Pages

Hány békát kell megcsókolni hát?

2011. augusztus 9., kedd

Victoria Clayton: Hol késel, hercegem?

Már megint egy olyan könyv került az utamba, ami már a borítójával megvett kilóra - aztán mikor elolvastam a fülszövegét, már biztos voltam, hogy én nagyon szeretném elolvasni ezt a könyvet. A balett világa már kicsi koromtól kezdve nagyon érdekel, mindig is imádtam nézni azokat a kecses, hajlékony táncosnőket, akik a gravitációval dacolva szinte repülnek a színpadon a csodálatosan szépséges ruháikban. Ezért mikor első osztályos lettem, édesanyám beíratott egy balett-szakkörre (na, jó - igazából azért is íratott be, mert a zenéhez túl botfülem volt/van, így a zeneiskola már helyből ki volt lőve, és hát kellett valami szakkör féleség) , amit hihetetlenül imádtam, még olyan cuki balettcipőm is volt, de tütüt sajnos nem kaptam - bár, sajnos a szakkör csak egy évig működött, utána már nem indították a túl kevés jelentkező miatt. Ez egy pici kisváros volt, na. (habár, nem hiszem, hogy valaha is hivatásos balett-táncos lehettem volna, de azért jó hinni, hogy csak ezen múlt :-D )

No, de a könyvről: szóval, adott nekünk egy hihetetlenül ügyes, becsvágyó táncosnő, Marigold Savage (hú, még a neve is olyan balettos, ugye?), aki előrébb jutása érdekében hagyja, hogy a balett társulat vezetője kikezdjen vele - nem az a "romantikus, vörös rózsát dobálós" kapcsolat ez, hanem olyan "feküdj az íróasztalra, most rögtön" féle szigorúan testi kapcsolat. Szóval, értitek. És ez így megy ki tudja mióta, és így is menne ki tudja meddig, ha Marigold az egyik próbán el nem törné a bokáját - emiatt kénytelen egy kis kényszerszabadságra menni harapós nyula, Siggy társaságában. És hát hová is mehetne, mint vidéken élő szüleihez. És ha már vidék meg szülők, meg gyermekkor, akkor hamarosan színre lép a régi plátói szerelem, Rafe személyében is. Ám azóta már sok év telt el, és most nagyon úgy tűnik, hogy már nem olyan egyoldalú a vonzalom. Vajon Rafe lesz az Igazi? Vagy a balett társulat vezetője pálforduláson megy át, és rájön: komoly érzelmeket táplál Marigold iránt? Vagy van még valaki a háttérben?

Tudom, tudom: ez most nem valami meggyőző, ugye? De egyébként megnyugtatásul mondom, hogy ez nem olyan "szeret-nem szeret" meg "jaj, Jose Armando" típusú regény. Igaz, hogy elsősorban romantikus, de tényleg nem szirupos történet - de természetesen, nem is az a nagy volumenű szerelmi eposz, inkább csak olyan, olyan... na, szóval olyan könnyed, romantikus történet, amit én még a totálisan emészthető kategóriába sorolok. (Egy fia nyálas mondat sincs benne - legalábbis, ha jól emlékszem, én nem találtam.)

Az elején kicsit szoknunk kellett egymást - most vagy az van, hogy én nem voltam megfelelő hangulatban, vagy tényleg ilyen a könyv első akárhányszáz oldala - de az elejét hidegnek, didergősnek éreztem. Tudjátok, ahol nincs semmi melegség, vagy csupán egy jó szó - inkább minden és mindenki rideg. Talán egy fűtetlen táncteremhez tudnám hasonlítani, ahol nincs semmi dekoráció, csak a parketta és a tükör van, a világítás is csupán pislákol; ahol a táncosok keményen összpontosítanak, hogy elérhessék a koreográfus által megkívánt tökéletességet, és ő pedig mégis csak a hibáikat emlegeti (rosszul tartod a kezed, nem elég kifejező az arcod), ha valamit jól csinálnak az említésre sem méltó.

Persze, a történet előrehaladtával sem éreztem változást a "fűtetlen táncterem" hangulatban, de valamit mégis felfedeztem benne, ami enyhíteni tudta ezt a sok ridegséget, és ez pedig a humor volt. Lehetséges, hogy a könyv első részében is fellelhetők ilyen poénok, de valószínű túlságosan dideregtem ahhoz, hogy észrevegyem őket.

Igazából, romantikus regénynek tényleg fura - nem tudom, hogy ezt jó vagy rossz értelemben mondjam. De a balettet és a Siggy névre hallgató nyuszit viszont imádtam, és így a történet megítélése is pozitív irányba mozdul nálam. Oké, voltak szemkerekítő meg dühítő részek is - néha csak pislogtam, mint borjú az új kapura, bár, azt hiszem, hogy az első néhány fejezet után egyébként is tisztába jön az olvasó azzal a ténnyel, hogy itt bizony nincs csillám, flitter meg vattacukor...



Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: A Girls' Guide to Kissing Frogs
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 704
Eredeti ár: 3499 Ft

képek forrása:
1. iamamonsterandyouloveme.tumblr.com
2. coccinellex3.tumblr.com

4 megjegyzés:

Amadea írta...

Váó, balettoztál? De menő *-*
Érdekes, olyan sokféle reakciót vált ki ez a könyv, pedig "csak" egy romantikus regény:D

Heloise írta...

Ahan *.* nagy karrier volt, gondolhatod :-DD

Szerintem azért, mert nem annyira szokványos, nem? Mármint a hangulata biztos nem tipikus romantikus regény hangulat... én valami ilyesmire tudok gondolni :-)

* kisdöög. írta...

Mennyi időbe telt míg elolvastad a könyvet?:)

Heloise írta...

Hú, bevallom őszintén, már nem emlékszem pontosan. Talán egy-másfél hét :-)
Csak nem ezt a könyvet olvasod? :-)

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS