Kísértetjárta

Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója
kiolvastam: 2010. április 21.

Mindenütt jó, de legjobb otthon! - ugye ismerős ez a mondás? S bizonyosan az emberek nagy része valóban így érez saját kis kuckója iránt, amely mindig puha ágyat nyújt a fárasztó nap után, meghittséget mikor már éppen kiüresednénk, erőt ad mikor úgy érezzük híján vagyunk ennek, hiszen az az x négyzetméter alkotja a saját bejáratú kis világunkat, amit mi teremtettünk magunknak.

De vajon Ellen Rimbauer is így érez otthona iránt? Hát, erre kicsi az esély. Az álompasi, a mesebeli kastéllyal együtt rémálommá vált Ellen számára: nincs szerető férj, se meghitt otthon, helyette viszont kapott egy erőszakos, kéjsóvár férfit, aki titkos leshelyekről kukkolja a tusoló cselédeket a fürdőszobában, miközben a házban ahogy telik az idő, egyre több eltűnt vagy meggyilkolt személyről lesz Ellennek tudomása. Hát, ez lenne Rose Red.

Joyce Reardon, a paranormálissal foglalkozó professzor, egy árverésen véletlenül rábukkan Ellen Rimbauer naplójára: a könyv ezt a naplót tartalmazza, amely a hölgy házasságának kezdetétől egészen élete végéig tárja fel előttünk az ő életét és Rose Red titkát. Persze, itt felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ezek a borzalmas esetek tényleg a házhoz köthetők és nem pedig az asszonyhoz? Hiszen a nem mindennapi szél, amely egy fát csavart ki s különös hidegséget árasztott, már akkor mutatkozott, mikor még Rose Red fel sem épült, s Ellen a saját otthonában volt. Nem tudom, én végig ezen a kérdésen vacilláltam: hogy vajon kitől is kell igazából tartani?

A könyv egyébként rendkívül érzékletesen és olvasmányosan van megírva, gyorsan lehet vele haladni. Igazán jól ábrázolja szerintem a korabeli helyzeteket is, hiszen bepillantást nyerhetünk egy több, mint száz évvel ezelőtti amerikai házaspár életébe: hogyan éltek, miért házasodtak, mivel töltötték napjaikat, hogyan viszonyultak egymáshoz? Szerintem ez is rendkívül érdekes volt, a kísérteties dolgok mellett, amik kellően ijesztőek voltak számomra ahhoz, hogy ne merjem este olvasni. Így maradtam inkább a nappalnál, ami igaz, hogy nagyban lecsillapította az idegeimet, s a rettegést teljesen semmissé tette, de számomra még ennek ellenére is érdekes maradt, ami szerintem feltétlenül csakis egy jó könyv védjegye lehet: hiszen még úgy is megállja a helyét, ha elveszti legjobban reklámozott tulajdonságát.
Fülszöveg:

A Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros építtette feleségének, Ellennek. Az épületben huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan körülmények között. Köztük volt Ellen Rimbauer és lánya, April is.

Joyce Reardon 1998-ban egy árverésen régi és poros, lelakatolt könyvet vásárolt. Ellen Rimbauer naplóját, amelyet 1907-től 1928-ig vezetett. A szöveget Reardon nem változtatta meg, a bejegyzések sorrendiségét is megtartotta.

Rose Redet óriási birtok veszi körül, állapotát fotók és rajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai. Azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: „Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz…”

Hogy mindez lehetetlen? Ez Rose Red!

Összegzés:
Kérem, ezt csak az olvassa el, aki szeretné tudni a könyvvel kapcsolatos igazságokat!
Igazából az volt a legrosszabb, hogy a könyv bűvereje, hogy ez valóban megtörtént és ez egy igazi napló, már az olvasása előtt eltűnt, mert sajnálatos módon ráakadtam egy angol weboldalon arra, hogy valójában ez az egész csak kitaláció, a napló hamis. Persze, valahol sejtettem én, hogy amit így adnak el, hogy „igazi-titkos-napló-ami-feltárja-és-bizonyítja-a-természetfelettit” és még ráadásul olvasmányos is, sőt kapni is lehet könyvalakban, több nyelven, nos ez számomra túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Tovább az összegzésre:
A könyv nagyon tetszett, volt valami sajátos atmoszférája, leírhatatlan hangulata, és mindig volt valami esemény, titok vagy érzés ami miatt tovább és egyre tovább lapoztam a könyvet, míg végül vége nem lett. Igazán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem! Akik szeretnek borzongani azoknak feltétlen ajánlott (már ha be tudják szerezni, mert igen nehéz)! Az értékelésemben 8 pontot ért el!