2011. március 10., csütörtök

A kizökkent idő

A Könyvesbloggerek Krónikái
2011. március 10.

A héten érkezett hozzám Kirstin Gier trilógiájának első része 2010-ből. Sok jót hallottam már róla, s most, hogy kicsit közelebbi kapcsolatba kerültünk, úgy érzem, nem voltak alaptalanok a hozzá írt dicsérő posztok. Bárcsak én is időutazó lennék, hogy hamarabb a kezembe vehessem a következő kötetet! E képességem hiányában sajnos ki kell várnom türelmesen a megjelenést.

(Feljegyezte: Heloise, a Könyvekkel suttogó blog tulajdonosa)


Kirstin Gier: Rubinvörös

kiolvastam: 2011. március 9.



Rengeteg dicsérő vélemény, bejegyzés; gyönyörű borító, érdekes fülszöveg, időutazás - ez mind a könyv mellett szól, és rávett arra, hogy ezt nekem bizony olvasnom kell. Bár, hogy őszinte legyek, mielőtt nekikezdtem volna, kicsit féltem tőle. Pont a sok dicséret miatt - mert mi van akkor, ha túl magasra teszem neki a lécet, és nem tudja megugrani? Nos, ez a félelemem, körülbelül az első fejezet után elpárolgott: egyszerűen imádtam! Azt hiszem, ezt az is bizonyítja, hogy még a szakdolgozatomat is hajlandó voltam félretenni miatta erre az egy napra - néha ugyan a lelkiismeretem megnyugtatására próbáltam írogatni, de nem ment. Egyszerűen hívott magához a regény, hiába dugtam el a másik szobába, hogy ne is lássam, hogy legalább pár oldalt tudjak írni. De nem. Hívogatott, én meg engedtem a csábításnak. De nem bántam meg, sokkal jobban szórakoztam így.

Odalentről zene hallatszott fel. Hegedűszó és emberi hangok egyvelege.
Elég sok ember lehetett a földszinten.
A Saint Lennox Gimnázium második emeleti folyosójára alig ismertem rá. megpróbáltam felidézni, melyik tanterem hol helyezkedik el. A mögöttem nyíló ajtó a mi termünkbe vezetett, a szemközti helyiségben Mrs. Counter éppen földrajzórát tartott a hatodikosoknak. A mellette levő ajtó a szertárba nyílt. Ha ott rejtőznék el, akkor legalább senki nem látna meg, amikor visszatérek
.



Szóval, adott egy nagyon fura család egy régi házban, titkokkal és különös hagyományokkal. Ja, és persze ki ne felejtsük, hogy a család női ágán öröklődik az időutazásért felelős gén. Matematikailag pontosan kiszámították a múltban, hogy ezek az örökösök melyik év melyik napján fognak megszületni, így az erre való felkészítés már egészen kisgyermekkorban megkezdődik, de a gén majd csak a delikvens 16. vagy 17. életévében aktiválódik. Charlotte, a a család nagy reménysége, pont elérkezett a kritikus korhoz. Bármelyik pillanatban utazhat, ezért fokozottan ellenőrzik, hogy az elsőnél minden rendben menjen. Eltelik jó pár nap, de Charlotte még egy fél másodpercet sem ugrott hátra. Ellenben Gwendolyn, regényünk főhősnője igen. Sőt, két nap alatt háromszor is sikerült neki. Csak egy a bökkenő: erre bizony nem számítottak. Gwendolyn nem lett felkészítve: a történelemről csak annyi ismerettel rendelkezik, amennyit a gimiben tanítottak neki, fogalma sincs erről az időutazós mizériáról, csupán szedett-vedett információk állnak a rendelkezésére. És ráadásul még egy nagyképű, arrogáns srácot kap útitársul, Gideont. akinek gyönyörű zöld szemei vannak, tud vívni, hegedülni, tisztában van a régi korok etikettjével és egy csomó idegen nyelven beszél... de akkor is arrogáns.


Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki.
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki.




A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, nem volt nyavalygás, logikátlan baklövések - legalábbis nekem nem tűnt fel - , szeretlek-nem szeretlek huzavona, idegesítő kliséhalmozás. Végre egy tényleg igényes és szórakoztató ifjúsági regényt tarthattam a kezemben, aminek tegnap óta a rajongója vagyok. Azt hiszem, régen fordult már elő velem olyan, hogy tűkön ülve várjam a következő rész megjelenését - pedig most ez van.

Szerettem a titkokat, a bizonytalanságot (hogy most akkor kiben kell bízni, és kiben nem), az abroncsos szoknyákat, a parókákat, a hintókat, az izgalmat és egyszerűen mindent! Azt hiszem, imádnék időutazó lenni - ezt olvasás közben többször is megállapítottam magamban.
A stílusa is említést érdemel: szerintem a mostani ifjúsági regényekhez képest igazán igényes, vicces- egyszóval üdítő volt olvasni. Kellemesen kikapcsolt arra a napra, s ezzel szerintem tökéletesen teljesítette minden feladatát.

Szóval, én is csatlakozom az előttem szólókhoz: bátran ajánlom mindenkinek - ifjabbaknak és nem ifjabbaknak - , szerintem nem fognak csalódni.
Az értékelésemben 10 pontot ért el.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Rubinrot
Fordította: Szakál Gertrúd
Oldalszám: 334
Eredeti ár: 2999 Ft

(képek forrása: weheartit. com)

Vélemények:

2 hozzászólás:

Norin írta...

Nekem ez most már nagyon KELL!:D
ui.: Nagyon tetszenek a képek, amiket betettél a posztba, lementetem őket??:))

Heloise írta...

ne is hagyd ki, nagyon jó és biztosan Neked is legalább ennyire tetszene :-)
Naná, mentsd le nyugodtan ;-)

Related Posts with Thumbnails