Hellénekről szólj nékem, Múzsa! | A görög-perzsa háború

Hérodotosz: A görög-perzsa háború

Kiolvastam: 2009. október 27.

(Jelenet:
- Annyira látszik, hogy bölcsész vagy! Nincs más épelméjű ember, aki saját akaratából ennek nekikezdjen.
- Pedig nem is olyan rossz...
- És még élvezi is! Hát, ezt nem hiszem el -hitetlenkedett, majd mosolygott és belekortyolt a kávéjába.
Hát, valahogy így reagálta le egyik barátnőm, amikor elmondtam neki, hogy Hérodotoszt olvasok...)
"Xerxész napkeltekor italáldozatot mutatott be, majd megvárta azt az órát, amikor a városokban megtelik a piac és Epialtész tanácsára akkor támadott. Mert rövidebb ideig tart a hegyről leereszkedni, és az út is sokkal rövidebb, mint megkerülni a hegyet és felkapaszkodni a csúcsra. Így hát Xerxész barbár katonái támadásra indultak, a Leónidászt követő hellének pedig, akik a halálra készültek, sokkal előbbre nyomultak, oda, a hol a szoros kitágul. Mivel a védőfalat őrizték, az előző napokon a szűkebb részekre húzódva küzdöttek, ekkor azonban a hegyszoroson kívül fogadták a barbárokat, s igen sokat megöltek közülük. A perzsa csapatparancsnokok ugyanis korbáccsal és vesszővel hajszolták támadásra a katonákat. Sokan beleestek a tengerbe és vízbe fulladtak, s még többet a saját társaik tapostak halálra, és senki nem törődött a másik pusztulásával. Amikor ugyanis a hellének megtudták, hogy a perzsák megkerülték a hegyet és így őrájuk halál vár, erejük végső megfeszítésével, dühödt elszántsággal harcoltak."

Értékelés:

Nos, igen... sokan megkérdőjelezhetik most az épelméjűségemet, ahogy azt barátnőm is tette a kávézóban. És ezután felvetül a kérdés: De miért? És én erre azt az örökösen hajtogatott mondatomat venném elő: mert szeretem a történelmet. De miért pont Hérodotosz? Erre pedig úgy válaszolnék, ha most ez egy beszélgetés lenne és nem egy post, hogy: Erre több okom is van. Az első: még elsős egyetemistaként felvettem egy olyan általánosan művelő kurzust, aminek a Görög történetírás volt a neve. Az előadó valami fantasztikusan jó stílusban, érdekfeszítően adta elő a dolgokat és én akkor elhatároztam, hogy el fogok olvasni egy ókori történetírói munkát. Nos, hát innen az elhatározás. A másik okom pedig: annyiszor hivatkoznak Hérodotosz munkájára még napjainkban is, és ha már ennyi a hivatkozás, akkor az nekem még egy ok, hogy elolvassam. A harmadik okom: felvetődött bennem az az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt a történeti munkát irodalmi műként olvasnám és értékelném (mert sose mindegy honnan nézzük...).

Nos, először annak a csodálatomnak adnék most hangot, ami mindig megrohan engem amikor ilyen régi műveket olvasok: TÖBB MINT KÉTEZER ÉVES!!!!!!!! Wow ... ez számomra olyan letaglózó, ha úgy komolyabban belegondolok. Mert persze mindig hajtogatjuk ezeknél az ókori műveknél hogy ez így időszámítás előtt ennyivel, ez amúgy... de ha tényleg, igazából belegondolunk, hogy ezek mit is jelentenek, akkor: wow.

Nos, Hérodotosz munkájáról, mint olvasmányról: hmmm.... nem egy olyan könyv, amit a tengerparti nyaralásra magatokkal vinnétek. De ezt gondolom, ti is tudtátok. Vannak benne igazán nehéz részek, amiken csak az átlapozás segít (én is éltem ezzel a lehetőséggel, nemegyszer) ilyen például, amikor leírja milyen népek alkották Xerxész seregét, és alaposan leírja mindegyik öltözetét, fegyverzetét 4-5 oldalon keresztül... Nos, az első kettőt még becsülettel elolvastam, aztán inkább hagytam... Vagy ilyen átlapozós rész a II. könyv eleje, amikor is az egyiptomiakról beszél, de előtte még nyújt egy kis földrajzi áttekintést és tizen oldalakon keresztül ecseteli, hogy merre folyik a Nílus, meg milyen növényzet van meg ehhez hasonlók.

De azért voltak nagyon jó részei is: pl. ugyancsak az egyiptomiaknál amikor egy csomó helybeli szokással ismerteti meg az olvasót (pl. hogyan éltek, milyen volt a házuk, milyen kasztok voltak, hogyan temetkeztek, isteneikről, milyen szent állataik voltak stb stb) Vagy jó részek voltak még a Dareioszosak illetve a Xerxészesek: itt párbeszédek is voltak, szóval tényleg kezdett felvenni egy irodalmi vonalat. Ezek tényleg, egész olvasmányosak voltak. (egyébként itt egy megjegyzés: saját korában ez egy nagyon közkedvelt műnek számított, szórakoztatónak találták. "Mert ha kezünkbe vesszük könyvét, az utolsó szótagjáig kedvét leljük benne és mind többet szeretnénk belőle" -ezt írta róla az Augustus korabeli halikarnasszoszi Dionüsziosz. Szóval, egyfajta bestsellerként tartották számon.)

Nos, olvasásra azért nem ajánlanám az egész könyvet. Nekem leginkább a II., VII., VIII. könyve tetszett, szóval ha egyszer kezetekbe akarjátok venni, szerintem ezeket olvassátok.

Ja, a VII. könyv egyik epizódját vászonra vitték nem is olyan régen (egy vagy két éve?) 300 címmel. A filmet viszont bátran ajánlom mindenkinek.




Összegzés:
Az említett könyvek nekem nagyon tetszettek, de voltak benne olyan könyvek is, amiken úgy kellett magam átszenvednem és elég sok oldalt kellett átlapozzak a túl sok részletezés miatt. Így végülis az értékelésemben 4 pontot kap