2010. augusztus 26., csütörtök

Ó, a Balaton, régi nyarakon


Ingo Schulze: Adam és Evelyn

kiolvastam: 2010. augusztus 22.

Schulze könyvét jó volt előkapni a hosszú-hosszú autóúton, miközben gyorsan futottak mellettem az idegen városok, falvak képei, jó volt arról olvasni, hogy nemcsak én utazom ilyen hosszan, hanem a könyv szereplői is. Vicces volt látni azt a kontrasztot, hogy mennyire megváltoztak az emberek utazási szokásai alig húsz év alatt: míg mi a GPS tanácsaira hallgattunk (s ezt hol jól, hol rosszul tettük), addig főhősünk Adam szépen megállt egy útszéli parkolóban, kibontotta hatalmas térképét, amit motorháztetőjén hajtogatott szét, és a kávés termoszával rögzítette oda, hogy a szél el ne fújja, s úgy kereste ki merre is legyen tovább. Persze, kávés termoszunk nekünk is volt, de nem álltunk meg az útmenti kajáldáknál mustáros virslit és kompótot enni, mint ahogy azt Adam tette... De hát ebbe valószínű az is benne volt, hogy már nem lehet arrafele mustáros virslit kapni. És kompótot sem.

Igaz, én 1989-ben még csak páréves voltam, így azokra az időkre nem igazán emlékszem, csak szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből tudok ezt-azt, de arra még mindig emlékszem, hogy milyen volt egy ócska autóval nekivágni egy hosszú-hosszú útnak, milyen volt egy stoppost felszedni - mert akkor még senki nem félt-, s milyen volt telefonfülkéből telefonálni az otthoniaknak, hogy megérkeztünk épen és egészségesen.

De hogy keveredett bele Adam ebbe a hosszú utazásba? Hát, ott kezdődik a történet, hogy Adam és Evelyn Kelet-Németországban élnek, s ezzel egyikük meg van elégedve - vagyis inkább úgy mondom: mindegy neki - míg a másikuk változtatni akar. Ez az utóbbi, Evelyn, aki már régóta győzködi élettársát, hogy menjenek nyaralni egyet Magyarországra, a Balatonra. Ám Adam hajthatatlan, neki jó itt, és ideje sincs nyaralni, de egyszer Evelyn rajtakapja a párját egy nővel, a saját lakásukban. Evelynnek ez az utolsó csepp: fogja a cuccát, és úgy dönt: akkor Adam nélkül megy el, egyik barátnője és annak nyugati-német unokatestvérének társaságában. De mivel Adam nem akarja, hogy szétmenjen ez a kapcsolat, így bepakol ősrégi Wartburgjába, s Elfi, az ékszerteknős társaságában elindul Evelynék után. Az út hosszú, s tele van kalandokkal, miközben az embert elönti a nosztalgia, és átélheti vagy újra megtapasztalhatja a határnyitás örömmámoros hangulatát, mikor az emberek újra dönthettek arról, hogy hol is szeretnének élni.

A cím hajazása Ádám és Éva bibliai történetére nem véletlen, hiszen szorosan összekapcsolódnak. Igaz, az utalások nem nyíltan vannak jelen, de ha figyel az ember, s kicsit hajlandó mögé látni a történetnek, elkaphat egy-egy momentumot. Ez a nyomozás igazán érdekes, s jó, hogy ezáltal többrétegű lesz ez az első pillantásra könnyed kis utazós történet.

A regény középpontjába a Paradicsomból való kiűzetés kerül, de vajon mi is lehet ez a Paradicsom? Sokan egyértelműen a Nyugatot jelölnék meg, hiszen Evelyn és Katja (ő egy Adam által felszedett stoppos) mind-mind oda akarnak menekülni, hogy újrakezdhessenek mindent. Ám Adam jól érzi magát Keleten, ő nem akar onnan elmenni, számára az a Paradicsom - bár, nem politikai indíttatásból, pusztán kényelemből, megszokásból. Erre a kérdésre maga az író adott egy nagyon szép választ: "a Paradicsom nem más, mint egy valamelyest időben is behatárolt dolog, néhány nap, néhány hét a Balatonnál, amikor úgy érezhetik, kezükben a döntés; szuverén módon határozhatnak sorsukról. De az sem kizárt, hogy a Paradicsom nem más, mint az a remény, amelyet Evelyn ápol; jelesül, hogy ezután minden másképp lesz, hogy az egész világ meg fog változni. "

Schulze könyve pergő párbeszédekkel tarkított, s ahogy haladunk előrébb a történetben, egyre kevesebb leírással találkozunk, s a végére a szöveg jobban hasonlít egy drámához, mint egy regényhez. Vagyis az első lapokon az író elővette a rég elfeledett sufni hátsó traktusából a benzinkannákat, a termoszokat, a hordozható rádiót, a piros útlevelet, kitolta onnan a régen jobb napokat is látott Wartburgot, s előbb-utóbb ránk hagyta, hadd kalandozzunk ezek között a tárgyak között, hadd keltsük őket megint életre, lássuk őket hogy milyenek voltak akkor, mikor kezdett leáldozni az idejük.

A helyszínek nagyon hitelesen vannak megfestve, ami nem is csoda, hiszen az író a regény megírása idején fogta magát, beült egy autóba és bejárta azokat a helyeket, amiket Adamék is. Így lesz a Balaton és Budapest igazán életteli, s nem papírmasészerű: valóban érezzük a környéket betöltő fokhagymás lángos illatát, s látjuk magunk előtt a lebukni készülő Nap által épített Aranyhidat a Balaton nyugodt víztükrén.

Én tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, fantasztikus könyv, ami jó kikapcsolódásra, elmélkedésre, nosztalgiázásra egyaránt, s egy délután alatt simán elolvasható. Az értékelésemben 7 pontot kap!

Aki kíváncsi rá, ITT beleolvashat.

Kiadó: Európa Kiadó
Eredeti cím: Adam und Evelyn
Fordító: Nádori Lídia
Oldalszám: 294 oldal
Eredeti ár: 3400 Ft
ISBN: 9 789630 788359


Fülszöveg:

Kelet-Berlinben 1989 augusztusában dögletes a hőség. A női szabó Adamnak mégsem sürgős a nagy nehezen megszervezett balatoni nyaralás, mert a kuncsaftjaitól nem bír elszakadni. Hogy mennyire nem, arról párja, a gyönyörű Evelyn, aki már nagyon türelmetlen, sajnos tulajdon szemével győződik meg. Adam hiába könyörög élete asszonyának, hogy bocsássa meg vétkét, Evelyn nyomban faképnél hagyja, más kísérőt keres magának az útra. Adam erre özönvíz előtti Wartburgjába vágja magát, és a nyomukba ered. Kalandos utazás a felbolydult béketáboron át, és a végállomás bizony nem Badacsony: a honfitársak a közelgő ősszel dacolva sátoroznak a zugligeti plébániakertben, aztán páneurópai piknik, majd fölemelkedik az osztrák határsorompó… Adam, noha megvan a véleménye az NDK-ról, nem vágyik Nyugatra, de szereti Evelynt, ezért elfogadja tőle a jó és gonosz tudásának fájáról szakajtott almát. Miért is nem maradtak otthon, hősök lehettek volna, a fal lebontói…

A német újraegyesítés huszadik évfordulójáról emlékezünk meg a Magyarországon helyismeretéért is közkedvelt szerző élvezetesen frivol, vonzóan fanyar regényével.


Akik előttem olvasták:

Ilweran

Vélemények:

4 hozzászólás:

Amadea H. írta...

Óóó "nyaralós" könyv, mostmár még jobban akarom!:) Kár, hogy olyan drága:S

Heloise írta...

hát könyvtárban nincs meg? Ha kell, szólj és szívesen kölcsönadom majd :-)

Bridge írta...

Ó ez hatalmas, nagyon tetszik. :)

Heloise írta...

Köszi :-)

Related Posts with Thumbnails