2011. március 6., vasárnap

Egy igazi tanító kisasszony

L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
kiolvastam: 2011. február 20

Nehéz dolog elhagyni az iskolapadot, hogy aztán belevághassunk az Életbe. Meg kell felelnünk saját magunknak, a munkánknak, egyre nehezebb és nehezebb próbatételek elé állunk nap mint nap, és nem mindig segít minket a korábbi éveink alatt megszerzett tudás. Az Élet Iskoláját is meg kell szoknunk, ami első látásra félelmetesnek és idegennek tűnhet, de ha belerázódunk, rájövünk, hogy ez a legtanulságosabb iskola mind közül. S ha kellően optimistán viszonyulunk hozzá és a humorérzékünket se felejtjük otthon, akkor még igazán szórakoztató is lehet.

Anne, ez a vörös hajú, folyton fecsegő kislány, akit az előző kötetből (Anne otthonra talál) megismertünk már vonzó fiatal hölggyé lett, és Avonlea iskolájában okítja diákjait, ahol néhány évvel ezelőtt ő maga is tanult. Tanúi lehetünk Anne első tanítási napja izgalmainak; megismerkedhetünk egy különc és kissé mogorva szomszéddal, Mr. Harrison -nal és a szókimondó papagájával, Rozsdával; láthatjuk milyen szorgalmasan dolgozik a Faluszépítők Társasága, hogy Avonlea még csodálatosabb legyen – bár ez a szándék néha balul sül el; Anne új barátnőre lel „Levendula” kisasszony személyében, és majd' elfelejtettem: két kisgyermek is lakója lesz a Zöldmanzárdos háznak.
Amint láthatjuk, kalandokban ismét nincs hiány, és főhősnőnk, bár már tizenhat éves, de álmodozásából, optimista életszemléletéből mit sem veszített, és a helyszín továbbra is a gyönyörűséges Avonlea – egyszóval L. M. Montgomery ismét garantáltan elbűvöli olvasóit.

Anne születésénél fogva a fény gyermeke volt; egy mosolya, kedves szava – ha csak egy pillanatra is – az életet reménytelibbé, széppé és tisztává varázsolta a körülötte lévők számára.


Kicsit féltem, hogy ebben a kötetben Anne éveinek múlásával elveszik az az ártatlanság és bűbáj, amit az első kötetben annyira megszerettem. Szerencsére nem így történt, és a komikus helyzetek, vicces félreértések továbbra is tömkelegével megtalálhatók ebben a történetben: Anne mellett még Davy-nek , ennek a kíváncsi, eleven kisfiúnak a csínytevései is alaposan megnevettetik az olvasót. Davy is igazi színfolt ebben a regényben, akinek gyermekien egyszerű kérdései és elképzelései a Jóról és a Rosszról, Istenről és a Mennyországról azt hiszem, még a legmogorvább embert is megmosolyogtatnának.

Anne születésnapja volt az egyik legkedvesebb epizódom ebben a kötetben, hiszen itt főhősnőnk és barátnői fantáziája újra szárnyalhatott: a sok gyönyörű, mások által még fel nem fedezett vagy éppen elfeledett rétek, erdőségek, melyekben elhagyatott házak őrzik régi gazdáik emlékét, és apró tavacskák rengeteg fenséges és különös nevet ihlettek - Anne és társai legnagyobb örömére.
S valóban, most kezdek csak rájönni, hogy a nevek mennyire fontosak! Hiszen mennyivel másként tekintünk egy dologra, ha annak valami különleges és gyönyörű hangzású neve van – maga a nevezett is megszépül ezáltal, és a lelkünknek is jól eshet, ha például nem csupán egy fotelbe, hanem a Tündérek Fenséges Trónjába ülhetünk bele egy hosszú és fáradt nap végén. Ugye milyen más érzés? Bár, ez egy elég prózai példa volt, azt hiszem Anne nem lenne megelégedve a névválasztásommal.

„Levendula” kisasszony története mellett is képtelen vagyok szó nélkül elmenni: ez a kötet igazi tündérmeséje, szomorú szívszerelmes története egy hóbortos vénlánnyal, egy takaros kis kőházzal az erdő egy eldugott szegletében, amit Lavendar (vagyis „Levendula”) kisasszony csak Visszhang Kunyhónak hív, s persze ne feledkezzünk meg hűséges szolgálólányáról, Negyedik Charlotta -ról sem, akinek különleges neve ismét egy igazán humoros történetet takar. Anne nem hiába mondja a Visszhang Kunyhó úrnőjéről, hogy rokon lélek – ő is álmodozások és ábrándozások között él, rengeteg furcsa és igen szórakoztató hóborttal. Nekünk, Olvasóknak is mindenképp érdemes megismerkednünk vele, ki tudja, talán mi is rokon lélekre lelünk benne.

Ezen a világon nincs más dolgunk, mint a legjobbat remélni, a legrosszabbra felkészülni, és közben elfogadni, amit Isten ránk mér.


Az Anne-sorozat második kötete egyáltalán nem okozott csalódást, és garantáltan más Anne-kedvelőknek sem fog. A problémák ugyan kicsit komolyabbak, összetettebbek, felnőttesebbek, de a bűbáj és a derű továbbra is megmaradt, ahogy Anne optimizmusa is. Az első kötet után mindenképp olvasásra ajánlott!
Számomra ez is 10 pontos regény lett!

Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Eredeti cím: Anne of Avonlea
Oldalszám: 292
Ára: 2299 Ft


(a legalsó képen található patchwork az etsy.com -ról származik)

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails