2010. szeptember 15., szerda

Újvilág és új élet?


Celia Rees: Bűbájos Mary

kiolvastam: 2010. szeptember 13.

Celia Rees-ről már sokat hallottam, pontosabban sok jót, így nagyon vágytam rá, hogy egyszer én is kézbe vehessem ezt a könyvet, ami köré az írónő egy nagyon jó fikciót épített. Az előszó szerint, a regényben található történet egy igaz történet, amit egy Mary nevű lány naplója tartalmazott, s ennek lapjaira egy régi ágytakaróba fércelve bukkantak rá a kutatók. Mary hangja egyenesen az 1600-as évekből, az amerikai telepesek korából szólítja meg a mai kor olvasóit, s meséli el ma már nem mindennapinak számító, de akkoriban nagyon is hétköznapi történetét.

Mary egy olyan világban élt, ahol a vallási fanatizmus, a boszorkányoktól való félelem a tetőfokára hágott, s ebből kifolyólag rengeteg ártatlan nőt vádoltak meg azzal, hogy az ördöggel cimborál és rontást küld az emberekre, s ezek egyenes következménye volt a bitófa vagy a máglya általi halál. Ezek közé a szerencsétlen nők közé tartozott Mary nagymamája is, aki gyakran bábáskodott a szüléseknél és gyógyfüvekkel gyógyította a betegeket. De az emberek úgy gondolták, hogy akinek ilyen nagy hatalma van gyógyítani, az ugyanilyen könnyűszerrel ártani is képes. Mary-nek ezután el kellett hagynia a falut, még mielőtt az ottlakók ismét boszorkányt kiáltottak volna. Egy, az Újvilágba tartó hajó lett menekülésének egyetlen lehetősége, s egyetlen esélye az újrakezdésre. Ám a múlt elől nem lehet csak úgy elmenekülni, mint egy faluból. Az végig kísérti az embert.
"A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt."

Rees regénye részletesen beszámol a hajóút szűkösségéről, bűzéről, s minden nehézségéről, illetve a telepesek mindennapjaiba, a városalapítás problémáiba is betekintést enged. Tanúi lehetünk a puritánok szigorú, s olykor minden logikát nélkülöző életvitelének, hogy egyesek a hitet hogy voltak képesek felhasználni mindenféle gonoszságra, s hogy ezek az Európából jött emberek, akik mindennél civilizáltabbnak tartják magukat, mennyire nem képesek befogadni, elfogadni más kultúrákat, s a gyűlölködésben is az élen járnak.

Úgy gondolom, hogy ez az ifjúsági regény, minden könnyedsége ellenére azért mélyebb tartalmakat is hordoz, amiből okulhatnak a fiatal olvasók is, anélkül, hogy ez az élvezet rovására menne. Nagyon jó egyensúlyt teremtett a leírások és a cselekmény menete között, így tényleg a fiatalabb olvasóknak is bátran ajánlom!

Nekem nagyon tetszett az a hangulat, amit megteremtett az írónő, érezni lehetett az Angliából érkező emberek feszültségét, félelmét az Újvilággal szemben, a sok bizonytalanságot, az életben maradás nehézségeit, s a vadont otthonná teremtő óhajtás megfáradt sóhajait. Ám Mary, a többiekkel ellentétben nem fél az idegentől, ő az újrakezdés reményét látja benne, s vágyik rá, hogy megismerje - ez a kíváncsisága sodorja végül bajba, hiszen itt, ebben a kis közösségben, a "normálistól" való különbözés nem jelent jót.

"Az indiánok másképp élnek a világban, ez minden. Menedéküket élő fák alkotják, s csak annyit vesznek el a természettől, amennyire szükségük van aztán továbbmennek, és hagyják, hogy a föld magához térjen."
S hogy Mary boszorkány-e vagy sem, igazából szerintem nem is lényeges. Bár, találunk rá itt-ott apró utalásokat különös képességével kapcsolatban, de érdekes módon mégse ez jelent problémát esetében: itt a lényeg az egyén közösségben elfoglalt szerepében rejlik. Bár, ma már nincsenek boszorkányüldözések, s szörnyülködve gondolunk ezekre vissza, de azért mégis léteznek olyan emberek, akiket puszta megítélésük alapján vet ki magából egy közösség: mert érződik rajta, vagy épp látszódik, hogy másképp gondolkodik, más a kinézete vagy más a családi háttere, mint a többségé, s ezért egyszerűen nem fér bele abba a keretbe, ami a közösséget alkotó egyéneket meghatározza. S nem, itt nem a rendbontókra, bűnözőkre gondolok, csupán azokra, akik eltérnek a többségtől. Szomorú-e vagy sem, Maryk mindig is voltak és lesznek.

A regény az értékelésemben 5 pontot ért el!


Kiadó: Orlando Kiadó
Eredeti cím: Witch child
Fordította: Lacza Katalin nyersfordítását átdolgozta Ceglédi Éva
Eredeti ár: 1990 Ft
Oldalszám: 287 oldal
ISBN: 9 789632 126920


Fülszöveg: "…A látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a vállamra, mint valami súlyos lepel…" Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig azok a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története… 1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is…

Akik előttem olvasták:
Amadea
Nima
Ilweran
Joeymano
Lobo

Vélemények:

3 hozzászólás:

Norin írta...

Nagyon örülök, hogy tetszett. ÉN is bolondulok "Maryért";-)
Feltétlenül olvasd el a Farkasszemet és a Kalózokat is. Mindkettő nagyon-nagyon jó:))

Heloise írta...

Igen, tényleg jó kis ifjúsági könyv :-) a Farkasszem is jó? Én arról azt olvastam, hogy az már nem annyira eltalált. De ha Te mondod, akkor elolvasom azt is :-) A Kalózok az már egy teljesen más történet?
Huh, növekszik a várólistám :-)

Norin írta...

Én nagyon szeretem a Farkasszemet is, az kicsit kalandosabb. A Kalózok meg NAGYON jó.Szerintem érdemes elolvasni mindkettőt.
Aztán csak bírja a polcod:))

Related Posts with Thumbnails