2010. április 27., kedd

Egy kurtizán szerelme


Kathleen Winsor: Amber


kiolvastam: 2010. április 18.


Hirtelen nem is tudom mit kéne most írnom erről a könyvről, vagy egyáltalán hol kezdjem? Tegnap késő este tettem le a kezemből, de még mindig nem tudom mit gondoljak. Annyi biztos, hogy nagyon tetszett, az első oldalak olvasása közben már rögtön beszippantott magába, úton-útfélen magammal hurcibáltam, minden lopott percemet ezzel a könyvvel töltöttem.

A regény a XVII. századi Angliában játszódik, s főhősnőnk Amber St. Claire, a történet kezdetén egy alig tizenhat éves falusi kislány, aki egy szép napon találkozik a végzetével: egy jóképű, vonzó férfival, Bruce Carltonnal. A lány rögtön beleszeret, és kérve kéri, hogy vigye magával Londonba, a csillogó nagyvárosba, végül Bruce a lány szépsége miatt enged neki, s teljesíti kérését. Magához veszi, de előre tudatja vele, hogy nem sokára el fog hajózni Amerikába, s Ambert nem kívánja magával vinni, s egyedül kell maradnia Londonban. Amber kemény leckék árán beletanul a nagyvárosi életbe, jópárszor kap hatalmas pofonokat az élettől, de szívós lány, s mindig van elég ereje ahhoz, hogy újra kezdje a dolgokat, s így szépen lassan börtönfogságból a király ágyasának szerepéig küzdi fel magát alig pár év alatt, s a hercegnői címet is megkapja.

Amber -ben becsültem a kitartását, a szívósságát, az akaraterejét, s hogy az élet ilyen területein mindent elért, amit csak szeretett volna. De személyét valahol mégis szánalmasnak éreztem olykor, főleg Bruce Carltonhoz fűződő viszonya miatt. Akárhányszor felbukkant újra ez a férfi az életében, mindent eldobott magától, szinte megbolondult, s csak az volt számára a fontos, hogy a férfival legyen, aki már az elején nyíltan megmondta neki, hogy a szerető szerepkörén kívül többet nem akar tőle. Amber folyamatosan reménykedik, hogy Bruce -t hátha képes meggyőzni arról, hogy mégis komolyan vegye, s legfőképpen ezért küzdi fel magát a társadalmi ranglétrán. Hátha a rangjának, vagyonának már a férfi nem mond ellent...

Amber a szemünk láttára alakul át igazi nagyvilági nővé, aki csak a saját boldogulását tartja szem előtt, s az én rokonszenvemet így vesztette el egyre jobban. A végén már abszolút nem cselekszik reálisan, s olyan tetteket követ el, amik már tényleg embertelennek mondhatók. Persze, nem mondom hogy elítélem őt, mert nem. S szerintem az írónő nagyon jól megoldotta, hogy teremtett egy kevésbé szimpatikus főszereplőt, akit az ember nem tud végig gyűlölni a regény során, sokszor sajnáltam, drukkoltam neki, izgultam érte. De azért mégis szomorú volt látni, hogy valakit hogy ronthat el így a nagyváros kétszínűsége, intrikája, látszat-világa.

Fülszöveg:

Minden idők egyik leghíresebb románca Amber St. Clare életét meséli el, aki a 17. századi Anglia polgárháborús zűrzavarában nemesek törvénytelen gyermekeként születik, és egy parasztcsalád neveli föl. A gyönyörű nővé cseperedő Amber mit sem sejt előkelő származásáról, de úgy érzi, többre hivatott annál, hogy egy falusi gazda feleségének egyhangú életét élje. Egy napon katonák érkeznek Marygreenbe, s a tizenhat éves lány rögtön beleszeret az egyikbe, a fiatal és jóképű Lord Carltonba. Londonba szökik vele, ám néhány együtt töltött, mámoros hónap után állapotosán, pénztelenül az utcára kerül. A saját kárán tanulja meg, hogyan boldogulhat ebben a csalókkal és képmutatókkal teli városban, és mivel nem lehet a szeretett férfi felesége, elhatározza, hogy ravaszsága, bátorsága és főként szépsége révén bármi áron, de kiharcolja magának a legnagyobb kiváltságot, amelyet a kor Angliájában egy nő megszerezhetett: II. Károly király kedvenc ágyasa lesz. Kathleen Winsor ma már klasszikusnak számító regénye megjelenésekor azonnal óriási sikert aratott. Tizenhat országban lett bestseller, huszonhárom nyelvre fordították le, és film is készült belőle.

Összegzés:

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy sokszor egyszerűen rühelltem a főszereplőnőt és idiótának tartottam, mégis nagyon, de nagyon megszerettem a könyvet. Rabul ejtett az 1600-as évekbeli London képe: a maszkok, a bálok, a kastélyok, a szép ruhák, a titkos találkák világa. Tanúja lehettem a nagy pestis járványnak, a londoni tűzvésznek, s a város újjáépítésének is. Olvasás közben egyszer sem unatkoztam, gyorsan pörögtek az események, és elég sok izgalomban volt részem. A könyvet nagyon, de nagyon szépen köszönöm Amadeának, aki nélkül nem biztos, hogy megismertem volna ezt a fantasztikus történetet! Hajszál híjján majdnem kedvencet avattam, igazán nem sok kellett hozzá. Talán a vége miatt van egy kis hiányérzetem, valahogy határozottabban kellett volna lezárni. De lehet, hogy mégis így volt a jó... nem tudom! Mindenesetre, számomra ez egy 9 pontos regény!

Vélemények:

11 hozzászólás:

csenga írta...

Pont ma hajnalban,vettem le a könyvespolcról,és lapoztam bele:-))
Szerintem nekem is tetszeni fog,ha 1x eljutok odáig h elolvassam.

Heloise írta...

Csenga, ahogy én látom az ízlésedet, szerintem tuti tetszeni fog :-) ne is halogasd sokáig ;-)

Joeymano írta...

Ez engem érdekel. Jó, h írtál róla, mert sosem találkoztam vele. Listára kerül, az biztos. :)

Heloise írta...

Joey, szerintem Neked is tuti bejön! :-) történelem, szerelem, intrika... mi kell még? :-)
Én se hallottam róla korábban, ha Amadea nem hívja fel rá a figyelmem, mikor vásároltunk, tuti elsétáltam volna mellette, pedig kár lett volna! De láttam, hogy most újra kiadták szép borítóval :-)

zenka írta...

Én úgy szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplő nem egy hű de pozitív szereplő. Úgyhogy ez, és a bejegyzésed kedvet hozott az elolvasásához! :)

Heloise írta...

Zenka, akkor ebben az esetben tényleg csak ajánlani tudom :-)

Nima írta...

ó, nekem ez a könyv kell.

Heloise írta...

Nima :-)) kíváncsi leszek majd a véleményedre! De szerintem Neked is tetszene, mert nem az a csöpögős romantikus könyv

Amadea H. írta...

Örülök, hogy ennyi embert megmozgatott ez a könyv:) Nagyon szívesen egyébként, reméltem, hogy tetszeni fog.
A végén én csapkodtam a fejem a könyvvel, annyira kíváncsi voltam, mi történhetett utána, egyenesen folytatásért kiált:)
Ahogy Amber Carltonnal viselkedett, egy oka van - szerelmes volt belé. Bruce viszont nagyon okos, hogy nem vette el Ambert.

Tyű, Nima, te nem ismerted?!:o Pedig minden ilyen régebbi, nagyon jó könyvet olvastad már, ami anya szerint is jó. Pedig még postot is írtam róla!:) Amber kicsit olyan, mint Scarlett - csak gonoszabb, ha segítek vele vmit.

Heloise írta...

Igen, nagyon tetszett, s mivel ezek után ezt sose lehet elégszer mondani: mégegyszer köszönöm :-)
Oh, igen nagy kár, hogy nem írt belőle folytatást, habár gyanítom, hogy ez megy majd Amber életének végéig, amit a regényből megismerhettünk...
Hát, persze szerelmes volt belé, de hát büszkeségről nem hallott ez a lyány? :-D legalábbis én már nagyon megalázónak éreztem ezt az egész helyzetet...

Amadea H. írta...

A szerelem nem ismeri a büszkeséget... Az ilyen szerelem nem.

Nagyon szívesen:) Olyan jó egy könyv hírét így elültetni:) Nem tudtam, hogy ennyire nem ismert.

Related Posts with Thumbnails