Monaldi & Sorti: Imprimatur
kiolvastam: 2009. október 14.
"Már nem akarok hírlapíró lenni. S nem csak azért, mert a hittel összeegyeztethetetlen kétségeim támadtak, hogy nem a csillagok szeszélyei irányítják sorsunkat. Valami más oltotta ki bennem a lángoló vágyat.
A hírlapokban, melyeket a Donzello-beli kaland után nagy számban olvashattam, semmit sem találtam mindabból, amit Atto elmondott nekem. S most nem a tényekre gondolok: már akkor is tudtam, hogy az uralkodók és az államok valódi titkai soha nem kerülnek be az utcán árult röplapokba. A hírlapíró összefoglalóiból leginkább a gondolkodás bátorsága hiányzott, a tudásszomj, az elme becsületes, merész próbatétele. Nem mondom, hogy minden hírlap haszontalan, de nem azoknak valók, akik tényleg az igazságot keresik.
Szerény erőmmel biztosan nem tudtam volna megváltoztatni a dolgok állását. Ha valaki venné a bátorságot és kiteregetné a Fouquet és Kircher, Mária Terézia és XIV. Lajos, Orániai Vilmos és XI. Ince személyét övező rejtélyeket, azonnal letartóztatnák, láncra vernék, és mindörökre a bolondok közé zárnák.
Igaza volt Attonak: a hírlapírót nem segíti, ha ismeri az igazságot. Éppen ellenkezőleg: csak hátráltatja.
A tudás birtokosának a hallgatás az egyetlen menedéke."
Fülszöveg:
Róma, 1683. szeptember 11. A város lakói aggódva várják a híreket Bécs felől, ahol a török seregek a katolikus világ utolsó fellegvárát ostromolják. eközben egy római fogadóban gyanús körülmények között meghal egy férfi, és a vendégeket pestisjárvány veszélye miatt karanténba zárják. Vesztegzár alá kerül Melani apát is, a Napkirály titkosügynöke, aki elhatározza, hogy utánajár, mi áll a titokzatos haláleset hátterében. Végeláthatatlan bolyongásba kezd a Róma alatt megbúvó föld alatti járatokban, és közben olyan rejtélyek nyomára akad, amelyek nem csupán az ott lakók, de egész Európa sorsát meghatározhatják. Az Imprimaturt Olaszországban a Vatikán nyomására betiltatták, miután rádöbbentek, hogy olyan titkokat tár fel, amyelek újraírják a 17. század Európájának történelmét. Ez amesterien megírt thriller eddig 45 országban jelent meg és több millió példány fogyott belőle világszerte.
Értékelés:
Az Imprimatur a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában jelent meg és meg kell mondjam nagyon szép munkát végeztek! Elképesztően gyönyörű borítója van a könyvnek, amit órákon keresztül el lehet nézegetni! És (sajnos ma az ilyesmit is meg kell jegyezni, mert ritka) meglepő, hogy nincs benne elütés (vagy ha van is, elképesztően minimális). A kiadó munkája csillagos ötöst érdemel!
Nézzük magát a regényt! Nehéz helyzetben vagyok az értékelésben, mert az elégedetlenségemet nem tudom, hogy minek a számlájára írjam: vagy tényleg nem egy nagy durranás, vagy csak a várakozás keltette bennem a csalódottságot... Mondjuk, az utóbbi ok bizonyosan közrejátszott a művel kapcsolatos viszonyomhoz, mert ugye jó nagy visszhangja volt a könyvnek már a megjelenése előtt, s így a kis elmémben egy meglehetősen mitikus könyv képzetét keltette, és alig vártam, hogy beleolvashassak vagy csak hogy kézbe vegyem.
Megmondom mi a problémám. Először is: nagyon, de nagyon lerí a regényről, hogy egy történész házaspár írta, akik habár korábban újságíróként működtek, aminke ugyan van köze az íráshoz, de mégsem egy írói előéletnek tekinthető... Ugyan próbáltak Umberto Eco kissé barokkos nyelvezetéhez közelíteni (de hál'Istennek) ez nem jött össze. Néha egy történelem óra benyomását kelti a mű, és gondolom én, a gyengébb felfogó képességű olvasó kedvééért, egy -egy közismertebb történelmi tényt többször is elismételnek, ami így néha a könyökömön jött ki. Persze, értem én, hogy nehéz dolog egy történelmi regényt úgy megírni, hogy azt minél szélesebb olvasói réteg képes legyen felfogni és így mindenféle történelmi magyarázatot az alapoktól kell elkezdeni, hogy végül megértse az igazán újdonságot jelentő dolgokat, de ez a szájbarágás szerintem enyhén túlzás volt.
Meg a másik problémám: én nem hiszem el, hogy létezett (vagy akár ma létezne) egy olyan személy, aki a korának kül- és belpolitikai eseményeit, összefüggéseit, viszonyait ennyire világosan látná... A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket a politikai eseményeket csak egy bizonyos idő távlatából (minimum 200 év) lehetséges ennyire átlátni. Még a világháborúk összefüggéseit, kapcsolatrendszereit se látja tisztán senki, pedig az már hány éve volt... A mai politikai helyzetről nem is beszélve... Állítom, hogy még azok se igazán tudják mi van, akik a Parlament szépen kárpitozott székeiben csücsükélnek. Mindig csak részinformációkat szerezhet be az ember, amik persze attól lehetnek jelentőségteljesek, de nem lesz képes még ennek a tudás birtokában átlátni mindent. Ha meg igen, akkor túl sokat tud. És aki túl sokat tud, az előbb utóbb rejtélyes körülmények közt elhaláloz. Szóval, Melani tudását illetően is vannak kétségeim... Persze, ha figuráját úgy tekintjük, mint a két történész szócsövét, akkor a fentebb vázolt eszmefuttatásom érvényét veszti. De így az alakja akkor is hiteltelen.
A másik problémám: ha ezt a szöveget elsősorban kriminek (vagy thrillernek, tök mindegy) tekintjük, akkor azt kell mondjam a műfajában elég gyenge. Olvastam már jobbat is. Nagyon, nagyon sok minden annyira kiszámítható és elvesz belőle a gyilkos utáni kutatás öröme. (de ez ne rettentsen el senkit, azért bőven akadtak meglepetések).
Igazából nem értem a szerzőket. Ugye, ez az egész regény Melani apát megtalált levelezéséből íródott. De ha valóban ilyen nagy horderejű történelmi felfedezéshez jutottak, akkor azt miért nem adták ki jó történészek módjára? Miért kellett megregényesíteni? A pénz miatt? Így könnyebben eladható? Az az igazság (és ez zavar a legjobban), hogy nem látom mia fikció és mi az igazság.. vannak benne eléggé sántító dolgok (pl. a pestis feltételezett gyógymódja, amit én személy szerint baromira nem tudok elhinni...jó, bölcsész vagyok, de azért van egy bizonyos realitásom) de vannak dolgok, amik nagyon is hihetőek (pl.: XI. Ince pápa személye) Nem tudom, hogy miket tartalmazott az eredeti dokumentum és ez zavar!
Na, de nem szeretném elvenni itt mindenkinek a kedvét ettől a regénytől. Ezek a problémákigazából azért világítanak ennyire a szemembe, mert egy kicsit mást vártam. De egyébként alapjában véve egy jó regénnyel volt dolgom. Könnyen emészthető, gyorsan olvasható, leköti az embert. Különösen tetszettek az olyan részek, amikor a korabeli ételekről írtak, illetve a korabeli gyógymódokat ismertették. (egy biztos, nagyon örülök, hogy nem abban az időben éltem, és most már megbecsülöm a házi orvosomat :) ) Tetszettek a katakombákban a bolyongások, az ókori épületek leírásai, s úgy egyáltalán Róma. Most már egyszer tényleg el kell jutnom oda!
És így a végére:
Egy link, amin a regényben megjelenő Les Barricades mysterieuses című dal hallható. Ez a zenemű, a regényben központi jelentősséggel bír, és azt is meg kell jegyezni mellé, hogy gyönyörűséges:
Összegzés:
Nagyon vártam már a megjelenését és teljesen másra számítottam (igazából nem tudom megfogalmazni, hogy mire), így egy picit csalódtam. De még ennek ellenére sem bántam meg, hogy megvettem ezt a könyvet. És azt se, hogy elolvastam. A történelem tudásom mindenesetre bővült, ami nincs hátrányomra és jókat szórakoztam és együtt izgultam a főhőssel. Az értékelésemben ( a sok problémám ellenére) 7 pontot adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése