2012. március 12., hétfő

"Kés volt nála, rajtam meg szexi cipő"

Az elmúlt egy hétben Stephanie Plum vendégeskedett nálam, és meg kell mondjam, tök jól esett egy olyan csajról olvasni, aki olyan tekintetben hasonló hozzám, hogy az élet neki is olykor jól bemutat és egy kiadós anyázással megspékelve végigszáguld rajta egy piros Ferrarival. (ne kérdezzétek miért pont Ferrarival. Mert csak.) És én mikor azon vagyok, hogy levakarjam az arcomról a keréknyomot, valahogy elvész közben a humorérzékem is. Na, és itt jött a képbe Steph. Így utólag rájöttem, hogy iszonyatosan nagy szükségem volt rá. Ahogy a harmadik könyv végére értem, nem is tudom pontosan mi történt, de úgy éreztem, leléptem a gyorsforgalmiról. És azon kaptam magam, hogy bambulós pillanataimban arról ábrándozom, hogy milyen menő dolog lenne már óvadékbehajtó ügynöknek lenni, és hogy micsoda szívdöglesztő pasi lehetne a való életben Joe Morelli, és hogy vajon az én ismerőseim között is vannak titkos szuperhősök?


"Mesés. Tökéletes állás, valakinek, aki már a béka segge alatt van. Szemét főnök, szemét munka, szemét fizetés. Végtelen lehetőség az önsajnálatra. "


Persze, azért három könyv elolvasása alatt bőven megtapasztalhattam, hogy ez az óvadékbehajtó ügynökösdi nem éppen fenékig tejfel: jönnek az ilyen-olyan fenyegetések, amik olykor tettlegességig fajulnak, ráadásul edzettnek és folyamatosan ébernek kell lenni, hogy a keresett személy elfogása minél gördülékenyebben történjen, és a fegyveres szökevények elfogásában nem segít az sem, ha rajtunk csak egy szexi cipő van. És hát az ember egóját ezzel kapcsolatban kissé lerombolja, ha egy olyan ügynököt is ismer, mint Ranger, aki a szuperhősök minden ismertetőjegyét magán viseli. (legalábbis Lula szerint. Hmm.... különben tényleg lehet ebben valami). Ja, és még grátiszban ott van a főnökök gyöngye, Vinnie. Egy perverz, undorító alak, nem mellesleg Stephanie rokona. De főhősnőnknek nem igazán volt más választása. A munkanélküliség mellett ezenkívül egyedül egy tampongyár dobozológépének felügyeletét választhatta volna. Ami ugyan szép feladat, de valljuk be, nem valószínű, hogy kéjes kihívásokat tartogatna.

Különben elég sokáig kerülgettem ezt a sorozatot, mint a forró kását szokás. Talán azért, mert az előző kiadás borítói nem éppen a legszebbnek nevezhetők (nekem legalábbis egyáltalán nem tetszenek), és valami tök gagyi, bóvli könyvekre asszociáltam belőlük. Meg hát mégis milyen cím ez már, hogy szingli fejvadász? De közben meg olvastam a tök jó posztokat, amik az egekig dicsérték a sorozatot, és aztán egy reggel úgy keltem fel, hogy nekem szingli fejvadászt kell olvasnom. Hát függő is lettem rendesen. Imádtam Steph-et, mert olyan viccesen esetlen, és annak ellenére, hogy a paprikaspray és a fegyver szinte állandó alapfelszerelése, tisztára hétköznapi nő, hétköznapi problémákkal.

"Hátraléptem, végignéztem magamon. Nem is rossz - bár nem valószínű, hogy Sharon Stone az irigységtől félrerántaná a volánt egy hídon, ha meglátna"


És ha már a csajos könyveknél meg a vallomásoknál tartunk, azt kell mondjam, hogy Janet Evanovich könyvei nekem még a Bridget Jones -nál is jobban tetszettek. Igazából így gyors egymás utánjában olvasva a sorozatrészeket - eddig még csak hármat -, semmiféle színvonal csökkenést nem éreztem köztük. Bár azt hozzátenném, hogy emelkedés sem volt... A sorozat második és harmadik része pontosan ugyanolyan, mint az első volt. Ugyanaz a felépítés, ugyanazok az elemek, és Stephanie mindig akkor fogja el a könyv elejétől kezdve keresett személyt (aki vagy őrült vagy perverz), amikor hangosan kimondja, hogy "Ez már nem a pénzről szól. Ez már személyes ügy".


De őszintén? Hát kit érdekelnek az ismétlések, amikor eközben olyan jól szórakozom? Mondjuk Mazur nagyi nálam nem volt annyira telitalálat. Hát, ezt viszont sajnálom, mert szinte mindegyik szingli fejvadászos posztban volt Mazur nagyi így meg úgy, és én is tökre akartam így meg úgy szeretni, de igazából nálam nem jött össze. De ez nem azt jelenti, hogy nem röhögtem mondjuk a második részben a szövegein, amikor egyik ravatalozót járta a másik után, vagy nem fulladoztam volna a röhögéstől, amikor bepasizott a harmadik részben. Meg még volt több jó fellépése is, szóval tényleg nem azért mondom, de eh... nálam ő mégsem működött annyira. De hát ugye ízlések és nagyik...

Ha már különben mellékszereplőknél tartunk (mert hát Steph nyilvánvalóan az abszolút kedvencem), akkor én azt mondom, hogy Lula, a kurvából titkárnővé avanzsált, remélhetőleg jövőbeni fejvadász és Ranger, az óvadékbehajtó ügynökök alfája és omegája. És hát Rexről, a hörcsögről se feledkezzünk el, aki a három rész alatt meglehetősen nagy kalandokba keveredett (nemcsak hörcsögléptékben mérve). És hát persze hazudnék, ha azt írnám, hogy Joe Morelli nem volt rám semmilyen hatással... Sajnáltam is picit, hogy a harmadik részben nem jutott akkora szerephez, mint a korábbiakban - de Lula és Ranger jól ellensúlyozták ezt a hiányt.

A krimi szál különben nem tudom mennyire erős, én ezt nem igazán tudom megítélni, mert olvasás közben folyton Stephanie szövegeire figyeltem, hogy most ki vagy kik álltak a bűnügy hátterében meg ilyenek, számomra mindig meglepetést okoztak. Szóval, jah - mondhatjuk, hogy nálam tökre működött a krimi része.

Nagyon-nagyon-nagyon remélem, hogy a sorozat kiadása nem fog megállni a negyedik résznél (megint), hanem egyszer csak elérünk legalább a tizedik részig, mielőtt újra elkezdik kiadni elölről... Az áraikról nem is mondok inkább semmit, mert a sorozathoz nem méltó fröcsögésbe fulladna. De legalább a borítót lecserélték (vivát! - legalábbis nekem ezek az újak tökre tetszenek), meg a címekkel is próbáltak kreatívabbak lenni. Mondjuk A szingli fejvadász 1., 2., 3. nevezetű fantasztikus kreálmányt nem nehéz túlszárnyalni.

Nagyon kellemesen ellazított ez a sorozat, és végre nevetni is tudtam, de úgy igazán és hangosan. Halljátok, még most is röhögőgörcsöt kapok, akárhányszor eszembe jut a "hullaházhozszállítás" :-D amit Steph-től tanultam ezen három könyv alatt, azt pedig igyekszem magamévá tenni. Méghozzá, hogy: odázzuk el a kellemetlenségeket! Végül is, ha holnap elüt minket egy teherautó, soha nem kell velük szembenéznünk. Hmm... van benne igazság.

Janet Evanovich: Egy lövés, Két ravatal, Három díler/A szingli fejvadász 1., 2., 3.
Eredeti cím(ek): One for Money, Two for Dough, Three to Get Deadly
Fordító: Csáki Judit
Kiadó: Ulpius-ház
Eredeti ár(ak): 3499 Ft

Vélemények:

6 hozzászólás:

Ronena írta...

Spellmant olvastad? Melyik jobb? Én megrögzött Spellman-os vagyok, de ezt a sorozatot is sokan dicsérik, csak eddig elrettentett a film trailer-e, amit egy óvatlan pillanatban megnéztem :P

Heloise írta...

Fúú, talán két(?) éve olvastam a Spellmant, és őszintén: nekem Stephanie Plum sokkal, de sokkal jobban tetszett, szval én emellett tenném le a voksomat :-)

Ó, a film ne riasszon vissza - megnéztem valamelyik délután, és abszolút sz@r szerintem (mmint a könyvekhez képest. Egy egyszer nézhető filmként szerintem elmegy.)Annyi poént kihagytak belőle, hogy iszonyat. Egyszer se kapott el a röhögőgörcs másfél óra alatt, ami elég gáz, mert a könyveken szinte minden harmadik oldalnál röhögtem.

Különben szerintem Neked tetszene ez a sorozat :-) Csak ne gyors egymás utánjában olvasd a részeket, lehet idegesítene az ismétlődő szerkezet.

Ronena írta...

Igen? Akkor felveszem az olvasni kéne listámra :) A film rettenetesen rossznak nézett ki, de annyiszor szembejön ez a könyv, és mindig csak jót hallok róla, hogy egyszer tényleg elolvasom.

Zenka írta...

Óóó, Stephanie Plum a legjobb orvosság a mélabú ellen, én is imádom, csak belefáradtam az angol nyelvű olvasásba- 12 résznél járok, és nagyon nagyon szeretném, ha lenne magyar nyelven is :D.
A negyediket is olvasd el, az annyira jó :D

Amadea írta...

Annyira örülök, hogy szeretted ezt a lökött nőt:))
Scribden láttam a negyedik részt (A négy fejvadász címmel, a Beholder kiadás), ha esetleg nem jutnál hozzá.

Heloise írta...

Ronena, ha visszatér az olvasós kedved szerintem feltétlen lapozz bele az első részbe - ezeket jelnek kell tekinteni ;-))

Zenka, wow! Már a 12. -nél? Én is elhatároztam, hogy majd angolul elkezdem olvasni a folytatásait :-D - emlékszem a posztodra, és hogy írtad, hogy nem nehéz a nyelvezete, és hát valóban jó orvosság mélabú ellen, és emellett még az angolom is fejlődik, szóval tisztára jó kombináció ;-)

Amadea, fúú, hát az nem kifejezés! :-) nem is gondoltam volna, hogy ennyire, de ennyire szeretni fogom :-))
Köszii, de a negyedik részt is sikerült már megszereznem, szóval majd hamarosan az is sorra kerül :-)

Related Posts with Thumbnails