Széttáncolt cipellők

Jessica Day George: Éjféli bál

kiolvastam: 2011. június 20.

Jessica Day George regénye A széttáncolt cipellők című Grimm mesén alapszik, annyi apró változtatással elmesélve, hogy ebben a regényben a királykisasszonyok nem saját akaratukból táncolnak folyton folyvást éjszaka, hanem a gonosz Kőbezárt királlyal kötött egyezség miatt - átok ül rajtuk, ami ellen nem tudnak mit tenni, hiszen még csak segítséget sem kérhetnek senkitől a birodalomban, hiszen akárhányszor próbálják elmondani, miért is lyukadnak ki a vadiúj cipőik másnap reggelre, csak zagyvaság jön ki a szájukon. A király egyre jobban aggódik, így királyfiakat hívat a szomszédos birodalmakból, de ők sem tudnak rájönni a titok nyitjára. Vajon ki lesz képes megmenteni a királykisasszonyokat a Kőbezárt királytól?

Az írónő nagyon jó témát választott, legalábbis nekem a szívem csücskei a mese átdolgozások. Szeretem, amikor egy gyerekkoromból megismert történet köszön vissza a lapokon, itt-ott apróbb változtatásokkal, jobban kibontva a történetet. Szóval, hatalmas elvárásokkal kezdtem neki a regénynek, és őszinte leszek: nem tudta esetemben megugrani a lécet. Nem mondom, hogy rossz könyv, mert élveztem olvasni, és ez ugye rossz könyvek esetében nem fordulhatna elő, de valahogy hiányzott a rajongás, a teljes belefeledkezés... Először ezt igazából nem tudtam, hogy minek a számlájára írjam, hiszen jó a történet, bájosak a szereplők, az egész fantáziavilág is részemről teljesen rendben volt, ahogyan a stílusa is.

Akkor mégis mi hiányzott? Sokáig gondolkodtam ezen, hogy mi lehet az a plusz, ami megadta volna nekem azt a többletet, amire vágytam volna olvasás közben. Végül, arra a következtetésre jutottam, hogy a szereplőknél hibádzott valami. Véleményem szerint túl sok volt a szereplő az írónőnek, nem tudott mindenkire kellő hangsúlyt fektetni - már a tizenkét lánytestvér megfelelő ábrázolása is szerintem nehéz feladat, és itt még akkor nem is beszéltünk az egyéb fő- és mellékszereplőkről. Mind-mind sematikus volt, egy vázlatos skicchez hasonlítottak - túl kevés az oldal, és túl sok a szereplő, és ennek a problémának a megoldása igazán írót próbáló feladat. Persze, nem azt mondom, hogy mindenkinek minimum egy fejezet hosszúságú bemutatás dukált volna vagy ilyesmi, hiszen, ha megvan hozzá a megfelelő írói ügyesség, akkor a jellemábrázolás mélysége egyáltalán nem függ az oldalszámtól. Igazából csupán arra akarok rávilágítani, hogy nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a jellemekre, ahogyan a kapcsolatokra is - szinte kivétel nélkül mindegyik vagy fekete vagy fehér, nincsen semmi árnyalás, és túl egyszerűek, túl könnyen jönnek az érzelmi dolgok. S igazából, pont emiatt nem tudtam hova tenni ezt a könyvet, mert tündérmeséhez képest komplex, de egy regényhez képest pedig túl egyszerű.

Viszont ezt a hibát leszámítva, nagyon tetszett benne ez a képzeletbeli, lovagkort idéző világ, amit megteremtett, aminek egy kicsit középkori Európa utóíze van, rengeteg általunk ismert régi királysághoz hasonló névvel. A kedvenc helyszínem pedig a királynő kertje volt - rengeteg csodaszép virággal, igazán Édent idéző hangulattal. A Kőbezárt király kastélyát és az azt körülvevő ezüst erdőt is nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam, viszont pont ezért sajnáltam azt, hogy nem nyerhettem oda nagyobb betekintést, pedig szívesen időztem volna még ott.

És hát, igazából ennyi. Kikapcsolódásra, egyestés olvasáshoz ajánlott olvasmány. Az írónő másik könyve, a Princess of Glass pedig szintén egy mese átdolgozás, amiben a még népszerűbb Hamupipőke történetet írta át. Én azért kíváncsi vagyok, hogy ez miképp sikeredett, a külföldi blogos kollégák szerint messze felülmúlja az Éjféli bált.

Eredeti cím: Princess of the Midnight Ball
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Szakál Gertrúd
Oldalszám:280
Eredeti ár: 2999 Ft

képek forrása:
1.allthatshoes.trumblr.com
2. awesomepictures.me