2019. augusztus 14., szerda

10 + 10 random könyves tény rólam | Avagy hurrá, jubilálunk!



1. Első fiktív szerelmem Anyegin volt.

2. A cicám, Mignon imád a nyitott könyveimre feküdni. Naná, hiszen macska. Amikor olvasok, odasündörög hozzám, majd a bolyhos kis testét elnyújtja az éppen olvasott könyvemen, és nem lehet ilyenkor arrébb tenni, mert sértődés lesz vagy a könyvem issza meg a levét. Ha épp egy nagyon izgalmas résznél tartok, és nem tudom kivárni, míg Mignon őnagyasága arrébb helyezi székhelyét (ami akár egy órát is igénybe vehet), akkor fogom magam és kinyitok magam mellett egy másik könyvet, és kedvesen odainvitálom őt. Ez általában sikerülni szokott, és így ő is boldog meg én is. 

3. Nem tudok félbehagyni fejezetet. Soha. SOHA. maximum akkor, ha a fáradtság miatt elalszom, ez az utóbbi időben viszont elég sokszor előfordul :D 

4. Ellenben könyvet már bármikor. Ha nagyon nem tetszik, ha az idegeimre megy, egyszerűen nem olvasom végig. De akkor sem, ha csak azt érzem, hogy nem fog meg. A 100. oldal környéke az a kritikus pont, ahol általában eldől nálam a könyv sorsa. De a fejezetet akkor is végigolvasom :D

5. Mindig szeretnék olvasás közben kiírkálni szép vagy megkapó vagy vicces idézeteket, de mindig elfelejtem. 

6. A saját könyveimet néha szoktam szamárfülezni, ha épp nem találom hirtelen a könyvjelzőmet. Amiből mellesleg minden szobában van legalább kettő, de ez elég gyakran előfordul, hogy nem találom. Mert nyilván, amikor kellenének, sosincsenek a helyükön.

7. És ebből következik, hogy a saját könyveimre amúgy nem vigyázok. Mármint nyilván nem öntöm le kólával direkt, nem nyúlkálok hozzájuk csokis kézzel, nem húzogatok bennük alá és nem teszem a sínekre őket, hogy átszáguldjon rajtuk egy vonat. De ha a puhakötésesnek megtörik a gerince az olvasás miatt, vagy ne adj isten szamárfüleznem kell, esetleg a táskában cipeléstől kicsit meggyűrődik a sarka vagy a borítója, nem esek gyógyszeres kezelésre szoruló depresszióba. A könyv azért van, hogy olvassuk. És semmi baj nincs szerintem azzal, ha látszik rajta, hogy forgattuk. 

8. Nem szeretek kölcsönkönyvet olvasni. Mert máséra viszont vigyázok, már szinte betegesen. Az én szabályom e tekintetben, hogy pontosan olyan állapotba adjam vissza, ahogy kaptam. Ha egy karcolást veszek észre a borítón, tiszta kétségbeesett leszek, hogy most azt én csináltam vagy az már ott volt? Kész idegbaj, ha kölcsönkapok könyvet, szóval nem nagyon szoktam kérni. 

9.  Amikor könyvtárban válogatok, nézelődök, rendszeresen rendet rakok a polcokon közben, ha meglátom, hogy valami nincs a helyére rakva.

10. Idegen könyvesboltokban szoktam néha könyveket igazgatni, ha csálén állnak mondjuk vagy ilyesmi.
11. Az első önállóan elolvasott könyvem Gerald Durrelltől a Léghajóval a világ körül című regénye volt. Azóta szeretnék minél többet látni a világból.

12. Nem tudok enni olvasás közben. Nem azért, mert félek, hogy leeszem a könyvet, hanem mert az olvasás is és az evés is számomra teljes figyelmet élvező tevékenység.

13. Emlékszem, gyerekkoromban azzal töltöttem el az időm java részét, hogy memorizáltam magamban a könyvek gerincén levő infokat, és hogy melyik könyv hol található pontosan. Ha nem lehetett mesét nézni, és nem volt kedvem játszani, én ezzel foglaltam el magamat. Visszagondolva, kicsit fura gyerek voltam.

14. Ha valakinek az ajánlására vagy lelkendezésének a hatására figyelek fel egy könyvre, azt sose felejtem el. A képzeletemben ilyenkor a könyv és a személy összefonódik, és elválaszthatatlanok nekem innentől. Ha a könyvre gondolok, eszembe jut az illető is.

15. Nem tudok a szabadban olvasni, bármennyire idilli is. Ha utazok, akkor se. Olyankor a táj, a fények, az emberek kötnek le, nem tudok olyankor könyvbe temetkezni.

16. A családi legendárium szerint apukám az Iliászt olvasta fel nekem pár hetes koromban, és meglepő élvezettel hallgattam.

17. Egy könyvnek mindig lennie kell a táskámban. Elvégre bármikor adódhat olyan alkalom, hogy sokat kell várni valahol, és mondjuk a Fiatalúr pont bealszik. S bár ez még sose fordult elő, de biztosítéknak mindig ott van.

18. Volt már, hogy egy adaptáció hozta meg a kedvemet a könyvhöz, szóval én a filmfeldolgozásokat alapból nem tekintem ördögtől való dolognak.

19.Mindig ősszel olvasok a legtöbbet.

20.  Imádom az illusztrált köteteket, előfordul olyan is, hogy kifejezetten az illusztráció miatt veszek meg egy könyvet. (például ilyen volt a The Fox and the Star is)


14 megjegyzés:

Amadea írta...

Én is sokat nézegettem a könyveket a polcon. Megnyugtató volt, hogy rendületlenül, mindig ugyanabban a sorrendben állnak, még a történeteket is próbáltam elképzelni a gerincük alapján. Én is fura voltam.:D

Heloise írta...

:D nagyon hasonlóak voltunk gyerekként ezek szerint. Néhányhoz én is hozzáképzeltem a történetet, hogy vajon mi lapulhat benne - jó lett volna együtt furcsának lenni :D

Nita írta...

Olyan jók rólad ezek a képek! :)
Én a szüleim könyveit nézegettem mindig a nappaliban, nekem ez adott biztonságot, hogy tudtam, hogy balról az X-edik könyv mindig ez vagy az. Később néhány könyvet olvastam is onnan. :)

Lobo írta...

Azt hittem, a könyvek rendezgetése könyvtárban/boltban könytárostulajdonság, de akkor ezek szerint könyvesboltosokban is megvan ez a gén :)

Grey Katherine írta...

Ezt nagyon jó volt olvasni!

Heloise írta...

@Nita: köszönöm szépen! :)
Hihi, akkor most már lassan leszünk annyian ezzel a fura gyerekkori szokásunkkal, hogy alapíthatnánk egy klubot vagy ilyesmit :D

@Lobo: Abszolút! Lehet, hogy majd hamarosan brit tudósok rá is jönnek ennek az okára :))

@Katherine: Ennek nagyon örülök, és köszönöm szépen!

Sister írta...

Nagyon klassz lett ez a poszt, kíváncsian várom a többit! :)

Amúgy ha már furcsaságok, nekem is eszembe jutott egy. A nagyszüleim konyhájában rendszeresen végigfuttattam a szemem az 'Eleink ételei' címen. Amikor még csak kisiskolás voltam, és épphogy olvastam, nehezen betűztem ki, később viszont mindig megnyugvással töltött el, hogy ott van a szokott helyén. Jó pár évvel később már elmerült, és olyan furcsa azóta is az az üres polc, hogy szabályosan hiányérzetem van, valahányszor ránézek. :)

Ilweran írta...

Könyvesboltos-gén :D pont a napokban szívattam ezzel férjecskémet hogy már félek bemenni vele egy könyvesboltba mert rögtön elkezd rendet rakni. Kicsit örülök is most, hogy ezek szerint nem ő az egyetlen ilyen csudabogár :D

Heloise írta...

@Sister: ó, ez is milyen aranyos :) köszönöm, hogy megosztottad! Nagyszüleim könyvespolca nekem is a másik ilyen biztonságérzetet sugárzó dolog volt számomra!

@ilweran: haha, akkor ez már szinte bizonyítottnak tekinthető hogy létezik ilyen! :D

theodora írta...

Ahhh, annyira jó volt olvasni ezt a listát :)
9- tiszteletbeli könyvtároskisasszony! <3 Amúgy boltban én is néha szoktam rendezkedni, megigazítani a könyveket és szintén sokat ültem szüleim polca előtt, hogy mit olvashatnék el. Sajnos nem volt sok gyereknek való rajta, de később már tudtam szemezgetni onnan is. Az utóbbi időben meg többször vettem nekik olyat, amire valahol mélyen én is kíváncsi voltam :D

Heloise írta...

aww, köszönöm szépen a tiszteletbeli könyvtároskisasszony címet! <3
Oh, hát az én szüleim polcán se volt igazán gyerekeknek való könyv - leginkább történelem és klasszikus irodalom, de azok dögivel. (apukám töri-magyar tanár, anyukám meg szenvedélyes ókori világ rajongó volt) Ja meg persze a Kozmosz könyvek :P
Úgy tűnik, sokunkat megragadtak gyerekként a körülöttünk élő felnőttek könyvespolcai <3 ez olyan jóóó :)

PuPilla írta...

Amióta megírtad, meg van nyitva egy tabon ez a poszt, hogy elolvassam és írjak, és nagyon bántam volna, ha bezárom és nem térek vissza ide, mert tényleg szuper kis lista lett! Szeretem az ilyeneket olvasni! :))) 2016-ban ment körbe egy tag, 25 könyves tény rólam címmel, az volt hasonló.
Csatlakozom a fura-klubhoz, rengeteget nézegettem könyveket a polcokon, simogattam is őket, és azon gondolkodtam, miről szólnak, mikor olvasom majd el őket.
Valamint szintén automatikusan rendezgetem a könyveket a könyvesboltban, megfordítom, visszateszem a helyére, igazgatom a kupacokat. Egyszer látta is egy kedves eladó, és megmosolyogta. :D
Érdekes, én tudok enni olvasás közben, vagy fordítva, olvasni, evés közben. :D Az úgyis olyan hosszú idő (lassan eszek), jó ha közben még haladok is a könyvemmel. ;) Persze sokszor csak telefon pörgetés lesz belőle mostanában. Meg persze társaságban nem csinálom ezt, csak ha egyedül vagyok.
Olyan cuki, hogy összefonódik az ajánló személy és az ajánlott könyv! Emlékszem nálam is egyszer megemlítetted ezt, hogy miattam, vagy a lelkendező posztom miatt olvastad el, és ez olyan jó érzés, meg az is, hogy emlékeztél rá! :*
A saját könyveimmel kicsit én is úgy vagyok, mint te. A könyv van értem, nem én a könyvért. Persze azért mindenre vigyázok. A kölcsönkönyvre én is mániákusan. :D
Tök jól kitaláltad a Mignon-elterelő hadműveletet! :D :D
Ez a fejezet-befejezés... az én férjem dettó ugyanez. Fejezettől fejezetig olvas, mindig. :D

Heloise írta...

Jaj, de aranyos vagy <3 :-* Köszönöm, hogy visszatértél! Igen, onnan vagyis pontosabban pár booktube-os videóból jött nekem az ötlet, hogy akkor a jubilálás alkalmából csinálok majd magamról egy hasonlót. Már egy éve írogattam ezt a listát, néhány dolgot át is kellett írnom az új élethelyzetem miatt :D
Éljenek a fura gyerekek! :D haha, milyen jó lett volna tényleg együtt furának lenni - el is képzelem, ahogy együtt furáskodtunk volna sokan :D milyen csend lett volna a gyerekszobában XD

Haha, engem meg egyszer képzeld könyvtárosnak néztek (szintén a könyv igazgatás miatt gondolom) :D
Sőt, nem is egyszer említettem ezt meg ám, hogy a te hatásodra olvastam könyvet! :)) Ilyen volt a Papírsárkányok meg A könyvtolvaj is, de Picoultot ha olvasok, akkor is te jutsz amúgy eszembe meg Szabó Magdáról is! :) meg biztos van még más is, csak most hirtelen ezek jutottak eszembe :D
Jeeej, pacsit a saját könyvekkel való bánásmódért! Így van, a könyv van értünk - meg nekem akkor lesz tényleg személyes, akkor hordozza a közös történetünket is, ha ott a nyoma az olvasásomnak. A kicsit megrepedt gerinc, a szamárfülezett lap, nekem történetet mesél, emlékeztet az olvasására. És ez olyan jó szerintem. <3 (már persze, ha a könyv az enyém és én csináltam vele ezeket :D )
Na, az én férjem meg a totál ellentétem ilyen szempontból! Ő még egy mondat közepén is képes félretenni a könyvet :D :D Bár nem mondanám nem lelkes olvasónak, ő ha egyszer nekiül, akkor azt végignyomja :D A Trónok harcát két nap alatt olvastam el :O hát én ezt magamról el nem tudnám képzelni. :D :D

PuPilla írta...

Valóban, több ízben is említetted! :)) És ez olyan jó dolog!
Na tessék, akkor lepacsizhatok a férjeddel, én is képes vagyok a mondat közben is abbahagyni... XD Fura ez a fegyelmezett fejezettől-fejezetig olvasás. :D
Jesszus, két nap alatt elolvasta a Trónok harcát? Evett meg aludt azért közben? :D

Follow Me @photos_from_anna