2010. augusztus 31., kedd

Pillangóvadászat


Kate Morton: Felszáll a köd

kiolvastam: 2010. augusztus 31.

"Cikáznak a gondolataim. Gyorsan, erőteljesen támadnak, de mielőtt megragadhatnám őket, tovaszállnak. Mintha pillangóra vadásznék."

Grace, már nagyon idős hölgy. Egészen pontosan 98 éves. Sok mindent megélt, átélt, s élete során olyan dolgoknak is a tanúja volt, amit ma már a legtöbb ember csak a történelemkönyvek lapjairól ismer. De tudjuk, egészen más olvasni a régmúlt időkről, mint benne élni, hiszen a lejegyzéskor sok dolog kimaradhatott, pár esemény felett elsiklottak, s volt, ami így titokzatos homályba burkolózott vagy akár teljesen feledésbe merült. Elvégre ki tudja, hogy milyen szempontok irányítják a kezét annak, aki eldöntötte, hogy papírra veti a régmúltat? S mi lesz a kimaradt jelenetekkel?

Egy nap egy fiatal rendező kopogtat be Grace-hez, aki az egyik költő öngyilkosságát akarja filmre vinni, ami 1924-ben történt az ún. Riverton-házban. De miért is érdekes számára Grace? Nos, a hölgy tizennégy éves kora óta a Riverton udvarházban szolgált, s azon a végzetes éjszakán is ott tartózkodott. Ursula, a filmrendező, arra kéri Grace-t, hogy elevenítse fel a kor hangulatát, meséljen egy kicsit a családról, hogy filmje minél hitelesebbnek hasson. S Grace mesélni kezd... Igaz, inkább magának - Ursulának alig-alig mond valamit -, a múlt újra lejátszódik Grace fejében, bár már mióta menekült előle. De az út végén azért érdemes visszanézni, hogy lássuk mit is hagyunk magunk mögött.

"Egyszer azt mondtad, minden történetben van egy pont, ahonnan nincs visszaút. Amikor valamennyi központi szereplő a színre lépett már, és itt az idő, hogy a dráma kibontakozzon. A mesemondó kiengedi a kezéből az irányítást, a szereplők a mag
uk erejéből mozognak."


Az idős hölgynek köszönhetően ősrégi jelenetek, szellemek kelnek életre a könyv lapjain, s ezek számunkra épp annyira valóságosnak tűnnek, mint Grace jelene. Ott érezzük magunkat az abroncsos szoknyák, a komornyikok és szobalányok korában, érezzük a háború veszteségeit, és hogy mennyire más embert faragott a hazatérő katonákból, majd együtt üdvözöljük ezekkel a szellemalakokkal a beköszöntő átmeneti békeidőt, a tollas fejdíszek és a foxtrott éveit. Nagy változások kora volt ez: olyan dolgok estek meg pár évtized alatt, amik inkább évszázadot igényeltek volna. Rohamléptékűvé vált a fejlődés, s az eddig fennálló társadalmi rendszer haldoklott, s innen nem volt visszaút. Az egyes emberek is megváltoztak: más lett az erkölcsük, más lett a szabadság fogalmuk, mint az előző generációknak.

A könyv nagyon szépen és hitelesen festi le ezt a korszakot, s minden keserűsége és csalódottsága ellenére, én szerettem itt élni. Bár, lehet, hogy csak a mi korunktól való különbözősége vonzott. Nem is tudom. De a lényeg, hogy magával ragadott!

A regény elejétől kezdve érezzük, hogy Grace emlékezetében valamiféle titok lappang, s nem szeretné, ha ez vele együtt a sírba szállna. Így hát, mindent elkezd az elején: a legeslegelején, amikor ő Rivertonba került cselédként. A főtitok a könyv végén derül ki, s közben számos apróbb is felbukkan az elbeszélés folyamából. Bár, szerintem azok eléggé átláthatók voltak... A könyv közepetájától sokszor éreztem azt, hogy talán kicsit túl van írva, kicsit túlságosan is kibontotta a történetet, s ezt Grace legfőbb titka talán nem is bírja a hátán cipelni, talán nem is okoz akkora katarzist. Én úgy gondolom, hogy igazam volt - mármint így, a vége tudatában.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy rossz könyv, sőt! Legalábbis annak semmiképp, aki szeret kalandozni a régi, régi emlékek világában, aki kíváncsi arra, hogy milyen is az életre kelt történelem, mert az garantáltan jól fogja érezni magát olvasás közben. Az értékelésemben 8 pontot adok neki!

És hadd emeljem ki a borítót! Szerintem gyönyörűre sikeredett, bár megjegyezném, hogy élőben még ennél is szebb.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: The Shifting fog
Fordította: Borbás Mária
Oldalszám: 598 oldal
Eredeti ár: 3499 Ft
ISBN: 9 789632 450926

Fülszöveg:

1924, nyár:

Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.

1999, tél:

A 98 esztendős Grace Bradleyt, Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken.
Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha.

Az első világháború sebeit viselő nyáron, és az utána következő dekadens húszas években játszódó Felszáll a köd borzongató rejtély és lenyűgöző szerelmi történet elegye.


Akik előttem olvasták:

Csenga

Vélemények:

5 hozzászólás:

zenka írta...

Nagyon jó poszt, akarom ezt a könyvet érzésem van :).
Ez a sablon meg gyönyörű.

csenga írta...

Nagyon szép lett az oldalad:-))
Örülök,hogy tetszett a könyv,nekem elég nagyot ütött a vége,nem éreztem,hogy nagyon agyon ragozta volna a sztorit.

Heloise írta...

Zenka, köszönöm (és azt is, hogy segítettél benne :-) ). Igen, ez szerintem pont Neked való könyv lenne!

CSenga, Neked is köszönöm, örülök, ha tetszik :-) nálam az volt a baj, hogy már a közepétől kezdve sejtettem, hogy ez lesz, az utolsó száz oldalnál meg már biztos voltam benne. Bár, hozzátenném, hogy nem egyhuzamban olvastam ki, elég sok szünetet hagytam két olvasás közt, és akkor ezen járattam az agyamat - lehet, h ez volt a baj :-) s mikor már gondoltam, hogy ez lesz, alig vártam, h kiderüljön, h igazam volt-e. Lehet, hogy csak azért éreztem túlírtnak, nem tudom. De tény, hogy nagyon jó könyv, én is élveztem olvasni :-)

csenga írta...

Én nem bírtam volna szünetet hagyni:-)) Cipeltem mindenhova a könyvet magammal,és bújtam amikor csak tudtam.
Egyébként igen,ha kicsit agyaltam volna rajta talán én is kitalálom a végét,de ehelyett végigszáguldottam a könyvön:D

Heloise írta...

Csenga, sajnos nekem nem direkt volt a szünetelés, csak jöttek vendégek, és ezért nagy volt itthon a sürgés-forgás, de egyébként valószínű nekem is így lett volna :-)tényleg olyan jók az ilyen könyvek, amiket nem lehet letenni! (de sajnos olyan ritkán találkozik ilyennel az ember - legalábbis én biztos :-( )

Related Posts with Thumbnails