2019. augusztus 14., szerda

10 + 10 random könyves tény rólam | Avagy hurrá, jubilálunk!



1. Első fiktív szerelmem Anyegin volt.

2. A cicám, Mignon imád a nyitott könyveimre feküdni. Naná, hiszen macska. Amikor olvasok, odasündörög hozzám, majd a bolyhos kis testét elnyújtja az éppen olvasott könyvemen, és nem lehet ilyenkor arrébb tenni, mert sértődés lesz vagy a könyvem issza meg a levét. Ha épp egy nagyon izgalmas résznél tartok, és nem tudom kivárni, míg Mignon őnagyasága arrébb helyezi székhelyét (ami akár egy órát is igénybe vehet), akkor fogom magam és kinyitok magam mellett egy másik könyvet, és kedvesen odainvitálom őt. Ez általában sikerülni szokott, és így ő is boldog meg én is. 

3. Nem tudok félbehagyni fejezetet. Soha. SOHA. maximum akkor, ha a fáradtság miatt elalszom, ez az utóbbi időben viszont elég sokszor előfordul :D 

4. Ellenben könyvet már bármikor. Ha nagyon nem tetszik, ha az idegeimre megy, egyszerűen nem olvasom végig. De akkor sem, ha csak azt érzem, hogy nem fog meg. A 100. oldal környéke az a kritikus pont, ahol általában eldől nálam a könyv sorsa. De a fejezetet akkor is végigolvasom :D

5. Mindig szeretnék olvasás közben kiírkálni szép vagy megkapó vagy vicces idézeteket, de mindig elfelejtem. 

6. A saját könyveimet néha szoktam szamárfülezni, ha épp nem találom hirtelen a könyvjelzőmet. Amiből mellesleg minden szobában van legalább kettő, de ez elég gyakran előfordul, hogy nem találom. Mert nyilván, amikor kellenének, sosincsenek a helyükön.

7. És ebből következik, hogy a saját könyveimre amúgy nem vigyázok. Mármint nyilván nem öntöm le kólával direkt, nem nyúlkálok hozzájuk csokis kézzel, nem húzogatok bennük alá és nem teszem a sínekre őket, hogy átszáguldjon rajtuk egy vonat. De ha a puhakötésesnek megtörik a gerince az olvasás miatt, vagy ne adj isten szamárfüleznem kell, esetleg a táskában cipeléstől kicsit meggyűrődik a sarka vagy a borítója, nem esek gyógyszeres kezelésre szoruló depresszióba. A könyv azért van, hogy olvassuk. És semmi baj nincs szerintem azzal, ha látszik rajta, hogy forgattuk. 

8. Nem szeretek kölcsönkönyvet olvasni. Mert máséra viszont vigyázok, már szinte betegesen. Az én szabályom e tekintetben, hogy pontosan olyan állapotba adjam vissza, ahogy kaptam. Ha egy karcolást veszek észre a borítón, tiszta kétségbeesett leszek, hogy most azt én csináltam vagy az már ott volt? Kész idegbaj, ha kölcsönkapok könyvet, szóval nem nagyon szoktam kérni. 

9.  Amikor könyvtárban válogatok, nézelődök, rendszeresen rendet rakok a polcokon közben, ha meglátom, hogy valami nincs a helyére rakva.

10. Idegen könyvesboltokban szoktam néha könyveket igazgatni, ha csálén állnak mondjuk vagy ilyesmi.
11. Az első önállóan elolvasott könyvem Gerald Durrelltől a Léghajóval a világ körül című regénye volt. Azóta szeretnék minél többet látni a világból.

12. Nem tudok enni olvasás közben. Nem azért, mert félek, hogy leeszem a könyvet, hanem mert az olvasás is és az evés is számomra teljes figyelmet élvező tevékenység.

13. Emlékszem, gyerekkoromban azzal töltöttem el az időm java részét, hogy memorizáltam magamban a könyvek gerincén levő infokat, és hogy melyik könyv hol található pontosan. Ha nem lehetett mesét nézni, és nem volt kedvem játszani, én ezzel foglaltam el magamat. Visszagondolva, kicsit fura gyerek voltam.

14. Ha valakinek az ajánlására vagy lelkendezésének a hatására figyelek fel egy könyvre, azt sose felejtem el. A képzeletemben ilyenkor a könyv és a személy összefonódik, és elválaszthatatlanok nekem innentől. Ha a könyvre gondolok, eszembe jut az illető is.

15. Nem tudok a szabadban olvasni, bármennyire idilli is. Ha utazok, akkor se. Olyankor a táj, a fények, az emberek kötnek le, nem tudok olyankor könyvbe temetkezni.

16. A családi legendárium szerint apukám az Iliászt olvasta fel nekem pár hetes koromban, és meglepő élvezettel hallgattam.

17. Egy könyvnek mindig lennie kell a táskámban. Elvégre bármikor adódhat olyan alkalom, hogy sokat kell várni valahol, és mondjuk a Fiatalúr pont bealszik. S bár ez még sose fordult elő, de biztosítéknak mindig ott van.

18. Volt már, hogy egy adaptáció hozta meg a kedvemet a könyvhöz, szóval én a filmfeldolgozásokat alapból nem tekintem ördögtől való dolognak.

19.Mindig ősszel olvasok a legtöbbet.

20.  Imádom az illusztrált köteteket, előfordul olyan is, hogy kifejezetten az illusztráció miatt veszek meg egy könyvet. (például ilyen volt a The Fox and the Star is)


9 megjegyzés:

Amadea írta...

Én is sokat nézegettem a könyveket a polcon. Megnyugtató volt, hogy rendületlenül, mindig ugyanabban a sorrendben állnak, még a történeteket is próbáltam elképzelni a gerincük alapján. Én is fura voltam.:D

Heloise írta...

:D nagyon hasonlóak voltunk gyerekként ezek szerint. Néhányhoz én is hozzáképzeltem a történetet, hogy vajon mi lapulhat benne - jó lett volna együtt furcsának lenni :D

Nita írta...

Olyan jók rólad ezek a képek! :)
Én a szüleim könyveit nézegettem mindig a nappaliban, nekem ez adott biztonságot, hogy tudtam, hogy balról az X-edik könyv mindig ez vagy az. Később néhány könyvet olvastam is onnan. :)

Lobo írta...

Azt hittem, a könyvek rendezgetése könyvtárban/boltban könytárostulajdonság, de akkor ezek szerint könyvesboltosokban is megvan ez a gén :)

Grey Katherine írta...

Ezt nagyon jó volt olvasni!

Heloise írta...

@Nita: köszönöm szépen! :)
Hihi, akkor most már lassan leszünk annyian ezzel a fura gyerekkori szokásunkkal, hogy alapíthatnánk egy klubot vagy ilyesmit :D

@Lobo: Abszolút! Lehet, hogy majd hamarosan brit tudósok rá is jönnek ennek az okára :))

@Katherine: Ennek nagyon örülök, és köszönöm szépen!

Sister írta...

Nagyon klassz lett ez a poszt, kíváncsian várom a többit! :)

Amúgy ha már furcsaságok, nekem is eszembe jutott egy. A nagyszüleim konyhájában rendszeresen végigfuttattam a szemem az 'Eleink ételei' címen. Amikor még csak kisiskolás voltam, és épphogy olvastam, nehezen betűztem ki, később viszont mindig megnyugvással töltött el, hogy ott van a szokott helyén. Jó pár évvel később már elmerült, és olyan furcsa azóta is az az üres polc, hogy szabályosan hiányérzetem van, valahányszor ránézek. :)

Ilweran írta...

Könyvesboltos-gén :D pont a napokban szívattam ezzel férjecskémet hogy már félek bemenni vele egy könyvesboltba mert rögtön elkezd rendet rakni. Kicsit örülök is most, hogy ezek szerint nem ő az egyetlen ilyen csudabogár :D

Heloise írta...

@Sister: ó, ez is milyen aranyos :) köszönöm, hogy megosztottad! Nagyszüleim könyvespolca nekem is a másik ilyen biztonságérzetet sugárzó dolog volt számomra!

@ilweran: haha, akkor ez már szinte bizonyítottnak tekinthető hogy létezik ilyen! :D

Follow Me @photos_from_anna