Hosszú hónapok óta nem írtam ide összegzést, mert az az igazság, hogy vagy nem volt hozzá kedvem vagy éppen időm, de olyan is előfordult, hogy nem is volt miről összegezzek. A nyár óta igazi mélyrepülés volt olvasói életemben, nem nagyon találtak meg a történetek - vagy éppen én nem tudtam, hogy pontosan mire is vágyom. Az az igazság, hogy most is legszívesebben Harry Pottert olvasnék, de mivel a Roxfort Expressz podcast következő felvétele még jóval odébb van, ezért felesleges ennyire előre olvasnom. 

Szóval igen, jól gondoljátok, még mindig nem tudok beszámolni semmiféle befejezett olvasmányról. Félbehagyottakról, pár fejezet után meguntakról, tervezettekről, de aztán ki se nyitottakról annál inkább. De mivel kábé végtelen hosszú lenne ez a lista - azért négy hónap alatt elég sok könyv jutott nálam erre a sorsra -, ezért inkább hagyjuk is ezt a fenébe. Ahogy azt is, hogy szerintem minden olvasási kihívásomat csúfosan elbukom emiatt a pár hónap kimaradás miatt. 

 

* Mondjuk azt legalább el tudom mondani, hogy megnéztem a Netflixes Dash&Lily sorozatot. Kétszer is.*

De inkább arról szeretnék írni, hogy szeretnék végre visszatalálni a könyvekhez, mert ha sokáig elmarad nálam az olvasás, az nem tesz jót a lelkivilágomnak. Egyszerűen érzem, hogy valami fontos hiányzik. Szeretném, ha legalább a decemberem újra a könyvekről szólna, ha megtalálnám azokat a történeteket, amik megfognak maguknak. Tudjátok, azt az érzést keresem most, amikor akkor is a Történet jár a fejedben, ha éppen nem is olvasol. Amikor alig várod, hogy este befekhess az ágyba, magadra húzd a takarót és belemerülj abba a világba. Szeretném izgatottan várni a következő fordulatot, találgatni, merre fut ki a történet... és nemcsak megszokásból vagy mert éppen nincs jobb dolgom, azért kinyitni a könyvet. Ha nincs jobb dolgom, akkor én jelenleg alszom. Vagy sorozatot nézek. Szóval olyan történet kell, amitől azt érzem, hogy ennél tutira nincs fontosabb dolgom most. Nem akarok drámát, nem akarok érfelvágós sztorit, nem akarok sírni a történeten, de semmiségekhez sincs most kedvem. Meg kell találnom ezeket a könyveket!

Jelenleg most egyébként egy Agatha Christie-vel köszöntöm a decembert, ám most rendhagyó módon ez nem egy Poirot történet, hanem egy Ms. Marple-s nyomozás. Azt most nem említem meg, hogy az első két fejezet kimondottan ígéretes, mert az utóbbi hónapokban nem egy könyvvel jártam így. Szóval drukkoljatok - inkább ezt írom. És hogy találjak még magamnak Történeteket!

A többiek novembere:

#november

A november a maga hat darab elolvasott könyvével és hét blogbejegyzésével szintén egy mozgalmas őszi hónap lett számomra. Csupa klassz olvasmányélménnyel gazdagodtam, sikerült teljesítenem a Goodreads Reading Challenge-emet (évi ötven könyvet lőttem be célként) plusz első körösként csatlakoztam a Témázós csapathoz is, úgyhogy nemcsak mozgalmas, hanem igazán szuper is volt ez a november. 

Mellesleg már legalább két hete Télapós mondókákkal és dalocskákkal kelek és fekszem, szóval a decemberi hangulat is már eléggé belopózott ebbe az inkább októberiesen viselkedő novemberbe.

Az olvasások sorát a Locke&Key második részével nyitottam, ami elképesztően szuper volt, alig várom a pár napon belül megjelenő harmadik részt. Bejegyzés nem tudom, hogy készülni fog-e róla - valószínűnek tartom, hogy nem amúgy. Helyette majd a harmadik rész befejezése után magáról a sorozatról tervezek írni inkább. Aztán jött Lucy Strange könyve, A világítótorony legendája, amit legalább annyira szerettem, mint az előző könyvét. Szomorúan kellett konstatálnom, hogy nem jelent meg több könyv a szerzőtől, de remélem, ez a közeljövőben változni fog. Utána szintén egy ifjúsági regény felé vettem az irányt, elolvastam Tony DiTerlizzitől a The Search for WondLa-t, ami egy disztópikus világban játszódó trilógia első része. Ezt még születésnapomra kaptam húgomtól, ám a Nagy Nyári Olvasási Válságom, amely minden évben orvul lecsap rám eltérített ennek a fantasztikus könyvnek az olvasásától. Pedig igazán kár lett volna kihagyni, hiszen egy fantáziadús, kalandos történetről beszélünk, aminek alig várom a folytatását. Szerintem tutira benne lesz egy januári rendelésben. Majd Theodora #haviegyujraolvasaskihivas -ának keretében ismét elővettem Suzanne Collins híres trilógiáját, Az éhezők viadalát. Ennek apropója az volt, hogy megszereztem még októberben a csodaszép díszdobozos kiadást (ugyanis korábban nem volt belőle saját példányom, csak az első részből), és gondoltam, csúnya dolog lenne olvasatlanul tenni a polcomra. Egyelőre még a hatása alatt vagyok a történetnek. Több hibáját láttam most, mint az első olvasáskor, ám az tagadhatatlan tény, hogy ismét sikerült bevonnia a világába. Nehéz egyébként újdonságot mondani erről a sorozatról, hiszen annyi tanulmány, értekezés született már róla, de azért a blogbejegyzésem nem fog elmaradni róla. 

Beszerezni most csak egy könyvet, a Monstresst szereztem be, ami már régóta birizgálja a fantáziámat, de igazából csak most szántam rá magam valamiért, hogy megveszem. Valóban elképesztően gyönyörűségesek az illusztrációk benne, remélem, a történet is legalább ennyire különleges lesz. Ennek az olvasása a decemberi terveim között szerepel.  

És hát jesszus, még annyi tervem van/volt erre az évre az olvasmányaimmal és a blogommal kapcsolatosan, de hát úgy tűnik, idén se jön össze minden. Azért a decemberemből is próbálom kihozni a legjobbat olvasás terén is, hogy igazán szépen zárhassam olvasóként az évet.

Többiek novembere

PuPilla

Sister

Theodora

Nita

#november

Beszerzéseim száma: 0

Elolvasott könyvek száma: 5

Amiből várólista csökkentős: 1

Elmondható, hogy vásárlások terén megint csak nem voltam valami izgalmas. Nem mintha nem lett volna mit beszerezni, de ismét csak előrébb tolakodtak olyan dolgok, amikre jobban kellett most a pénz, úgyhogy úgy voltam vele, hogy a régóta várt könyvek mégis csak tudnak várni rám egy picit még. Pedig tök jó lett volna már magaménak tudni A Tükörjáró sorozat legújabb részét vagy Ferrante Nápolyi regények sorozatának harmadik részét vagy mondjuk a Nevermoort, amiről eddig azt hittem, hogy nem annyira érdekel, mert szerintem ez a Harry Potteres hasonlítgatás elég béna marketing fogás (engem az ilyesmi kifejezetten taszítani szokott), de ahogy olvasgattam mások véleményét, plusz beleolvastam a könyvesboltban az első fejezetbe, egészen jónak tűnt mégiscsak. A Bookdepositoryn levő kívánságlistámról meg inkább nem is ejtek szót. 

És ilyenkor gondolná az ember, hogy semmi gond, hiszen itthon is elég olvasatlan könyv vár arra, hogy megismerkedjek vele. Ami persze, teljesen így is van, de nyilván ilyenkor exponenciálisan megnövekszik az esély arra, hogy az ember valami olyasmire vágyakozik, ami nincs a birtokában. Még szerencse, hogy ilyen esetekre - meg egyébként is - ott a könyvtár, úgyhogy most fokozottan vettem igénybe a szolgáltatásait. 

Mégha ez az olvasásaimon meg se látszik. 

A novemberi szuper olvasmányaim között kell említenem Y. S. Lee The Agency sorozatának első részét, a The Spy in the House-t, amiről nem sokára írni fogok. Elöljáróban el kell mondjam, hogy zseniálisan fantasztikus sorozat, amiben kábé minden benne van, amit szeretek: viktoriánus milliő - nyomozás - kémkedés - nők korabeli helyzetéről való eszmefuttatások - jófej főhős - Mr. Darcy szerű pasi. Plusz nincs szerelmi szál (még). 

Elolvastam még egy könyvet Emma Watson könyvklubjához, az OurSharedShelfhez is. Ez pedig Naomi Wolf kötete, A szépség kultusza. Néha elég dühös, keményvonalas feminista könyv, de azért vannak benne elgondolkodtató részek. Erről is majd érkezik egy részletesebb poszt. Mary McCarthy A csoport című regényével már legalább egy hónapja szenvedek, nem tudom, mi legyen kettőnkkel. Jó, ez amúgy túlzás, hogy szenvedek vele, mert egyébként olvasás közben tetszik, de valahogy mégsem tudom magam rávenni vagy csak nagy nehezen, hogy folytassam az olvasását. Hiányzik a szikra a kapcsolatunkból. Mással nem nagyon tudom magyarázni.  Mást is szokott idegelni, amikor így beragad egy könyv? 

A várólista csökkentésről el kell mondjam, hogy most nem igazán úgy sikerül, ahogy terveztem. Talán, mégse volt annyira jó az a listám, mert kábé április óta nem nagyon érzek ingerenciát egyikre sem. Néha tényleg meg kell erőltessem magamat, hogy onnan válasszak magamnak olvasmányt, és nem is úgy sül el az élmény sem. Öt könyvet olvastam el csupán az idei Tizenkettek közül, és nem nagyon látok esélyt arra, hogy ez a maradék egy hónapban drasztikusan változna. Az Agatha Christie krimi tutira sorra kerül még, mert szeretek valamiért karácsony környékén Poirot-val nyomozgatni, de a többi... hát nem tudom. Még Muriel Barbery regényének van esélye a sorra kerülésre, de lehet, hogy ő átcsúszik januárra. Ez a sikertelenség kicsit most elszomorított, jövőre megpróbálok jobban átgondolt listával készülni. 

Közben tegnap óta próbálok magamban búcsút venni ettől az idei gyönyörű ősztől, amit elképesztő módon imádtam. A karácsonyra hangolódás jegyében ma behoztuk a házba a karácsonyi dekorációt (én mindig Advent első vasárnapján kezdem meg a díszítést, aztán a következő vasárnapokon egyre többet és többet díszítek a házon), illetve délután megsütöm az idei első karácsonyi sütimet is és gyertyagyújtás után keresünk valami nyálas, szirupos karácsonyi filmet. Ha ettől nem kerülök karácsonyi hangulatba, akkor semmitől. 

Szóval, viszlát ősz és helló december! Legyél legalább annyira csodálatos, mint az előző hónapok, és akkor 2018.-at hivatalosan is szuper évnek nyilvánítom.

A többiek őszi búcsúzása:

Amadea

Nikkincs

Nita

PuPilla

Theodora

#november

A november az a hónap volt, amikor elkapott a könyvláz mindenféle értelemben. A boltunk netes felületén vadul nyomkodtam kétnaponta a "megrendelem" -gombot, délutánokat töltöttem azzal, hogy listákat írtam a könyvtárból kikölcsönzendő könyveimről, és a boltunkba beérkezett könyvekből is bőven akadtak olyanok, amiket félretettem magamnak. Igen, elég őrült nő üzemmódba kapcsoltam, pedig koránt sem így terveztem. Valami olyasmi elhatározást érleltem magamban még október végén, hogy csak ésszel költök meg minden, mert közeledik a karácsony, és kell a pénz még itthoni dekorokra meg másoknak ajándékokra. De hát... c'est la vie.

Az első, amit ebben a hónapban megvettem az a Harry Potter és az azkabani fogoly illusztrált változata volt. Mérhetetlen önuralmamról tanúbizonyságot téve még mindig nem bontottam ki a nejlon csomagolásából, mert azt Mikuláskor tervezem, ahogy az előző években is tettem. Ugyanezen a napon landolt még a táskámban Margaret Atwoodtól az Alias Grace is, amit kezdetben nem terveztem megvenni, de aztán  érkezett belőle a boltba, és úgy voltam vele, hogy ez simán belefér még. Aztán Philip Pullman: A Por könyve is egy régóta várt megjelenés volt részemről, már tavasz óta lázban égtem miatta. Erre majd hamarosan sort fogok egyébként keríteni, de pont ma reggel ötlött fel bennem az a gondolat, hogy lehet jó lenne újraolvasni Az Úr Sötét Anyagai trilógiát is, mert úgy szerettem anno. Aztán annyian írtak dicsérő posztokat Ali Benjamin: Suzy és a medúzák című könyvéről, hogy nyilván muszáj volt ezt is megrendelnem magamnak. Remélem, ezzel nem járok úgy mint Stephanie Garber: Caraval című regényével, amit szintén megvettem már nem is tudom milyen indíttatásból (máig sem értem.... talán a szép borítója?) , de most jelenleg úgy vagyok vele, hogy ezt eléggé megszívtam. A közepénél tartok, de semmi jót nem tudok róla mondani, úgyhogy most egy kényszerpihenő állt be a kapcsolatunkban. Valószínűleg el fogom majd olvasni, mert dühít, hogy ennyi pénzt kiadtam érte (oké, amúgy van csodálatos dolgozói kedvezményem, amivel azért elég barátságosak a könyvárak, de hát azért mégis..) . Aztán majd jól elajándékozom valaki olyannak, akinek talán tetszene. Andy Weir: Artemis című regényét szintén nyilván muszáj volt megvennem a megjelenés napján, mert én és a férjem is eléggé szerettük A marsit. És még itt van Ferrantétól Az új név története is, de ez még jelenleg bent van a munkahelyemen, én meg kényszerpihenőn idehaza.

Ebben a hónapban hat könyvet sikerült elolvasnom, de legalább kétszer ennyit szerettem volna. (mint mindig) Az Átmeneti üresedés és a Mi vagyunk a medvék jelentették a toptop olvasásaimat, talán kedvenc könyvekké is váltak. Ezt még pontosan nem tudom, majd az idő eldönti. Shaun Tan: The Arrival című képregényét még októberben zsákmányoltam, és ezzel egy nagyon régi vágyam teljesült. Ebben sem csalódtam, elképesztő könyv ez és gyönyörű, mindenféle értelemben. Olvastam még egy ifjúságit is az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában képében, amit nagyon megszerettem, mert kicsit más, mint a YA irodalom nagy része. És nem csak a meleg téma miatt. A hónap folyamán továbbá elolvastam még Nyáry Krisztián: Merész magyarok című könyvét is, ami hozta a megszokott színvonalat szerintem. Szép kiadvány, érdekes történetekkel. És végül ott volt még a nálam kissé mostoha sorsra jutott Utas és holdvilág. Talán korábban kellett volna olvasnom, talán a bölcsészesebb vagy mihályosabb korszakomban. 

Mindezek mellett még azt is elmondhatom, hogy novemberben három várólistacsökkentéses könyvet is teljesítettem, így a játékszabályok szerint már csak egy könyv van hátra. Bár a listámról még ezenkívül egyet biztosan el szeretnék olvasni, illetve nagyon kacsingatni kezdtem mégis Dickens bácsi felé, akit már május környékén feladtam. Majd meglátjuk, mi lesz. Ami biztos, hogy Harry Potter olvasás tutira lesz decemberben. 

Igen, már megint.

Többiek és a november:
Amadea, Theodora, Nikkincs, PuPilla