2011. augusztus 5., péntek

"...ametiszt-emlékezés csak az enyém."


Emily Dickinson válogatott írásai

Jó érzés, amikor az ember megtalálja azt a költőt, akinek a versei valóban a szívéhez szólnak. Persze, eddig is voltak kedvenc verseim, de egyiknél sem éreztem azt a különös, furcsa érzést, amit Emily Dickinson verseinek olvasása közben. Hogy igazából mi is ez, megmagyarázni nem tudom. De most rajongok.

Az elmúlt közel egy hétben többször is elővettem verseskötetét: először egy szuszra végigmasíroztam az egészen, majd az utána következő olvasásoknál két-három versét kiválasztva szívtam magamba szavait, és rajongásom egyre és egyre csak fokozódott. Emily Dickinson verseinek erősségei a szokatlan metaforák, amik folyton ámulatba ejtettek; a filozofikus mondanivaló (a hódolattal és félelemmel szemlélt örökkévalóság, illetve a lét és nem-lét kérdése "egy tövön két virág") és az erős képiség, amely segít elmondani az elmondhatatlant, megérteni a megérthetetlent.

"elmémben deszkaszál törik
S fokonként zuhanok,
Egy-egy világhoz ütközöm
S az eszmélet halott."
(280. vers)


Különös lüktetés robog végig költeményein, s emiatt az első olvasáskor legtöbbször csak "végigrohantam" a versein - a szemem a ritmusra szeretett volna figyelni csupán, hallani a versek dobjait...
S a szavakkal, a képekkel való játék, a csudálatos metaforák olyan sok mindent mondanak! Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövidke versekben mennyi mondanivaló rejtőzik! Mintha két versszakban létezne a világ - de nem bepasszírozva, nem erőszakos módon beletuszkolva. Inkább könnyedén, természetesen - mert mindez elfér egy leheletnyi versben.

" A lehetségesben lakom-
Valónál szebb e lak-
Az ablaka sokkalta több -
Ajtaja - számosabb

Szobái mint a cédrus -
Szemnek nem győzhető -
S az ég oromzatából
Az örökös tető -

Vendégek - jobbnál jobbak -
Tennivaló csekély -
Kitárni mind a két kezem
Az Édenért - "
(657. vers)

Bocsánat, azt hiszem többet mondani nem tudok - nehéz róla beszélni, inkább olvasni kell a verseit, és akkor meglátjátok mire gondolok. S persze a fordító, Károlyi Amy munkáját is csak dicsérni tudom. Bár (még... de ami késik, nem múlik) nem olvastam eredetiben a verseket, szóval viszonyítani sajnos még nem tudok - de egy biztos: ha olyan rossz munkát végzett volna, most nem rajonganék ennyire. Egyszóval le a kalappal előtte is!

Most pedig be kell szereznem egy saját példányt Emily Dickinson verseiből. Szeretném, ha még velem maradna...

Vélemények:

2 hozzászólás:

Ronena írta...

izgultam, hogy fog-e tetszeni :)

Heloise írta...

Ó, imádtam - imádom :-))

Related Posts with Thumbnails