Semmi sem az, aminek látszik | Vágy és vezeklés

Ian McEwan: Vágy és vezeklés

kiolvastam: 2009. október 24.

"Legegyszerűbbenn úgy lephette volna meg Leont, hogy ír neki egy novellát, a kezébe nyomja, és nézi, miközben olvas. A cím betűi, az illusztrált fedőlap, az összefűzött oldalak- már ebben az egy szóban is benne van mindaz a vonzón rendes, behatárolt és kezelhető forma, amit a drámaírás kedvéért elhagyott. Az elbeszélés egyszerű és közvetlen, nem enged befurakodni semmit szerző és olvasó közé; nincsenek külön becsvágytól hajtott vagy éppen ügyetlen közvetítők, nem szorít az idő, nem korlátoznak hiányzó eszközök. Az elbeszélést csak kívánni kell, aztán le kell írni, és máris magáénak mondhatja bárki a világot; a színházban viszont azzal kell boldogulni, ami az ember rendelkezésére áll: nincsenek lovak, falusi utcák, sem tengerpart. Függöny sincs. Most, hogy már kső, napnál világosabb: az elbeszélés a telepátia egyik formája."

Fülszöveg:

A tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis ház parkjának ékes szökőkútjába merül. A kislány a nap folyamán más rejtélyes eseményeknek is a szemtanúja lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és ekkor Briony döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek a jóvátételéhez egy élet is kevés... A Vágy és vezeklés lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át?


Értékelés:

Már régóta szemezgettem vele a könyvtár polcain, s végül rászántam magam: kivettem. aztán kicsit megrettentem, amikor pár értékelést elolvastam a műről: nem igazán volt dicsérve. Megijedtem, hogy lehet hogy rosszul választottam.

Aztán belekezdtem, és már a második oldal után belefeledkeztem... Először nem is annyira a téma, ami megfogott, hanem a stílus: McEwan rengeteg mondata kényszerített a töprengésre és a rácsodálkozásra. Briony alakjában kicsit magamra ismertem, hiszen én is állandóan a saját történeteim felett töprengtem és fantáziáltam és írtam, sokszor kizártam a valóságot és csak a képzeletemnek éltem. Briony is ugyanezt teszi gyermekként és később is.

Az egész elbeszélés az általunk elképzelt lehetséges valóságot és a valóvilág viszonyát tárgyalja. S végig a gyermek, nővérét megleső Briony pozícióját felvevő olvasó végigkíséri a történetet: Brionyét, Ceciliájét és Robbie-jét is, s aztán, akárcsak Briony, rájön, hogy ez a történet, amit megfigyelt, lehet hogy nem is úgy zajlott le, ahogy gondolta..
McEwan regénye a megfigyelői pozíció csalfaságait járja körbe: egy kívülálló valóban helyes következtetésekre tud jutni? Valóban az történt, amit látott? Valóban helyesen tudja értelmezni a látottakat? . És persze ne feledjük azt a kérdést sem, hogy egyetlen egy hiba mennyire tudja meghatározni az életünket? S képes vagyunk-e szembenézni életünk tévedéseivel? S ezek a hibák mennyiben képesek megváltoztatni mások sorsát? Azt hiszem McEwan elég kérdést igyekszik műve középpontjába állítani.Ez a regény sem úszta meg a megfilmesítést. 2008 januárjában tűzték műsorukra a magyar mozik a Keira Knightley (Cecilia) és James McAvoy (Robbie) főszereplésével készült filmet. Tanácstalan vagyok, hogy megnézzem-e, mert ezek a megfilmesítések nagy csalódások nekem... mindegyik olyan hatásvadász, és teljesen elhagyja a művek lényegét. Hát, ezen még filozom egy kicsit. Addig is, akiket még nem ijesztett el Hollywood és a "csodás" feldolgozások, iderakom a film trailerjét.





Összegzés:

Teljesen a hatása alatt voltam és vagyok is (az elolvasása után). Megrázó, elgondolkodtató, szépen, nagy igénnyel megírt mű. Ez A REGÉNY számomra. Mindenkinek ajánlani tudom.Olvassátok. Az értékelésemben 10 pontot kap és egy nagy WOW -t! :)