A nő, aki csütörtök volt

Jasper Fforde: A Jane Eyre-eset

kiolvastam: 2010. február 19.

Képzeljünk el, egy olyan alternatív világot, ahol az irodalom központi jelentőséggel bír. Olyannyira, hogy nem a vallási felekezetek kopogtatnak az ajtódon, hanem irodalmi csoportosulások, akik arról akarnak meggyőzni, hogy a Shakespeare-daraboknak ki is volt valójában a szerzője. Vagy a speciális ügynökök nem drogok vagy más hasonló, "hétköznapi" holmik után kutatnak, hanem hamisított regények, ellopott kéziratok után.

Itt az igazi, velejéig romlott bűnöző nem plázákat vagy iskolákat robbantgat, hanem könyvszereplőket gyilkol, hogy az olvasóknak ne legyen többé örömük kedvenc regényükben. S Acheron Hades, e világ legmegátalkodottabb bűnözője nem is kisebb karaktert szemel ki magának, mint a mindenki által olyannyira kedvelt Jane Eyre -t... ám tervét nem lesz olyan könnyű megvalósítania, mint hitte, mert egy olyan ügynökkel találja szembe magát, akit nem ejtettek a fejére. Ő Thursday Next, aki szabadidejében mellesleg szenvedélyes III. Richard rajongó és akivel mindig ott van az Erő (vagy ha az nem is, de legalább a pisztolya biztosan...)

Amikor belekezdtem a könyvbe, az első száz oldalig nem igazán tudtam eldönteni, hogy nekem való-e ez a könyv vagy sem. Bevallom, nem igazán tudtam hova tenni, hiszen nem volt még nagyon tapasztalatom a titkosügynökös, belevaló, pisztolyt forgató csajos könyvek típusával. Ugyanis, az első harmada a könyvnek nagyon is ennek tűnt.

De aztán, ahogy elkezdtek felpörögni az események, sokszorozódtak az irodalmi utalások, egyre inkább előkerültek bizonyos művek, akkor már tudtam, hogy ez igenis nagy kedvencem lesz! Bizony, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: ténylegesen belekerülhetünk a regények világába, a szereplők meglátogathatnak minket a könyvön kívül sőt, még időutazásokat is tehetünk! Feltéve persze, ha beállunk az Időőrzők elit csapatába, ami nem mellesleg igen magas jutalékokkal jár. A mellékhatásokról inkább nem ejtek szót, az a szerződés apró betűs része, mindenki járjon utána!

Ha kedvenc szereplőkről kéne beszélni, azt hiszem hármat neveznék meg: az első, a már fentebb említett megátalkodott bűnözőnk Acheron Hades, aki annyira igyekszik gonosz lenni, hogy az már halálian vicces! Az ő mondatain nevettem a legtöbbet a regény során. Persze, nagyon gonosz, de igen szórakoztató.

Másodiknak a fantasztikus feltalálót, Thursday bácsikáját, Mycroftot említeném, akinél annyi csodakütyüvel találkoztam, hogy nem győztem ámuldozni! A könyvmoly lárvák, a regényekbe mászkálás lehetősége bárki számára, mind-mind az ő fejéből pattant ki! Azt hiszem eljöhetne ebbe a valóságba is, hogy tegyen itt is ilyen csuda dolgokat! Én nem bánnám...

És végül a harmadik kedvenc befutóm Thursday édesapja volt, aki az Időőrzőknél dolgozik, s így ide-oda ugrálhat bármely korban. Mindig a legváratlanabb helyzetekben bukkan fel, és érdekes, olykor vicces információkkal szolgál lányának, s így az olvasónak is.

A könyv olvasása közben végig azon agyaltam, hogy vajon ha lehetőségem lenne rá, melyik történetbe lépnék be, melyiknek lennék szívesen szemlélője közvetlen közelről? Hát, igen nehezen sikerült leszűkítenem s listát, de végül megmaradt a Szentivánéji álom, A Mester és Margarita, a Harry Potter történetek és A Gyűrűk Ura. Ennél kevesebbet már igazán nem tudtam volna választani, így is elég nehéz dolgom volt és egy csomó többi kedvenc is kiesett. És Ti melyik könyvnek lennétek szívesen a szemlélői egy történet erejéig? Kíváncsi vagyok!

Fülszöveg:
Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az idõutazás, kihalt állafajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t… Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvét a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában adjuk közre.

Összegzés:

Úgy kellett nekem most ez a regény, mint egy falat kenyér! Jó volt a könyveken átutazgatni, együtt izgulni a szereplőkkel, hogy akkor most mi is lesz... És jó volt hatalmasakat nevetni, továbbgondolni a történetet, vágyakozni erre a világra! Minden irodalomszeretőnek bátran ajánlom, aki szívesen olvasna regényekről szóló regényt! Az értékelésemben megkapja a maximális 10 pontot!