Ismét nagyot fordult a világ, mióta az utolsó bejegyzésemet írtam ide. S azt hiszem, a jelenlegi helyzetben, amikor a vírus miatt ismét - vagy most még inkább - a négy fal közé kényszerülünk, bezárkózva a saját kis kuckónkba, óhatatlanul belénk hasít az az érzés, hogy egy saját kis szigetet birtoklunk egy olyan világban, ahol éppen összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. Őszintén remélem, hogy mindenki szigete alapvetően békét tud hozni, nyugalmat tud adni ezekben a nehéz időkben. Persze, mindig van aggódnivaló, érezhetjük a helyzetet nehéznek, de ha az otthonunk ekkor is bástyaként tud működni számunkra, akkor az egy nagyon jó dolog.
S ebben a kissé robinzonád történetre hajazó helyzetben talán nem is nehéz elképzelni azt, hogy egy lakatlan szigeten mi nem hiányozhat egy könyvmoly túlélési listájáról. Hát persze, hogy a könyvek! Nyilván az egyéb McGuiveres és Bear Gryllses cucc mellett.
Na de mi van akkor, ha csupán öt könyvet birtokolhatnál a saját kis szigeteden? Melyek lennének azok?
J. K. Rowling: Harry Potter-sorozata : tudom, ez tökre csalás, hiszen ez már eleve hét könyv, de ha előre megcsináltam volna omnibuszos kiadásban, akkor szerintem ez a válaszom teljesen érvényes lenne. Ahogy most a Roxfort Expressz Podcast miatt ismételten újraolvasom éppen a sorozatot, újra rá kellett jönnöm, hogy ez a történet mennyire fontos számomra, és mennyire jelen van az életem valamennyi területén vagy éppen bele tudom olvasni azt, ami velem történik, és minden kérdésemre választ is ad vagy megoldást kínál. És persze, ezt eddig is tudtam, hogy a kedvenc kedvenc történetem, de azt hiszem, ez a mostani alaposabb kibeszélés alatt csapódik le bennem igazán, hogy pontosan miért is az. És emellett kitartok bármikor és bármi ellenére, hogy életem egyik legfontosabb története, amit bizonyos időközönként újra és újra elő kell vennem. Egy lakatlan szigeten pedig még inkább.
L. M. Montgomery: Anne of Green Gables : itt már nem akartam kiütni mindenki biztosítékát, hogy az egész sorozatot mondom - pedig mondhatnám igazán, mert fantasztikus! - , így maradt az első rész, ami vitán felül állóan a legkedvencebb részem, és a Netflix sorozat ezt még inkább felerősítette bennem. Anne a legfantasztikusabb hősnők egyike. Egy olyan pozitív személyiség, aki a legrosszabb körülmények közül jött, a legrosszabb dolgokat élhette át, és mégis továbbra is tudott bízni a világban és önmagában. És Anne-nek ez a fajta világlátása pont az, amire az embernek szüksége van, pláne tök magányosan egy isten háta mögötti szigeten.
J. R. R. Tolkien: A hobbit - Zsákos Bilbó kalandja is nagy kedvencem. Nem csupán a világ miatt, amit bejár a törpök és Gandalf társaságában, nem csupán azért, mert a könyvet olvasva folyton elkap az az érzés, hogy most jól nyakamba venném a világot, hanem mindezek felett azért is, mert Bilbónak - és hát nekem is - ez az egész egy lelki utazás is. Ahol a történet végén már nem az a kényelmes, kissé átlagos Bilbó néz vissza ránk, hanem egy világot látott, kalandokat megélt hobbit. Aki bár nem egy tipikus kalandor , mégis szembenéz a sárkánnyal, tőrbe csal trollokat és megmenekül több száz ork elől. S ha Bilbónak sikerült ilyen dolgokat nemcsak túlélnie hanem megélnie; ha győztesen, emelt fővel zárhatta le a végén ezt a történetet, akkor nekem, mint tök átlagos embernek miért ne sikerülne megküzdenem az én életem sárkányával vagy trolljaival? Ezek után nem is kérdés, hogy ott a helye a hátizsákomban!
*... amúgy közben rá kell jönnöm arra is, hogy baromi nehéz nem sorozatot választani ehhez a kérdéshez. De nyilván nem akarom ellőni mindnél az omnibusz kiadást. Hol lenne a kihívás?*
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott - Agatha Christie-nek jönni kell velem oda is, ez nem kérdés, hiszen a cozy hangulat olyan jól megtalál minden egyes történeténél. És a Mrs. McGinty halott az egyik legszórakoztatóbb, legmulatságosabb krimije, amin természetesen elképesztően átjön ez a vidéki, angol kisvárosi hangulat, amiért alapjáraton is teljesen odáig vagyok. És azt hiszem, ennyit sose nevettem egy Agatha Christie könyvön sem.
Jane Austen: Értelem és érzelem - nyilván nem gondoltátok, hogy Austen neve nem fog felkerülni ide, ugye? Persze, mondhattam volna a Büszkeség és balítéletet is, de mivel azt pont a nyáron olvastam újra, ezért most legközelebb inkább ezt a regényt olvasnám megint. Itt is nagyon szeretem Austen karaktereit, a sztorit és azt, hogy nem adja tálcán nekünk a szereplők motivációit vagy éppen jellemét. Hogy vicces, ugyanakkor mégis csípősen odaszólogat a társadalmi problémáknak. Bár persze egy lakatlan szigeten kit érdekelne a társadalom, de a nevetés az nagyon kellene oda is.
És neked? Melyik az az öt könyv, ami nem hiányozhatna semmiképpen a saját kis szigetedről?
A többiek is írtak listát:
6 megjegyzés:
Ó, nagyon Héloise-os lett ez a lista! <3 Minden eleme annyira tükrözi az ízlésed. :)
Fú, komolyan ilyen vicces ez az AC történet? :O Nem is tudtam, mindenképp be kell pótolnom! Úgyis beterveztem egyet-kettőt tőle, úgyhogy hozzá fogom csapni a Mrs. McGintyt is. :) A Hobbitot jó pár éve olvastam, de akkor picit megszenvedtem vele, kíváncsi lennék, hogy egy újraolvasás alkalmával mennyire változna a helyzet.
HP pedig örök, ez kétségtelen! <3 És simán elfogadható az összes rész, annyira egybetartoznak. ;)
Tényleg nagyon Heloise-os lett a lista, élveztem végigböngészni! :)
Ah szegény Mrs. McGinty, megláttam gimnazista koromban, hogy ki a gyilkos, és azóta sem sikerült elfelejtenem (!!!), ezért lehúztam a várólistámról... De ha ilyen szórakoztató szerinted, hogy az egész AC életműből ezt választanád, akkor lehet, hogy mégis megéri elolvasnom, még a gyilkos személyének tudatában is?!
HP ♥ Hát persze! Egyébként érdekes, hogy azt mondod, most csapódik le az elemzések során a podcastban, hogy mennyire is és miért is kedvenc kedvenc a kötet. Kívülről nézve nem ez az érzésem támadt, hanem inkább az, hogy találtok egy csomó mindent, ami mégse úgy van, mégse logikus, mégse tetszik. Szóval igazából örülök, hogy ezt leírtad, mert a podcastban, és talán pont a részletekbe menő elemzések miatt nekem úgy tűnt, inkább távolodtak tőled a könyvek. :o Tessék direktbe többet is dicsérni még!!! :D :D
@Sister: Köszönöm szépen! <3
Jaaaj, én imádtam ezt a kötetet tavaly, annyira várom, hogy újra kiadják majd - sajnos azt az Európás kiadást, amiben vannak a régi AC-im már nem látom antikváriumban sem nagyon régóta :(
Én tiniként kevésbé szerettem a hobbitot, de mióta felnőttként olvasom, ez nagyon megváltozott bennem, és talán a GYU-nál is jobban szeretem. :)
@PuPilla: Ó, nem mondod, hogy ez csapódik le? :( Jaaaj, hát ezt nagyon sajnálom, pedig igazából a mostani olvasás alkalmával nekem tényleg nagyobb szerelem lett, mint eddig volt. Persze, vannak szereplők, akiknek a reakciói nem mindig tetszenek, de ez mindig is így volt nálam, ez nem a könyv hibája, hanem .... nem tudom, kié :D A HP-ba én mindig beleolvasom a jelenlegi világlátásomat, most Ron pl. kevésbé érzem közel magamhoz, de ettől függetlenül elképzelhetetlennek tartom a történetet nélküle. Korábban volt, hogy maga Harry idegesített végig, de szóval az ilyen érzések mellett is én nagyon szeretem a történetet. Szóval, mindig vannak dolgok, minden újraolvasásnál nekem, amik nem tetszenek, de aztán pár év múlva, meg lehet pont meglátom azt az aspektusát annak a dolognak, ami miatt meg aztán mégis tetszik, és más meg nem. Nálam ezt sosem konstans dologként kell elképzelni, hanem a jelenlegi állapotomat, életemet tükrözi a véleményem. A harmadik rész vagy az ötödik rész például most rengeteget segített a gyászfeldolgozásban, és emiatt nem lehetek ennek a történetnek elég hálás <3 és imádom a szimbólumait, amit ki tudok belőle olvasni magamra vetítve vagy éppen arra, ahogy a világot látom.
És persze, ezek nem mindig pozitív érzések, de szerintem nem (csak) a pozitív dolgoktól függ, hogy mennyit ad, hanem hogy elgondolkodtat és kiolvasom belőle magam. És a HP az nekem ilyen csodatörténet, és talán az egyetlen, amiből tényleg mindig, de MINDIG mást tudok kiolvasni magamra vonatkoztatva. :) De majd tervezünk egy záróepizódot is az újraolvasás után, és akkor ezt majd részletesen kifejtem, fel is írom a listámra :D
Igenis, igyekszem jobban direktbe dicsérni!! :D - bár ezt eddig talán azért nem tettem, mert gondoltam alap, hogy legkedvesebb történetem evör :D
Én is idetaláltam, szia! :D
A HP tényleg elég alap és nagyon átérzem, amit írtál. ^^ Szerencsénk van, hogy létezik nekünk ez a sorozat.
Nagyon jókat szedtél össze! Az Anne-t én is olvastam és tényleg csak a pozitív jelző jut róla eszembe, amikor rágondolok. A hobbitra nagyon kíváncsi lettem, bár megvan (még A babó címmel), de eddig nem kaptam kedvet hozzá, főleg, hogy az Elveszett mesék könyve 1. kicsit mélyvíz volt nekem.
Agatha Christie-től olvastad a Tíz kicsi négert/Mert többen nincseneket és a Gyilkosság az Orient expresszent? A Mrs. McGinty azt hiszem megvan itthon, de előrébb veszem a listán. Most Az utolsó szeánszt olvasom és nagyon hangulatos, ajánlom. :D (Így kéretlenül is.)
Érdekes, hogy az Értelem és érzelem került a listádra (mondjuk nekem is az a kedvenc Austenem), de örülök neki. Mindenki a Büszkeség és balítéletet mondja általában, vagy az Emmát - viszont ezt nem értem, nekem az Emma nehezen csúszott. Te hogy vagy vele?
Én ennek csak örülök, tényleg, és remélem nem haragszol, hogy írtam, hogy nekem nem ez csapódott le így összképben. Tényleg jó lenne egy kicsit kihangsúlyozni esetleg, a végén akár :) Aki a podcastot hallgatja, biztos nem is mindenki ismer olyan jól téged, vagy a rajongásod a sori iránt. :)
Egyébként szerintem sokszor vagyunk így, hogy a saját jelenlegi világlátásunkat, élethelyzetünket is beleolvassuk, belelátjuk a könyvekbe az újraolvasásokkor. Örülök, hogy segített neked, nekem is volt már, hogy vigaszt nyújtott nehéz helyzetekben. ♥
A záróepizód után aztán vége? :O Vagy vannak még terveitek a témában?
@Liliane Evans: Helloo!
Huh, amúgy szerintem Tolkien poszthumusz kiadott művei nagyon hardcore fanoknak valóak, az az igazság. A hobbit szerintem egy nagyon jól megírt ifjúsági regény, engem legalábbis nagyon megtalált :)
Igen, olvastam AC-től azokat is, imádom őket, természetesen :) meg úgy egyébként általában a krimijeit. :) Huh azt még nem olvastam, köszönöm, fel is vettem a listámra - a december mindig AC hónap nekem, kell a muníció a későbbi évekre is :)
Az Emmát csak egyszer olvastam még, és lehet, nem is a legjobb fordításban. Bevallom, nekem sem tetszett, kicsit túlírtnak gondolom. Az első fele elég szenvedés volt emlékeim szerint, de az új film miatt tervezek egy újraolvasást is, másik fordításban vagy eredetiben, hátha más lesz a végeredmény :)
@PuPilla: Jaj nem, dehogy haragszom, igazából tökre meglepődtem ezen :D
Igen, eleve úgy indultunk neki, hogy ez egy lezárt podcast lesz, ami csak az újraolvasásról fog szólni. Igazából egy könnyed nyári projektnek indult, amivel ha jól számolom kb jövö február végéig elleszünk XD A más HP tematikájú podcasteket meghagyjuk másoknak :)
Megjegyzés küldése