2010. július 18., vasárnap

Kultúrák találkozása


Kate Furnivall: Az orosz szerető


kiolvastam: 2010. július 18.

Egy vallomással kell kezdenem a bejegyzésemet: engem a könyv borítója fogott meg, szerintem gyönyörűre sikerült! Az, hogy miről is szól, kezdetben egyáltalán nem érdekelt, csak a borítója miatt vettem le olykor-olykor a könyvesbolt polcáról. Aztán később olvastam róla véleményeket a molyon, könyvesblogokon, s mivel mindenki csak jót mondott róla, gondoltam kiveszem a könyvtárból - így határoztam el jópár hónapja, s csak most a nyári szünet semmittevésében jutottam oda, hogy valóban magamhoz vegyem.

A könyv egy nagyon erős kezdéssel indul: a vörösök már átvették a hatalmat Oroszországban, s az arisztokraták és a felsőbb vezetés körüli tisztogatások folynak éppen. Az első oldalakon az orosz pusztákra egy fehéroroszokkal megtömött vagon érkezik, hogy a senkiföldje csendjében a katonák minden különösebb gond nélkül elintézhessék őket - a halálraítéltek között van Valentina Ivanova és férje, illetve egyetlen kislányuk, Lydia. Valentina az utolsó szem gyémántjaival végül meg tudja vesztegetni a katonákat, hogy őt és a kislányát engedjék el - sajnos a férjét már nem tudja megmenteni, ő a vörösök kezén marad.

Pár év múlva anyát és lányát Kínában látjuk viszont: egy olyan Kínában, ami még mindig keresi a helyét ebben a kitágult világban. Különböző népek ötvöző helye ez: angoloktól kezdve magyarokig mindenféle nép megtalálható itt, bár eléggé szeparálva vannak egymástól a város különböző negyedeiben. A nyomorúság és szegénység mindennaposak a város bizonyos részein (legfőként a kínai negyedben), miközben pár utcával feljebb a kandalló melege előtt bársonyszékbe kényelmesen elhelyezkedve a szőrmébe és aranyláncba burkolózott gazdagok azon tanakodnak, hogy epret egyenek-e vagy inkább pezsgőt igyanak?

"Az országban a sötétség, sűrű és határtalan volt. Visszakövetelte magának azt a törékeny világot, amiről azt hitték a külföldiek, hogy az övék."

Valentina és Lydia az orosz negyedben húzta meg magát egy apró padlásszobában. Az anya, aki egykor a cárnak zongorázott, nem tudja és soha nem is fogja tudni feldolgozni férje halálát, és életmódjának megváltozását. A finom ruhákhoz, drága parfümökhöz szokott tehetséges zongoraművésznő már a vodkával illatosítja magát, hogy a feledés homálya megszüntesse a vesztesége fájdalmát. Lydia talpraesett lánnyá érett az évek során, s édesanyja alkoholizmusa és súlyos depressziója miatt kénytelen volt maga megkeresni a napi betevő falatot, amit apróbb lopásokból oldott meg. A lány egyre csak azon van, hogy édesanyját boldoggá tegye, és visszaadhassa neki az élet számukra elveszett csillogását. Eközben egy szerelmi szál is kialakul Lydia és az ő életét megmentő kínai kommunista fiatalember között. Két különböző kultúra találkozása, s két fiatal egymásra találása története ez: hogy pattan fel szívükben az első szikra, amiből egyszer mindent fénybe és melegségbe borító, hatalmas tűz válik. Bár fontos része ez a könyvnek, mégsem ez van kihangsúlyozva - vagy nem csak ez? , s így a regényt nem nevezhetjük egy egyszerű kis limonádénak.

"Zenét vittél az életembe. Egész életemben ott volt a zene. Ó anya, rengeteg puszit adtál. Színes sálakat. És megmutattad, hogyan használjam ésszel a szavakat, még akkor is, ha ezzel megőrjítettelek. Igen megmutattad – erősködött –, megtanítottál arra, hogy önállóan gondolkodjak, és ami a legjobb, hagytad, hogy elkövessem a saját hibáimat"


A könyvben nemcsak Lydia sorsát követhetjük nyomon, egy másik szál is fut mellette. Ez pedig Lydia iskolájának az igazgatójának az élete, aki Kína szépségeibe van belefeledkezve. Csodálja ezt a kultúrát, a nyelvet és az itt őshonos embereket. Szeretné, ha az ország iránt való tisztelete nebulóiban is visszhangra találna, így a brit történelem és irodalom mellett Kínáról is ugyanígy tanulnak. Persze, a korlátolt szülők némelyike nem igazán díjazza ezt a tanítási módszert: megfenyegetik, hogy bezáratják az iskolát, megvonják az anyagi támogatását. Az igazgató végig a regényben az iskolájának megtartásáért küzd, s közben olyan tiltott üzletekbe is belemegy, amivel rengeteget kockáztat.

Igazából nekem Lydia története tetszett a legjobban: ez az okos, talpraesett lány rettentően szimpatikus volt számomra, s így a további sorsa is jobban érdekelt. Ő tényleg egy igazi túlélő, aki a jég hátán is megél, bár sokszor keveredett veszélyes kalandokba, amikből úgy látszott nincs már menekvés. Valentina is érdekelt, kíváncsi voltam, hogy túl tud-e jutni depresszióján, vajon képes lesz-e újrakezdeni az életet, ha nem is magáért, legalább a lányáért.

Furnivall regénye elnyerte a tetszésemet, bár nem annyira, mint azt én elgondoltam. A sok központozási hiba számomra nagyon levett a mű élvezeti értékéből - talán az a lektor mégsem olyan felesleges személy.... Nem túlzok szerintem, ha azt állítom, hogy volt olyan rész, ahol szinte minden egyes szó után ott virított egy vessző. És. A. Pontok. Nagy. Számáról. Ne. Is . Beszéljünk.

Magával a történettel nem voltak nagy gondjaim, amik voltak azok viszont teljesen szubjektív problémák. Például, hogy az érdeklődési körömbe annyira nem fér bele a kínai maffia. Elolvastam azokat a részeket is, nem azt mondom, csak ezek valahogy nem kötöttek le. (Bár gondolom, jópár embernek viszont pont ezek voltak az izgalmas részek. Szóval, mondom ez egyéni problémám.). De érdekes volt a bepillantás a kínai, orosz kultúrába, a korabeli puskaporos helyzetnek a megismerése. Szóval én is találtam magamnak csemegézni valót.

Lesz majd valamikor ennek folytatása is, bár nem tudom, hogy ez milyen és mikor megjelenést jelent majd hazánkban. De remélem, annak a könyvnek el lesz végezve a lektorálása. Az értékelésemben 7 pontot adok a könyvnek.

Fülszöveg:

Valentina Ivanova arisztokratikus származású fehérorosz zongoraművésznő, aki eddig csak elit orosz körökben forgott, mígnem a bolsevik forradalom idején, családjával menekülni kényszerül a hazájából. Sok viszontagság után végül Kínában, Juncsow orosz negyedében talál menedéket magának és lányának, Lydiának. A túlélés azonban nehéz műfaj. Valentina titkok, depresszió és alkoholizmus veszélyes örvényébe süllyed. A gyönyörű fiatal nő, férfi csodálóitól kapott ajándékokból, és esélyeken való fellépéseiből próbálja fenntartani magát és leányát. A tizenhat éves, megfékezhetetlen Lídia, édesanyja tudta nélkül lopásokból egészíti ki jövedelmüket. Amikor a nyughatatlan lány magára vonja a maffia figyelmét, Csang an Lo személyében váratlan megmentőre talál. Az intelligens, vonzó kínai fiú kiváló kung u harcos. A két különleges fiatal ebben a veszélyekkel teli világban egymásba szeret, s szembe kerülnek Juncsow ádáz triádjával és a városban letelepedett fehér kolónia szigorú korlátaival. Lydia sorsa tükröződik Theo Willoughby, a brit iskolaigazgató életében is. Theo minden erejét megfeszítve próbálja megőrizni iskoláját és boldog életét gyönyörű kínai szeretőjével, Li Mejjel. A küzdelem során összejátszik Li Mej elhidegült apjával, a Fekete Kígyók Maffia fejével, és miatta belebonyolódik a juncsow-i ópium-csempészetbe is. A szerző életszerűen festi le Lydia egyéniségét és személyes küzdelmeit a Kínai korrupcióval, és gonoszsággal bemocskolt különleges világban, ahol a gyönyörű és bátor lány nap mint nap keményen küzd szeretteiért.

Vélemények:

5 hozzászólás:

Spectator írta...

Felkeltetted kíváncsiságomat, elolvasom, azt hiszem

Heloise írta...

ennek örülök :-) bár, nem tudom Neked mennyire fog tetszeni. Azért drukkolok :-)

Amadea H. írta...

Van egy olyan érzésem, hogy A vörös sál jobban tetszene neked, el fogod olvasni? Előre mondom, hogy a lektor ennél is hiánycikk volt...
A vörös sál végén van egy részlet a Lydia utazása c. könyvből, de azóta semmi egyebet nem hallottam róla, a kiadónak meg se telefonszáma, se honlapja (ill. anno nem találtam), remélem, azért kiadják egyszer:S

Heloise írta...

Igen? Hmm.. hát még nem volt tervbe véve, de ha azt mondod, az jobban tetszene, akkor majd előkerítem azt is :-)
Mondjuk tényleg nem értem, h erre miért kell sajnálni az időt és a pénzt, hogy egy könyv normálisan lektorálva legyen. Főleg, ha azt vesszük, hogy aki olvas, az a könyvből lesi el a helyesírást...

És ezt is utálom, h elkezdenek egy sorozatot, utána meg inkább felejtősre rakják a folytatásokat. Ez olyan dühítő tud lenni, mikor az ember belekezd egy sorozatba, nem? :-)

Amadea H. írta...

Dehogynem:) Én most a Luxe girl-lel jártam így, em olyan nagy cucc, de ha már két kötet megjelent, a másik kettő nem hiszem, hogy romba döntötte volna a kiadót.

Related Posts with Thumbnails