Az szögedi Könyvhétről

Jobbnál jobb posztokkal örvendeztettek meg az idei Könyvhétről készült beszámolók kapcsán, úgy látom szuper élmény volt ez mindenkinek - hát, naná. Ha már egyszer könyvmoly az ember :-) - , függetlenül attól, hogy hosszabb-rövidebb ideig, vagy éppen melyik városban látogatta meg az országos könyves-ereszd-el-a-hajam -at.
S hát miért pont én maradjak ki a sorból a beszámolóírást tekintve, ha már egyszer szinte non-stopban kint voltam a szegedin - igaz, a pult másik oldaláról figyeltem az eseményeket, no meg a könyveket, s mindeközben sikerült teljesen rákvörösre sülnöm, de mindez igazán mellékes.

Sajnos könyveket most nem sikerült zsákmányolnom, nem mintha nem lett volna széles választék, csak ebben a hónapban kellően lyukas a zsebem a könyves partizánakciókhoz, így inkább csak csodáltam és lapozgattam őket. De tudjátok mit? Nem is bánom - na, jó akkor eléggé bántam, de így utólag már nem - , mert könyvvásárlás nélkül is fantasztikus élményekkel gazdagodtam.
Mi csináltuk a Reök-palota mellett az Olvasó - és Játszóligetet, ami telis-tele volt rakva szebbnél szebb könyvekkel mindenféle korosztály számára: kisgyerekektől egészen a kamaszokig. Csodás volt látni, ahogy a gyerekek és szüleik félbeszakították sétájukat és leheveredtek a műfűre vagy a padra, és - ki kíváncsi mohósággal, ki minden címet gondosan elolvasva - végigpásztázták az olvasópéldányokkal teli dobozokat, majd a megfelelőnek ítélt könyv kiválasztása után elkezdtek olvasni. Voltak olyan kisgyerekek, akik tátott szájjal hallgatták, ahogy anyukájuk/apukájuk mesél; voltak akik eközben folyton izegtek-mozogtak, mások csöndesen saját maguknak betűzték ki a történetet - de higgyétek el, igazi élmény volt ennyi aprócska olvasót látni egy helyen, akik együtt merültek el a könyvek világában.


A Könyvhétre felállított színpad egész közel volt - hehe. Vagyis mindenhez közel volt, hiszen az itteni Könyvhét nem foglalt el akkora területet, mint a fővárosban. Épp csak a Reök-palota előtti kis téren volt pár sátor felállítva, így a légkör igazán családias volt - , és nagyjából mindent hallhattam félfüllel. Legalábbis elméletben.
A szegedi Könyvhetet Lackfi János nyitotta meg, aki egy iszonyatosan jó beszédet mondott ennek alkalmából, igazán sajnálom, hogy néhány mondatát mégis elmulasztottam. Mindenesetre nota bene: szerezzek be magamnak egy Lackfi -kötetet, de sürgősen! (közben mint a linkből látható, teljesen belemerültem a Lovasi által megzenésített Lackfi-versekbe. Addig is, ugye...)
A rendezvény színpadán ezen a négy napon a legkülönfélébb, és olykor igazán meglepő fellépők akadtak: az itt árusító kiadók vezetőivel cseverésztek, volt néhány könyvbemutató, dedikálás - pl. Szabó T. Anna biztosan ott volt, őt láttam is a távolból; Takács Mari, gyerekkönyv-illusztrátort pedig egészen közelről :-) - , versszavalás, könyvkirálylány-választás - szóval teljesen hagyományos programok, és emellett volt még táncoscsapat, dekázó-verseny, sőt: még énekesek, együttesek is felléptek a legkülönfélébb zenei műfajokat prezentálva. Azt hiszem szombaton (vagy pénteken?) például egy olyan jó-ebédhez-szól-a-nóta-féle muzsikálás zajlott, ami hát ja... elég érdekes volt. Már csak egy jó ebéd hiányzott volna mellé, hogy teljes legyen az élmény, de abban a melegben beértem a Mekiben vett jeges kólámmal, ami csak épp' addig volt jeges, amíg oda nem értem vele a sátorhoz, de se gáz.
A legmaradandóbb program számomra Luzsi Margó pénteki mesedélelőttje volt. Csudálatos volt látni azt a sok kisgyereket, akik szinte itták Margó minden egyes szavát. Nem csoda, hiszen a mesélés egészen interaktív volt, így még a legizgő-mozgóbb gyereket is totálisan lekötötte a történet.
Egyszóval: jó buli volt ez a Könyvhét. De azért remélem, legközelebb már én is tudok vásárolni ezt-azt. Mert hát no, mégis csak egy könyves vásárról beszélünk :-)

(képek: innen)