Pages

#május

2019. június 2., vasárnap

Ez az esős május igazán kitett magáért, én mondom. Rengeteg programomat és találkozómat húzta keresztbe az időjárás, és úgy érzem, ennek még mindig nincs vége. Bár talán ennek köszönhetően kicsit aktívabb is tudtam lenni a blogon, mint előző hónapban. Bár az öt darab közzétett bejegyzéssel még mindig elég csendesnek számítok, főleg ahhoz képest, hogy ezen kívül még legalább ugyanennyi bejegyzés hever piszkozatban - olvasásélményekről és kicsit általánosabb témákról is. Csak hát idő vagy éppen energia nincs megírni őket. Talán majd ebben a hónapban. 

Májusban ugyanis sokszor éreztem azt, hogy nem jönnek azok a kezdőmondatok. Megvolt, hogy mit akarok mondani a szóban forgó könyvről, de az első bekezdés, ami aztán mindig megadja nekem a lendületet, iszonyatosan nehezen jött. Aztán végül megpróbáltam inkább mindenféle sorrendiség nélkül megírogatni a bejegyzések elemeit, és utólag fűztem őket csak össze. Meglepően hatékony volt így az írás, hiszen - mint láthattátok-  öt bejegyzés is megszületett ennek a módszernek a segítségével, és mindegyik könyvről sikerült írnom, amit ebben a hónapban olvastam. 

A Halálos fehér volt az első. Ez az olvasásom még áprilisból maradt. Ám nem azért olvastam olyan lassan, mert nem élveztem volna, inkább az április maga szorította háttérbe az olvasást. De erről az előző havi zárásban már értekeztem. Az új Cormoran Strike könyv szuper volt és nagyon összetett, és jól egyensúlyozott a magánéleti szálak és a nyomozás között. Pedig a Gonosz pálya után eléggé tartottam tőle, hogy rossz felé fog billenni a mérleg. Ahogy néztem sokaknál megosztó lett ez a rész, de én nagyon élveztem az aprólékosságát, illetve a hangulata még mindig magával tud ragadni. 
Végre megírtam a könyvajánlót az áprilisban olvasott Six of Crowsról, így legalább ez már nem lebeg a fejem felett súlyos és borzasztó elmaradásként. Sajnáltam volna, ha nem emlékezek meg erről a könyvről egy bejegyzés erejéig, mert iszonyatosan tetszett ez a fantasy beütésű Ocean's Eleven sztori. Aki szereti az ilyesmit, annak szívből tudom ajánlani.  
Aztán egy újabb ifjúsági regényt olvastam ebben a hónapban, méghozzá egy magyart: az Időfutár sorozat első részét. Voltak ugyan kifogásaim a megvalósítással kapcsolatban, viszont kétségtelenül kalandos és izgalmas a történet, nem csodálom, hogy a célközönség odáig van érte. Terveim között szerepel a sorozat többi részét is elolvasni majd. 
Jessica Townsend nagyon hypeolt könyvével, a Nevermoorral is megismerkedtem végre. Alapvetően egy aranyos történetnek tartom, viszont azt az őrült rajongást mégsem éreztem, amit vártam volna magamtól a rengeteg lelkendező vélemény után. Ez van, ha az ember túl magasra teszi a lécet így ismeretlenül is. De amúgy ne higyjetek nekem, szuper kis olvasmány, a célközönségnek (12-14 éves korosztály) pedig tényleg garantált szerelemkönyv lehet!
Emellett még hirtelenjött nosztalgiából belekezdtem a Csontvárosba is, Cassandra Clare-től. Alig száz oldal van már csak hátra, és nem tudom, hogy is írjam, de baromira jól esik most elmerülni az Árnyvadászok világába. Tök jó, hogy ennyi év után is élvezem - annak ellenére, hogy már jobban látom a hibáit. 

Venni most nem vettem könyvet... Ja, de mégis! Szóval Ian McDonaldtól A dervisház jött haza velem ismét csak egy liter tej és némi gyümölcs társaságában kemény 590 forintért. Jó pár évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy Ad Astrás könyveket fogok venni fillérekért egy vegyesboltban. Mindenesetre azt hiszem, ez valahol szomorú is. 

A nyárra rengeteg tervem van az olvasásaimmal kapcsolatban is plusz júliusban lesz tízéves a blogom, aminek örömére pár speciális bejegyzést szeretnék majd hozni. A nyári terveimről majd egy külön posztban értekezek, remélem, egy-két napon belül. Pontosabban mihelyst rá tudom magam venni, hogy csináljak a kupacokról képeket. Az ehavi beszerzésről se volt kedvem, ezért lett inkább egy pipacsos kép a bejegyzésben még a tavalyi villásreggeli fesztiválról. Igen, nem hogy nem könyves, de ráadásul még tavalyi is... 
És igen, tudom most tökre nyűgös vagyok... 

Így búcsúztak a többiek a májustól:

7 megjegyzés:

theodora írta...

Én is sokszor úgy szoktam bejegyzést írni, hogy bekezdésenként és van amikor gondolatokat ide-oda pakolgatok :D
Biztos volt már róla szó, de egyidősek a blogjaink? :D Ohhhhhh, én is most terveztem meg egy kicsit érdekesebb posztsorozatot ennek kapcsán.
A pipacsos kép meg nagyon szép, teljesen rendben van! :)))

Nikkincs írta...

Tetszik a pipacs, nem kell mindig könykupac :)
Csodállak, hogy a bébi mellett tudsz a blogra időt szakítani, szóval ne foglalkozz a bejegyzések darabszámával, majd jönnek azok amikor lesz rá több időd meg energiád.
A Halálos fehérre nagyon kíváncsi vagyok már, de annyira tartogatom azt a könyvet, ami tudom hülyeség. Cormoran az egyik szívszerelmem.

Heloise írta...

@theodora: igazából nekem itt a blogolásnál ez azért volt fura, mert én itt mindig is leültem és csak bepötyögtem a gondolataimat, ahogy jöttek. És mindig az a kezdőmondat indította útjára úgymond a dolgot :D
Nahát! De jó! Kíváncsian várom majd a posztsorozatodat! Az enyém majd csak júliussal indul a tervek szerint.
Aww, köszönöm!! :)

@Nikkincs: Kösziii :))
Igazából nagyon jó természetű baba, szóval szerencsére könnyű dolgom van mellette. (...eddig, de persze ez bármikor változhat :D ) Amúgy inkább ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen rossz amikor az embernek megvannak a gondolatai, de valahogy mégse akarnak szöveggé változni vagy csak nagyon nehezen :D Hogy mielőtt leülne az ember megírni, úgy érzi, mennyire simán meg tudná fogalmazni, aztán mikor már konkrétan ott van, hogy na akkor írjunk, semmi nem jön.. :D :(
Mondjuk, ki tudja, mikor jön a következő Cormoran rész... szóval, én tökre megértem, hogy tartogatod későbbre. De szuper lesz, imádni fogod :)

PuPilla írta...

Sokszor nekem sem jönnek a kezdőmondatok, kezdő bekezdések, és akkor félrerakom az egészet, akár napokra is, pedig meg tudnám írni valószínűleg, csak elkedvetlenít, hogy az eleje olyan suta lenne.
Sokat olvastál, és tök jó, hogy végül ezzel az összefűzős módszerrel mindről írtál is! :)) Csodállak, hogy a baba mellől is megy, tényleg, hiába hogy milyen természet, azért ez egy tök új helyzet, csomó új kihívással. :) Példakép vagy, amiért nem azt látni tőled ("látni"), hogy megcsinálom a kávém de nincs időm meginni, meg jaj nincs időm hajat mosni sem blabla, mint sok anyukánál tipik ami előjön.
Beállok a sorba a júliusban jubilálókhoz! Nekem július 3-án indult a blogom, mindjárt 10 éve! :O :D

Pipacsos kép: ugyan már, nekem tetszik, meg tényleg nem kell mindig könyvkupac, csak ha van kedved. :)

Heloise írta...

Ó, akkor sorstárs vagy te is :) Igen, a kezdő bekezdések nekem iszonyatosan fontosak bár nem tudom miért :D Talán mert olvasóként is azok.
Aww, köszönöm PuPi <3 az ilyesmitől egyébként én is rettegtem, hogy nem tudom meginni a kávémat meg nem lesz időm hajat mosni vagy ilyesmi, és pont ezért tartom nagyon fontosnak, hogy megmaradjon az egyensúly. Mármint hogy a babát se hanyagoljam el és anyaként ott legyek mellette/vele, de azért önmagamra is jusson idő. Szerencsére eddig úgy tűnik, hogy működik a dolog - bár nem tudom, mi lesz majd egy folyton rohangáló totyogó mellett :D
Óóóóó, tényleg, te is jubilálsz! Emlékeztem, hogy egyidősek a blogjaink meg hogy te is valamikor a nyáron indítottad, de nahát, nem is emlékeztem, hogy ennyire közel egymáshoz :) Lehetett valami a levegőben akkor!

Oké, meggyőztetek, hogy nem gáz mégse annyira egy tavalyi nem is könyves kép egy könyves összegzésben :D

PuPilla írta...

Igen, én is hasonlóan szoktam megakadni. :)
Hát, igazán nincs mit, tényleg nagyon szuper szerintem, ahogy nem tűntél el, és nem azt hallani, hogy mit nem tudsz, hanem igenis itt vagy, és megőrizted az életednek ezt a kis szegmensét is, és hagyod, hogy jusson idő önmagadra, a könyvekre, a blogra is. :) Úgy érzem ez majd nekem is nagyon fontos lesz, még ha mások ki is nevetnének érte - szokás az ilyen dolgokra legyinteni, hogy ó majd megtudod, és ó majd nem lesz erre időd stb. (pff) Szóval tényleg jó látni az ellenpéldát ééés példaképet. ♥
Totyogóval megint biztos más lesz, de én nem féltelek. :))

Egy igazi kultúrsokk érte az internetet 2009 nyarán, úgy látom! :D :D :D

Heloise írta...

Igen, egyébként ez szerintem is nagyon fontos, hogy valamicske maradjon az embernek a régi önmagából is, mert bár valóban csodaszép és varázslatos (tényleg az <3 ) szülőnek lenni, pont ezért könnyen be tudja az ember személyiségét kebelezni ez a dolog. És én már régóta eldöntöttem, hogy nem szeretném, ha a gyerekem csak anyaként látna engem, hanem - amennyire lehetséges - engem is ismerne. És ehhez kellenek ezek a dolgok, amitől én vagyok én. Hogy önmagam számára se vesszek el.
Úgyhogy abszolút megértelek a bloggal és olvasással kapcsolatban, hogy ragaszkodni szeretnél majd hozzá, és egyáltalán nem butaság. <3 másokkal meg nem kell foglalkozni! (jaj, az "óóó, majd te is megtudod!" az oldtime favourite -em... ettől mindig is felment bennem a pumpa :D )

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS