A 2012-es év Charles Dickens bicentenáriumának jegyében telik világszerte, de erről már írtam korábban is, hogy micsoda ereszd-el-a-hajam zajlik most a nagyvilágban. Múzeumi kiállítások, kosztümös könyvklubok, fesztiválok keretében emlékeznek meg a viktoriánus kor egyik legismertebb íróóriásáról, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1812-ben született. Bár hazánk nem kapcsolódott be nagy mértékben a Dickens előtti tisztelgés-sorozatba, azért a megemlékezés nálunk sem marad el. Ezt bizonyítja a nemrégiben boltokba került Feljegyzések fiatal párokról című novelláskötet, amely először olvasható magyar nyelven.
Dickens hihetetlenül jó mesélőkéje gondoskodik arról, hogy ez az alig kilencven oldalas kis kötet kellemes délutáni elfoglaltságot nyújtson. A téma középpontjában – ahogy azt a címből sejteni lehet, szóval nem nagy meglepetés – a szerelmes párok állnak. Az író által írt rendkívül humoros, előszóként értelmezhető írás magyarázatot ad e történetek megírásának okára: Viktória királynő nyilvánosság előtt bejelentett eljegyzése után ugyanis eluralkodott Angliában a házasodási-láz, amely „Anglia úri embereit fenyegeti”. „A példák célja” - írja Dickens a kötet befejezésében - „ hogy a felnövekvő generáció mindkét nembeli képviselőjének hasznára váljanak” Magyarán: nehogy mi is ilyen agyérgörcsöt okozó szerelmes párokká váljunk. Hmm... abszolút megfontolandó!
A novellák különös ismertetőjegyei közé tartozik, hogy a párokat nem két különálló emberként gondolja el, hanem szorosan összetartozó, együtt lélegző, szerves egészként, különféle típusokba sorolva őket. Szó esik itt az idegesítő, a mások dolgai tekintetében a kákán is csomót kereső illemtudó pároktól kezdve, a soha egyet nem értő, vitatkozó párokon át a saját gyermekeik különlegességén kívül másról nem beszélő, gyermekeikért rajongó párokig. Humoros, szatirikus jellemrajzok sűrűsödnek össze alig kilencven oldalban. S egy-egy szórakoztató bemutatás elolvasása után megállapíthattam, hogy bár legtöbb esetben karikaturisztikusan elnagyolt ábrázolások voltak, azért van bennük jó pár igazság. Egy-egy novella olvasása közben, nagy bólogatások közepette olykor valami ilyesmiket motyogtam az orrom alatt: "jesszus, hát ezek tényleg olyanok, mint xy-ék!" Mondjuk az is lehet, hogyha valamelyik ismerősöm olvasná ezeket, akkor meg valamelyik történetnél mi jutnánk eszébe a párommal. Szóval semmi sem elképzelhetetlen, de őszintén remélem, hogy nem így lenne.
Ó! Meg aztán eszembe jutott a Bridget Jones-ból az a jelenet is, tudjátok, mikor Bridget elment vacsorázni Magdához és Jeremy-hez... juj! És itt mondta Bridget, hogy: "Egy boldog párnál csak egy dolog rosszabb... Sok boldog pár" - és ezt akár Dickens novelláskötetéről is mondhatta volna. Teljesen illik rá, kivéve talán annyit, hogy szerintem a Dickens által bemutatott párok egy része egyáltalán nem volt boldog. Mármint úgy igazán...
A kötet befejezése ugyan mellőzi e novellák szatirikus stílusát, ám olyan örök érvényű (és kissé klisésnek nevezhető, de ez abszolút megbocsátható, mert attól még tök jogos) üzenettel köszön el olvasójától, amely mindenféleképp megfontolandó: a család és az otthon fontosságára hívja fel a figyelmet, ami mai rohanó világunkban az egyetlen hely, ahol nyugalmat és elégedettséget találhatunk. Becsüljük meg hát e szerint. Hiszen „a családi boldogság egyetlen igaz forrása az otthonban rejlik.”
Charles Dickens: Feljegyzések fiatal párokról
Eredeti cím: Sketches of Young Couples
Fordító: Signorelli Gabriella
Kiadó: Artemisz Kiadó
Oldalszám: 92
Eredeti ár: 2600 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése