2010. március 9., kedd

Mesés világ

Elizabeth Gnone: Fairy Oak I. - Az ikrek titka

kiolvastam: 2010. március 4.

Gyakran megesik velem, hogy szomjazok egy jó kis mesére. Szükségem van arra, hogy egy picit elvarázsoljanak, eltávolodjak a segítségükkel ettől a világtól, s igenis higgyek a tündérekben, a boszorkányokban, s úgy általában a varázslatban. Nem is tudom miért van ez, de érzem, ha megkapom a meseadagomat, azután már másként tekintek a világra, s igyekszem mindig ennek a varázsát is felfedezni.


Fairy Oak is egy olyan hely, ahova az ember szívesen menekül. Csodálatos kis falucska ez, amit én Írország dús füvű legelői, százéves erdői és vad tengerpartja környékén képzelek el, a háttérben szivárvánnyal, s levegője telistele van a régi idők meséivel, mítoszaival. Egyszóval idilli egy hely! S itt bizony ezek a történetek megelevenednek a hozzánk hasonló halandók közt: boszorkányok, icipici tündérek és egyéb varázsos lények lakják még ezt a pici falucskát, egyetértésben és barátságban az átlagemberekkel.


A könyvben ezt a csodálatos helyet ismerhetjük meg Feli, a gondoskodó, ám olykor kissé naiv dajkatündér elbeszéléséből. Neveltjei ikerlányok, akik jó gyerekek módjára apró csínyjeikkel néha sírba viszik szegény kis tündért, aki jóhiszeműségéből adódóan nem egyszer végzi egy bezárt befőttesüvegben.


Tomelilla, a hatalmas erejű boszorkány alig várja már, hogy keresztlányairól, Pervinkáról és Vaníliáról végre kiderüljön, hogy ők is rendelkeznek varázserővel. Csak vár és vár, amíg Feli egy napon be nem számol neki Vanília csodálatos repüléséről, s Pervinka is nem sokára kedvező jeleket mutat e téren, s csodák csodájára és mindenki örömére meg is kezdődhet a lányok varázslatra való tanítása.


Ám ez az idilli, varázslatos kis falu se lehet teljesen tökéletes: borzalmas előjelek csúfítják el az égboltot, s a falu lakó lassan rádöbbennek, hogy be kell látniuk: a Rettenetes 21 visszatért! Hogy ki ő? Ezt senki se tudja pontosan megmondani. Nevét onnan kapta, hogy mindig a nyári napforduló éjszakáján jön el Fairy Oak városába, hogy hatalmas vihart keltve elragadjon pár boszorkányt, s a maga oldalára állítsa őket. Rémtörténetek kelnek útra a falubeliek között, s néha egy-egy sikolyt visz a szél az Adum hegye felől. S az ez évi Szentiván éjszakáján bizony le is csap a gonosz, s Pervinkát ragadja magával...


Izgalmas történet volt, habár az elején kicsit lassan pörögtek az események, aminek én nem voltam ellenére, de nem tudom, hogy egy nyolc éves gyereknek az ilyesmihez mennyire lenne türelme. Persze az eseménytelenséget kárpótolta az a csodálatos világ, amit az írónő lefestett nekünk, Olvasóknak, illetve a hihetetlen vicces, és nehezen kimondható tündérnevek, amiknek a hirtelen felolvasásába néha beletörik az ember bicskája. Még jó, hogy csak ritkán írta ki őket teljesen, s nagy részt inkább becézték a tündéreket!


A stílusa szerintem nagyon jó az írónőnek, igazán olvasmányos, képes fent tartani az érdeklődést, és pont a kisiskolás korosztálynak való. Nem bonyolítja túl a dolgokat, de azért én, huszonéves fejjel is képes voltam élvezni a történetet. Nem éreztem azt azt erőltetettséget, amelyet némely meseíróknál szoktam. Mert bizony bármit mondtok is, mesét a legnehezebb írni egy felnőttnek! Sokszor esnek abba a hibába, hogy túlságosan leviszik a színvonalat, mintha szerintük egy gyerek nem tudná felfogni a kicsit mélyebb történet lényegét. Pedig ez nem így van! Sokkal többet értenek meg a világból, és a történetekből, mint azt mi felnőtt gondolnánk...


Fülszöveg:

Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, varázslatos dolog történik Fairy Oak házaiban: parányi, fényes tündérek gyermekekről mesélnek a jóságos tekintetű boszokáknak, akik izgatottan csüggnek minden szavukon. Különös ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szívlelik egymást, s hogy a boszorkányok ki nem állhatják a gyerekeket. Csakhogy mi Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujában, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlottak…


Összegzés:


Egy bűbájos mesét olvashattam, és kíváncsian várom a folytatásokat! Külön piros pont jár szerintem a könyvben megjelenő csodaszép illusztrációkért, amelyek tovább színesítették ezt az önmagában is izgalmas és fantáziadús gyermekregényt. Azt hiszem bátran ajánlhatom a kisiskolásoknak, és a lelkükben még gyerek felnőtteknek! Az értékelésemben 8 pontot ért el.

Vélemények:

11 hozzászólás:

zenka írta...

Én ebbe a könyvbe mindig belelapozom, ha könyvesboltban járok, most már tudom, hogy a tartalom is jó, nemcsak a külcsín.
És tényleg nagyon nehéz mesét írni, én megpróbáltam, és nagyon nagyon nehéz.

PuPilla írta...

Jó tudni, hogy más is szeret néha igazán csak mesét olvasni, vagy elmerülni valami olyanban ami már nem az ő korosztályának szól. :) Igaza van zenkának, nagyon nehéz jó mesét írni, és tényleg annyi de annyi van ami erőltetett. Örülök, hogy ráakadtál egy ilyen gyöngyszemre. :) Van folytatása is ugye? El fogod olvasni?

Miestas írta...

Nekem már a bejegyzésed olvasása is elég volt, hogy kicsit elvarázsolódjak. Sajnos én nehezen szánom rá magam mese olvasásra, de a poszt igen jó és az kép a falucskáról gyönyörű...na oda most kedvem lenne elmenni:-))

Sister írta...

Sya!

Ezt a könyvet már én is nézegettem... Engem is elkap néha valami, hogy jó lenne egy kis mesét nézni/olvasni. Most már tudom, milyen mesét kellene legközelebb olvasni.

Na, majd egyszer kiderül, lehet ha legközelebb könyvesboltba járok, megint kezem közé veszem, ha a keret nem is futja rá, akkor legalább kicsit szeretgethessem :)

Sya

Heloise írta...

Zenka, igen nekem is az a tapasztalatom, hogy nagyon kevesek tudnak mesét írni. Jó pár mesét olvastam már (persze itt nem a klasszikusokra gondolok), ami valahogy nem tudott megfogni, ahogy Pupilla is írta, egy csomó nagyon erőltetettnek hat. De hogy mi a jó mesék titka, na erre a kérdésre legalább olyan nehéz válaszolni szerintem, mint jó mesét írni... De igen, ez olyan igazi belelapozgatós könyv, márcsak a képek miatt is ;-)

Pupilla, igen, imádom a jó meséket! És a plusz jó benne, hogy tündéres meg varázslós, és annak ellenére hogy varázslós egyáltalán nem a Harry Potter koppincsolás, ami az utóbbi időben eléggé divatba jött, amit sajnálattal konstatálok, mert hát attól hogy mese a műfaj, attól még az eredetiséget számon lehet kérni egy történeten... Igen, ha jól tudom még két könyvet írt az írónő, és hát tervbe van véve hogy elolvassam :-) Egyébként a nyolc éves húgomnak vettem szülinapjára, így sikerült ráakadnom, és hát muszáj volt elolvasnom, nem hagyhattam ki :-) mikre nem jók ezek az ajándék vásárlások :-D remélem, neki is tetszeni fog, mert akkor megveszem neki a többi kötetet és akkor én is elolvashatom ;-)

Miestas, köszönöm szépen :-) azért ha szembetalálkozol vele a könyvtár polcain, szerintem megéri kézbevenni :-) persze ne várj egy nagyvolumenű történetet, inkább csak kikapcsolódásra szánt könyv ez, de arra viszont nagyon :-) meg hát gyorsan lehet vele végezni felnőttfejjel. Jajj, örülök hogy tetszik a kép, engem is teljesen elvarázsolt, amikor ráakadtam :-) én is szívesen utaznék oda :-)

Sister, Te is csináld azt mint én, vedd meg ajándékba egy kisiskolás rokonodnak, az mindig jó apropó ;-) de tényleg engem is először az a gyönyörű kivitelezés fogott meg :-)

Nima írta...

jó volt olvasni, ahogy írsz a könyvről.:) én is nézegettem (úgy látom, itt mindannyian csak nézegetjük :D), de lehet, hogy most a hatásodra megpróbálkozom vele. én nem szeretek mesét olvasni, olyan szinten nem, hogy még a gyereknek is kínlódva olvastam (persze, volt kivétel, de a bugyuta történetektől a falat kaparom), de szerintem ez bejönne nekünk. főleg, hogy képek is vannak benne. a közhiedelemmel ellentétben az ilyenkor nem csak a gyereknek fontos, de a szülőnek is visz egy kis színt az olvasásba.:)

Heloise írta...

köszönöm, Nima :-) igen, szerintem én is megmaradtam volna a nézegetésnél ha nem lett volna ez a szülinapos bevásárlás. Jajj, igen a bugyuta mesék engem is a sírba tudnak vinni ám! Szerintem az még egy rossz regénynél is elviselhetetlenebb olykor! Én amikor odaadtam a kishúgomnak elkezdtek nyaggatni a szép képek hatására (engem is ez fogott meg a vásárláskor), hogy olvassam fel nekik. Mind a két kisiskolás korú hugicám ott csüngött a történeten, plusz a tinédzser korú testvérem és a párom is. Szóval, most már bátran mondhatom, hogy nem csak az én, hanem a "család ajánlásával" :-))) szerintem biztosan tetszene Nektek is!

Brigitta írta...

Fúúúúúú, én még csak a netes oldalon tudtam nézegetni. Egészen addig, amíg most Nima az áprilisi zárásánál meg nem említette elfelejtettem, hogy én ezt kint kinéztem, hogy nekem el kell olvasnom.
Szuper bejegyzés lett. Én is olyan vagyok, hogy néha kellenek a mesék, akár film akár könyv formájában, bár inkább az előbbi a számottevőbb. Őrült Jégkorszak fan vagyok. :D
Most már biztos el fogom olvasni.

Heloise írta...

:-) most már nem csak az én, hanem Nima és a kislányának az előzetes ajánlásával :-)
Örülök, hogy sikerült megadnom a végső lökést, majd kíváncsi leszek, h mit mondasz róla!
Jégkorszak :-D hah, azt én is annyira imádom! Nem is tudom hányszor néztem meg már, de azt nem lehet egyszerűen megunni!
Igen, filmben valóban könnyebb jó mesét találni. A könyv az mindig elég necces, mert lehet jó az ötlet, de a mese stílusának is olyannak kell lennie, ami meg nem mindenkinek jön össze :-S

Norin írta...

Ez a könyv megvan nekünk. Tesóm olvasta, ő lassan haladt vele, de melyik az a könyv amit ő szívesen olvass? Lassan letagadom:) De egyik este bementem hozzá, és megkérdezte, hogy nem olvasnék- e fel belőle. Beadtam a derekamat úgyis, olyan keveset vagyunk együtt, aztán már csak ezt vettem észre, hogy tesóm elaludt, én meg még mindig hangosan olvasok, teljesen elvarázsolt, és közepén lévő képecskéket órákig eltudnám nézni. De így is még csak beleolvasgattam, de most már elfogom olvasni nagyon nagy kedvet csináltál hozzá. Gyönyörű bejegyzés volt:)
Ja igen, még azt szerettem volna mondani, hogy én a Pán Péter óta félek nem hinni a Tündérekben:D

Heloise írta...

ez aranyos ki történet volt :-) örülök, ha tetszett a bejegyzésem is, és remélem Te is kedvelni fogod ezt a könyvet. Habár, ez is sorozat :-S (mint manapság oly' sok minden...)
Jajj, nekem a Pán Péter (természetesen A szépség és a szörny mellett) az abszolút favorit gyerekkorom óta! Milyen jó, hogy mondod: megyek is és megnézem! :-)

Related Posts with Thumbnails