Percyeia

Rick Riordan: Szörnyek tengere
- Percy Jackson és az olimposziak II. rész-

kiolvastam: 2010. június 16.

A múltkor már meséltem Nektek Percy Jacksonról. Ugye emlékeztek még? Szegény srác átlagos életét tengette a suliban (a ki tudja hányadikban, mert folyton kirúgták mindenhonnan), mikor egyszer csak furcsa, szinte azt is mondhatnám, hogy hihetetlen kalandokba keveredett, s végül kiderült, hogy ő mégsem annyira átlagos, mint ahogy mindenki hitte. Hiszen egy görög isten fia hogyan is lehetne ennek nevezhető?

Igen, jól olvastátok, görög istent írtam. S nem, nem: most nem az Apuka kinézetére gondolok. Hanem a mondabeli istenekre, akik viszálykodnak, háborúznak, szeretnek, borsot törnek egymás orra alá, megviccelik vagy megleckéztetik a halandókat, miközben fent az Olimposzon szürcsölik a finom Nektárt, s jókat szórakoznak.

Habár, az első könyvben nem mindegyik volt ilyen vidám, ugyanis valamelyik pimasz ellopta Zeusz villámát, s mindenki szegény Percy Jacksont vette elő, aki épp frissen csöppent bele a félvér életbe, s még szinte fel se fogta még ekkor a "görög-istenek-valóban-léteznek" gondolatot.

De szerencsére, végül sikerült tisztáznia magát, s így kalandjai tovább tudtak folytatódni. A második könyvben, A szörnyek tengerében már egy kicsit több dolog forog kockán: Percy következő nyáron ismét ellátogat az általa olyannyira szeretett Félvér táborba, ám a tavaly nyáron megszokott dolgok helyett most hatalmas felfordulás várja... Folyton szörnytámadásoktól kell tartani, Percynek egy küklopsszal kell megosztania a bungalóját, Kheirónt mindenki kedvenc tanárát eltanácsolták a táborból, s helyette egy igazán ritka szadista felügyelőt kaptak, aki visszavezette a táboréletébe a korábban sok halálos áldozatot követelő szekérversenyeket... s ha még mindez nem lenne elég: Thalia fája, amely védelmet biztosít a Félvér tábornak, haldoklik ugyanis valaki megmérgezte, s nincs rá gyógymód... Csak egy lehetőség van a tábor megmentésére: valahonnan elő kell keríteni az Aranygyapjút. Csak ez szüntetheti meg a mérgezést, amely Thalia fáját pusztítja.

Percy, barátaival és az Olvasóval együtt, útnak indul a Szörnyek tengerére, ahol igazi odüsszeuszi kalandokkal kell szembenéznie, hogy végül elérhesse hőn áhított célját, s megmentse szatírbarátját, akit egy küklopsz szeretne feleségül venni. Hogy is van ez? Hát, vedd elő a könyvet, és megtudod!

Az izgalmak mellett garantált a sok nevetés is, amely egy másik élvezetes sajátsága a könyvnek. Szóval, búfelejtésre is kiváló orvosság lehet.

Fülszöveg:
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Összegzés:

Továbbra is nagyon jó ifjúsági regénynek tartom, ami gyerekeket, felnőtteket egyaránt képes lekötni. Persze, aki olvasta az Odüsszeiát, annak nem okoznak majd meglepetést a Szörnyek tengerén történő kalandok, de a könyv stílusa és humora mindenért kárpótol. Az értékelésemben 9 pontot adok a könyvnek!

u.i.: Riordan úr, azért írhatna egy picit hosszabb regényt is, mert így mindig olyan hamar befejezem az olvasást!