2013. január 15., kedd

Soulless - Lélektelen

Nagyon úgy tűnik, hogy újra kezdenek rám találni a sorozatok, ami igazán szuper dolog, mert annyira szeretem a megjelenések előtti izgatottságot - persze, csak bizonyos mértékig. Először jött a Leviatán, és alig egy hónapra rá Gail Carriger regénye repült a kezembe. S minő véletlen, mindkettő a steampunk műfaj szülötte! Jó, persze: tudom, hogy sokan már jóval korábban magukévá tették a sorozat első részét, és már a második könyvet bújják vagy esetleg túl vannak rajta, szóval tisztában vagyok lemaradásommal.  Avagy akár úgyis mondhatnám: szerencsére, van mit bepótolnom.

Főhősnőnk, Alexia Tarabotti egy félig talján és egészen lélektelen vénkisasszony, aki az egyik estélyen egy igen erőszakos és pimasz vámpírra bukkan, aki a legalapvetőbb illemszabályokkal sincs tisztában. Mindenféle bemutatkozás nélkül megharapni egy magányos hölgyet? Hát még mit nem! Még szerencse, hogy Miss Tarabottinak kéznél volt a napernyője, amely e kellemetlen incidens esetében igen hasznosnak bizonyult. Ám akármennyire is faragatlan volt a vámpír viselkedése, a halálesetet ettől függetlenül ki kell vizsgálni. Így hát színre lép rögvest a kisasszonyszívek megdobogtatója, a finomkodást hírből sem ismerő Lord Maccon, a londoni vérfarkasfalka vezére, akiről hamar kiderül, hogy nem közömbös Tarabotti kisasszony irányában.
Ám Londonban nem csupán ez az egy furcsa eset történt... vámpírok, farkasemberek tűnnek el, majd ismeretlen újszülöttek bukkannak fel. Miss Tarabotti úgy dönt, hogy a végére jár a sok furcsaságnak.

Alexia történetét olvasva, már rögtön az első fejezetnél biztosra vettem, hogy én ezt imádni fogom, és szerencsére ez nem is változott. Nem a vámpírok, a farkasemberek vagy más csodalények miatt, az az igazság, hogy engem a könyv stílusa fogott meg igazán (na, jó: meg ez a viktoriánus éra is). Azt hiszem, nekem is be kell állnom a Jane Austen művekhez hasonlítgatók sorába, hiszen Gail Carriger regénye is jó nagy adagnyi finom iróniával van nyakon öntve, amitől ez az egész - valljuk be őszintén - alapjában véve tucattörténet igazán egyedivé, szórakoztatóvá és intelligenssé válik. És most halálkomolyan mondom, de ez volt az első olyan regény, ahol még az erotikus leírások is tetszettek: mentesek mindenféle önkényességtől, nem mennek a történet rovására (tényleg elhanyagolható mennyiségű ilyen jelenet van benne), és ami még fontosabb nem süllyednek le közben a Júlia-füzetek sötét bugyrainak szintjére ahol a kéjrúd a farmerbörtönéből szabadul :-D és társaik , hanem megmarad ezekben a jelenetekben is a regény egészére jellemző szórakoztató, ironikus stílus. Igazából ezt csak azért emeltem ki, mert ez volt az első olyan regény, ahol nem fintorogtam az ilyen jelenetek megfogalmazásán, és nem kaptam tőle röhögőgörcsöt vagy lapok útján terjedő nemi betegséget. Oké, nevetés az volt, csak nem kinevetés.

kép forrása: envyxo.tumblr.com


S hát Tarabotti kisasszony mellett sem mehetek el csak úgy, szó nélkül, hiszen ismét egy talpraesett, határozott és kellően nyakas főhősnő került utamba az ő személyében. Aki simán kinyír egy vámpírt a napernyője hegyével; aki kétségbeesésében nem csak sikítozik, ha elrabolják, hanem jó pár erős rúgást is bevisz ellenfelének hegyes orrú csizmájával; s aki ha igazán nagy vészhelyzetbe kerül, nem azon siránkozik, hogy "úristen, meg fogok halni, valaki mentsen meg!", hanem szinte sztoikus nyugalommal, ám kissé szomorúan konstatálja, hogy az ezüst hegyű napernyője éppen nincs kéznél... Alexia mellett a másik nagy kedvencem Lord Akeldama, ővámpírsága volt, aki alighanem a legjobb ismerője - és amellett legnagyobb rajongója - a rokokó divatnak és a fantáziadús kajás becézéseknek.

Bár a Lélektelen egy teljesen kerek történet volt, ami nem feltétlen kiált a folytatásért (s ez részemről megint egy pluszpont), de biztosak lehettek benne, hogy a második részt is meg fogom venni hamarost! Igen, tényleg ennyire jó!


Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
Eredeti cím: Soulless
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376
Eredeti ár: 2999 Ft

Vélemények:

8 hozzászólás:

Amadea írta...

Örülök, hogy ennyire tetszett neked, kicsit megnyugodtam, mert akkor nekem is fog, valószínűleg:)
A Jane Eyre esetet olvastad már?

PuPilla írta...

Nagyon jó bejegyzés lett! :) Örülök, hogy tetszett a könyv, nem gondoltam volna, hogy kézbe veszed :)
Én most fejeztem be a másodiknak a manga változatát, meg a harmadik részt, nemsoká folytatom a negyedikkel. Remélem az jobb lesz, mint a harmadik volt, eddig az a leggyengyuszabb.

Heloise írta...

@Amadea: ó, szerintem tutira tetszeni fog Neked is! :-) Igen, olvastam még régebben, azt is nagyon szerettem - szóval üdvözítve fogadtam, hogy a Cor Leonis kézbe vette a sorozatot :-) Alig várom, hogy megjelenjen a második része :-))

@PuPilla: ez volt életem első előrendelése különben :-D olyan jókat írtatok róla anno, hogy teljesen felpiszkáltatok vele. (viktoriánus kor, napernyők, fura kalapok - itt már éreztem, hogy kell nekem :-D )
Láttam a bejegyzésedet a harmadik részről, csak nem nagyon mertem elolvasni, mert a második részt még nem olvastam - csak a pontozásodat láttam, meg az odaírt megjegyzésedet, hogy picit csalódás volt :-( reméljük, a következő részekben jobban belelendül megint

Viveca Summers írta...

Beállok a sorba <3 imadnivaló könyv :)

Heloise írta...

@Viveca Summers: Jaj, ugye? :-) Tényleg olyan szuper regény! Örülök, hogy Te is szereted :-)) A második részt már olvastad?

gabrysia írta...

Csak jókat hallok róla mindenütt, úgyhogy előbb-utóbb én is el fogom olvasni :)

Síontan írta...

Van valami különös e könyv körül - úgy tűnik, mindenki imádja, én még régebben kezdtem el angolul, akkor még meg se jelent magyarul, és nekem ezzel szemben egy kicsit erőltetettnek tűnt a humora. Vagy nem is tudom, de volt benne valami fura. Vagy csak nincs olyan stílusérzékem angolul :D Most épp félbehagyottan kölcsön van adva (...), de ha visszakapom, el fogom olvasni (sajnos a második rész fülszövege már lelőtt egy poént, de hátha lesz még több is).

Heloise írta...

@gabrysia: hajrá :-) remélem, tetszeni fog! :-)

@Siontan: Igen, emlékszem, hogy anno ezt megvetted angolul :-))

Hm, hát nem tudom :-) Jó, mondjuk a humor is különbözőképpen működik az embereknél, szóval azért elképzelhetőnek tartom, hogy valakinek nem jön be a humora. Mindenesetre én nagyon szeretem az iróniát, és szerintem ez a regény elég jól hozza. Na, majd kíváncsi leszek azért, hogy második nekifutásként hogy fog tetszeni :-) (beszámolót kérek! )

Related Posts with Thumbnails