Hosszú hónapok óta nem írtam ide összegzést, mert az az igazság, hogy vagy nem volt hozzá kedvem vagy éppen időm, de olyan is előfordult, hogy nem is volt miről összegezzek. A nyár óta igazi mélyrepülés volt olvasói életemben, nem nagyon találtak meg a történetek - vagy éppen én nem tudtam, hogy pontosan mire is vágyom. Az az igazság, hogy most is legszívesebben Harry Pottert olvasnék, de mivel a Roxfort Expressz podcast következő felvétele még jóval odébb van, ezért felesleges ennyire előre olvasnom.
Szóval igen, jól gondoljátok, még mindig nem tudok beszámolni semmiféle befejezett olvasmányról. Félbehagyottakról, pár fejezet után meguntakról, tervezettekről, de aztán ki se nyitottakról annál inkább. De mivel kábé végtelen hosszú lenne ez a lista - azért négy hónap alatt elég sok könyv jutott nálam erre a sorsra -, ezért inkább hagyjuk is ezt a fenébe. Ahogy azt is, hogy szerintem minden olvasási kihívásomat csúfosan elbukom emiatt a pár hónap kimaradás miatt.
* Mondjuk azt legalább el tudom mondani, hogy megnéztem a Netflixes Dash&Lily sorozatot. Kétszer is.*
De inkább arról szeretnék írni, hogy szeretnék végre visszatalálni a könyvekhez, mert ha sokáig elmarad nálam az olvasás, az nem tesz jót a lelkivilágomnak. Egyszerűen érzem, hogy valami fontos hiányzik. Szeretném, ha legalább a decemberem újra a könyvekről szólna, ha megtalálnám azokat a történeteket, amik megfognak maguknak. Tudjátok, azt az érzést keresem most, amikor akkor is a Történet jár a fejedben, ha éppen nem is olvasol. Amikor alig várod, hogy este befekhess az ágyba, magadra húzd a takarót és belemerülj abba a világba. Szeretném izgatottan várni a következő fordulatot, találgatni, merre fut ki a történet... és nemcsak megszokásból vagy mert éppen nincs jobb dolgom, azért kinyitni a könyvet. Ha nincs jobb dolgom, akkor én jelenleg alszom. Vagy sorozatot nézek. Szóval olyan történet kell, amitől azt érzem, hogy ennél tutira nincs fontosabb dolgom most. Nem akarok drámát, nem akarok érfelvágós sztorit, nem akarok sírni a történeten, de semmiségekhez sincs most kedvem. Meg kell találnom ezeket a könyveket!
Jelenleg most egyébként egy Agatha Christie-vel köszöntöm a decembert, ám most rendhagyó módon ez nem egy Poirot történet, hanem egy Ms. Marple-s nyomozás. Azt most nem említem meg, hogy az első két fejezet kimondottan ígéretes, mert az utóbbi hónapokban nem egy könyvvel jártam így. Szóval drukkoljatok - inkább ezt írom. És hogy találjak még magamnak Történeteket!
A többiek novembere:
8 megjegyzés:
Szurkolok neked, hogy rád találjanak a Történetek és tudj valami gazán maradandót olvasni!
Köszönöm Nita <3
Ismerős érzés, sokat gondolkozom rajta, hogy mi lehet az oka. Lehet, hogy az is benne van, hogy több száz vagy ezer kötet után szükség van arra a bizonyos pluszra, amiről írsz, nem elég, ha egy könyv "csak" jó, vagy olyan, amin mentálisan lehet nyammogni. Különlegesnek kell lennie, ami képes kitépni a mókuskerékből és az idő előrehaladtával mintha egyre kevesebb lenne belőlük.
Istenem, amikor 100-120 könyvet olvastunk évente (és mindegyikről írtunk!).
Remélem decemberben rád talál a Történet, addig is előre dolgozol a podcast adásokhoz <3 Aww a Dash&Lily annyira kedves sorozat, most novemberben megjelent a 3. része a könyvsorozatnak.
@Amadea: húú, igen az az olvasás és bejegyzés mennyiség milyen távoli és lehetetlen dolognak tűnik ma már. :D viszont azt is észrevettem, hogy mióta kevesebb könyvet olvasok évente, több a maradandó élmény. Például rajtam az évi 100-120 könyv totálisan átfolyt, már év végén nehéz volt felidéznem egy-egy történetet. :/
Igen, pont ahogy írod, valószínűleg az ember olvasottsága, ízlésvilágának változása is benne van a dologban. Igazából ezt én sem tudom jobban megfejteni, de biztos valami ilyesmi lehet.
@theodora: Köszönöm, Dóri! <3 a Dash&Lilyt meg is rendeltem Bookdepóról, annyira megtetszett ez a kedves kis cukiságos semmiség. Nem tudom, idér-e karácsonyig, de remélem :) meg hogy könyvben is hozza majd azt a hangulatot, mint a sorozat. Az tényleg nagyon betalált most nekem <3
Ó, a Dash & Lily nálam is a hónap kedvence lett. <3 Nagyon cuki történet könyvben is, szerintem tetszeni fog! :)
Nagyon-nagyon drukkolok, hogy mihamarabb megtaláljon A történet, és olyan élményt adjon, ami sokáig elkísér majd. <3
De jó, hogy ez eszedbe jutott! Bele se gondoltam, hogy a kevesebb olvasmánynak megvan az az előnye, hogy több ideje van a történeteknek leülepedni és beépülni az emlékezetbe, pedig tényleg így van.
@Sister: nagyon várom, hogy megérkezzen a könyv hozzám <3
Köszönöm szépen, Sister :-* most eléggé úgy érzem, hogy kezdenek megtalálni azok a Történetek végre :)
@Amadea: Ugyehogyugye :)) milyen bölcsek és érettek érettek lettünk itt is :))
Megjegyzés küldése