé: egy nagy korsó sört

Ha fojtogat a légkör, irány a természet!

Sajnos, nem mindenki teheti meg, hogy könnyedén eljusson a természetbe egy kiadós sétára, ahol kellően kiszellőztetheti a fejét. Vagy netalán nem is vágyik az illető a természetbe, mert sose érezte magát közel az ilyesmihez. Nos, az alábbi könyvek ezekben a helyzetekben segítenek. Olyasfajta természetszeretetet közvetítenek, amivel én nagyon együtt tudok rezegni - és simán el tudom képzelni, hogy másra is átragaszthatják ezt a fajta lelkesedést.

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták - bár a híres Korfu-trilógiának még csak az első részét olvastam, de már ez az egy is felért egy igazi lélekmelengetéssel. Csupa napfény és derű ez a könyv egy olyan paradicsomi helyszínnel, aminek már az elképzelése is felér egy lelki wellness-szel. Gerry olyan lelkesen beszél az ott megtalálható flóráról és faunáról, hogy az ember legszívesebben most rögtön felcsapna természetbúvárnak. S persze a lelkesedése mellett megismertet nem mindennapi családjával is, akiket ha befogadsz az otthonodba, garantáltan mosolyt csalnak az arcodra.

Készíts magad mellé: mézes, gyümölcsös görög joghurtot

James Herriot: Minden élő az ég alatt - nagyon friss élmény, ami hasonló érzéseket keltett bennem, mint Durrell könyve. A természet, az állatok szeretete süt minden sorából és mindemellett a vicces jeleneteknek sincs híján. Nagyon régóta nem nevettem könyvön annyit, mint a Herriot kötet olvasása alatt, és azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben a legjobb gyógyír volt számomra.  

Készíts magad mellé: édes Yorkshire pudingot

Ha túl kegyetlennek érzed a világot, bízd magad az ifjúsági könyvek kedvességére!


"A világban, ahol bármi lehetsz, legyél kedves." A kedvesség , a báj bennem mindig képes visszaadni a hitet, hogy a világ mégsem olyan kegyetlen, ostoba és gonosz, amilyennek a legtöbb esetben tűnik. Egy kis optimizmust tudok meríteni ezekből a könyvekből, amikor a pesszimizmusom eléri a mélypontját. 

L. M. Montgomery: Anne sorozat - Anne világa számomra nem a cukorszirupról szól, hanem arról, hogy egy szeretet nélkül nevelkedett árva kislány, akivel ki tudja milyen szörnyűségek történtek mielőtt a Cuthbert családhoz került, mégis meg tudja látni a világ szépségeit. És úgy vélem, minden kétséget kizáróan, Anne Shirley egyike a valaha volt legfontosabb női karaktereknek az irodalom világában. Intelligens, kedves, segítőkész, lelkes a világ dolgai iránt, lelkiismeretes és igazi, elkötelezett barátnő. És nem mellesleg valódi feminista ikon, aki van annyira intelligens, hogy felismerje, milyen eltérő megítélés alá esik a két nem és mennyire különböző lehetőségek állnak rendelkezésükre, és van annyira talpraesett és tehetséges, hogy mások szemében is félresöpörje ezeket. Anne, bár tele van szorongással önmagával szemben, mégis tiszteli annyira magát, hogy kiálljon az igazáért és ne hagyja szó nélkül, ha sérelem éri. Még ennyi idősen is bőven van mit tanulnom ettől a tizenkét éves kislánytól, aki egy szép tavaszi napon egy kopott bőrönddel várta a félénk Matthew Cuthbertet a vasútállomáson. 

Készíts magad mellé: ribiszkebort vagy málnaszörpöt

Lucy Strange: A világítótorony legendája és A fülemüleerdő titka - Lucy Strange is viszonylag új felfedezés számomra. Szeretem, hogy erős és bátor hősnőkkel dolgozik, hogy úgy beszél a körülöttünk levő világról valamint a velünk élő családról, hogy van bátorsága belemenni a fontos vagy éppen kényes témákba is. Értően nyúl hozzájuk és mindemellett igazi szépirodalmi élményt nyújt olyan formában, ami kiskamaszként is élvezhető, sőt rajongva szerethető. 

Készíts magad mellé: forró csokit

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - nem régimódi ifjúsági regény, világát tekintve mégcsak nem is hasonló, ám a bájosság, a könnyed feelgood-élmény,  ami belőle árad rögtön kabátkönyvvé tette őt számomra. Egy teljesen egyszerű szerelmes történetről van szó, ami egy tökéletes, kikapcsolós hétvégi olvasmánnyá teszi, ami gondolatilag ugyan nem hagy nyomot az emberben, de a kedvessége még napok múltán is mosolyt csal az arcunkra.

Készíts magad mellé: pár cupcake-et

Nézz körül a többi bloggernél is, ők is számos remek kabátkönyvet ajánlottak vagy olyan tevékenységeket, amik képesek elterelni a figyelmünket ebben a nehéz időszakban:

Harry Potter és az azkabani fogoly | Listába mondva

2020. február 14., péntek

A nagy családi karácsonyunk egyik fő témája volt, hogy vajon melyik a legkarácsonyosabb Harry Potter rész. És bár a roxforti karácsony - különösen az első részben - leírhatatlanul csodálatos, mégis toronymagasan nyert a havas roxmortsi kirándulás a melengető vajsörével és a Mézesfalás ínycsiklandó kínálatával. 
Ennek fényében igazán kár, hogy tavaly sajnos nem sikerült az ünnepek környékén elolvasnom a Jim Kay által illusztrált változatot. De most azért januárban mégis csak pótoltam, mert év mégsem telhet el legalább egy Harry Potter kötet olvasása nélkül. 

Meg kell mondjam, hogy nagyon szeretem ezeket az illusztrált változatokat olvasni. Jim Kay rajzai számomra nagyon sok pluszt adnak az élményhez, és úgy érzem, tényleg igazi műalkotást tartok vele a kezemben. Egy-egy egész oldalas illusztráció képes hosszú percekre rabul ejteni. Szeretem a stílusát és azt a módot, ahogy életre keltette valóban a könyvek alapján a saját Harry Potter-univerzumát. 
A harmadik részt olvasni olyan volt, mint amikor az ember hazaérkezik, és egy jó nagyot szippant az otthon ismerős illatából. Feltölti a lelket és megidézi az emlékeket. Szeretem, hogy bár minden egyes újraolvasás hasonló érzéseket hoz magával, mégis mindig találok valamit az egyes kötetekben, amiket idővel máshogy látok és érzek. De persze vannak olyan jelenetek, mondatok, amiknél az érzéseim nem változnak: pontosan ugyanolyanok, ugyanolyan hevesek és elevenek, mint a legelső olvasáskor sok-sok évvel ezelőtt. 
Az azkabani fogoly már szakít az első két részben megszokott felépítéssel, vagyis hogy hosszas nyomozgatás után a tanév végére Harrynek le kell győznie Voldemortot, ezzel is elodázva visszatértét. A mostani újraolvasásommal valahogy sokkal jobban sikerült megszeretnem ezt a részt, szerintem be is került a legkedveltebb három kötetem közé.

Mivel korábban már írtam bejegyzést a harmadik részről ( ITT el tudod olvasni), és nem nagyon szeretném ismételni magamat, ezért úgy döntöttem, hogy a mostani újraolvasást kicsit rendhagyó módon örökítem meg a blogomban, vagyis kedvenc dolgokat, érzéseket, jeleneteket és idézeteket szedek most listába. Mert hogy imádom a listákat. Meg a sorozatot is. Vigyázat: lényegtelen impressziókkal teletömött írás következik.

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták a sorozatot, úgyhogy csak óvatosan! Spoilermentes - és némileg koherensebb, átgondoltabb - ajánlóért kattints a pár sorral fentebb említett linkre.

7 ok, hogy miért szeretem ezt a részt:

1. A Kóbor Grimbusz a legőrültebb és legbulisabb tömegközlekedési eszköz valaha. Bár nem hiszem, hogy a való életben be mernék ülni egy olyan buszba, amit Ern vezet. Mindenesetre imádtam Harry - vagyis Neville - útját ezen a fura járgányon, amitől még a levelesládák, a lámpaoszlopok és a fák is menekülnek, ha feléjük jár. 

2. Hagrid állatszeretete minden részben lenyűgöz. Elképesztően tisztelem ezért, még akkor is, ha Harryék folyton ezen gúnyolódnak. Hagrid számára az élet minden formában értékes. Tudja, hogy az állatokkal való jó kapcsolathoz a kulcs a megértés és a megismerés. Jobb Legendás lények gondozása tanárt szerintem nem is kaphattak volna a roxforti diákok. Én legalábbis nagyon szívesen tanulnék tőle.

3. Hagrid mellett pedig Lupin a másik kedvenc roxforti tanárom. Megértéssel és odafigyeléssel, türelemmel fordult a diákjaihoz. Izgalmas, gyakorlatorientált órákat tartott, és igazán vérzett a szívem, amikor el kellett hagynia a Roxfortot.

4. Ez a kötet nagyon igazan beszél az ártatlanság sorsáról a világban. Hogy sajnos ez sokszor nem elég. Az igazságtalanságnak könnyen áldozatául eshet. Sirius, Csikócsőr, Lupin: ők mind a hárman áldozatok, akiknek olyan dolgokért kell/kellett bűnhődniük, amiről nem tehetnek vagy el sem követtek. És pont ezért még inkább szeretem ennek a résznek a pozitív lezárását, vagyis hogy Sirius és Csikócsőr is elkerüli végül a rájuk mért halálos büntetést.

5. Hermione ebben a részben mutatja ki először igazán, hogy mennyire független személyiség. Harryvel és Ronnal ellentétben, akik minden órára együtt járnak, Hermione - a többi kortársához képest sokkal érettebb módon - nem a társaságtól teszi függővé azt, hogy milyen órákat választ. Ez a lány nagyon tudatosan építi a jövöjét és fejleszti önmagát, s mindezek mellett helyezi el barátait. Hermione külön útjai szerintem igenis nagy dolgok ebben a korban, hiszen a kiskamasz korosztály inkább csapatban létezik és annak segítségével próbálja elhelyezni önmagát a világban. 
Hermione kifakadása a jóslástanon szintén nagy dolog szerintem: hogy képes volt nemet mondani egy tanórára és annak hátat fordítani. Más diáknál ez persze, nem lenne olyan nagy szám, de az ő esetében igenis az, hiszen az ő lételeme a tanulás. 

6. Az a pár perc, amikor Harry végre azt hitte, hogy egy új, szerető otthonba költözhet keresztapjához, Siriushoz. Messze el Dursley-éktől és az ő szürke, varázstalan világuktól. Ez a szivdobbanásnyi, pár bekezdésig tartó remény mindig megríkat, akárhányszor olvasom, mert tudom, hogy a végén ez a remény messzire repül Csikócsőr hátán, és ez a látvány összetöri aztán a szívemet Harryével együtt, ezer apró darabra. 

7. Mindig szuper dolog olvasni Harry édesapjának fiatalkoráról. Holdsáp, Tapmancs, Ágas és Féregfark kalandjai még ezekben a fel-felvillanásokban is hihetetlenül érdekesek és izgalmasak. Bár Harry iskolaévei sem szűkölködnek kalandokban, de Jamesé az izgalmak napsütéses oldalát mutatja, ahol minden merő kaland és szórakozás. Még a vérfarkas barát pesztrálása is.

Kedvenc idézetek:


– Potter, maga minden jel szerint kitűnő egészségnek örvend, úgyhogy ha nem haragszik, nem mentem fel a mai házi feladat alól. Megígérhetem, hogy amennyiben elhalálozik, nem kell beadnia.

– (…) A tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból a jövő eseményeire következtetni…

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

– Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban?

Ez azt jelenti, hogy amitől legjobban félsz – az maga a félelem. Ez igen bölcs dolog, Harry.







 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS