Büszkeség és balítélet

Gárdonyi Géza: Ida regénye

kiolvastam: 2010. június 22.

Gárdonyi regényébe menthetetlenül beleszerettem, már az első oldalaktól fogva. Így az Egri csillagokkal kapcsolatos kellemetlen emlékeim már valóban teljesen a múlté, Gárdonyi mától fogva számomra tényleg egy olyan író, akinek egy művétől se fogok ódzkodni, talán még az Egri csillagoktól sem!

S hogy miért váltott ki nálam ilyen hatást ez a regény? Mert egyszerűen tényleg fantasztikus, vicces és elképesztően romantikus, de nem a csöpögősebb fajtából. Hihetetlenül el tudtam rajta szórakozni, s úgy belemerültem, hogy észre se vettem az idő múlását. Én végig csak Idával és Csabával éltem, s nem is akartam, hogy ennek vége legyen. De sajnos, mint minden könyv, ez is végesnek bizonyult.

A regény címe nem sejtet valami sokat, sőt igazából a főszereplő nevén kívül, semmit sem. Gondolhatnánk, hogy ebben nincs semmi különleges, s talán a könyvtár szorosan tömött polcain a tekintetünk épp csak átsiklana rajta, hogy aztán egy igazán ütős című könyvet emeljünk le onnan. Pedig ez nagy hiba volna! Én is számtalanszor átkoztam magam amiatt olvasás közben, hogy miért nem találtam rá hamarabb?

Gárdonyi regénye 1924-ben jelent meg először nyomtatásban, s a témája hasonló a nagy népszerűségnek örvendő Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényéhez, olyan tekintetben, hogy a két főszereplő, Mr. Darcy és Lizzy Bennet -hez hasonlóan, kölcsönösen erős ellenszenvet érez egymás iránt, melyet a regény végén valahogy sikerül leküzdeniük, és végül egymásra találnak. A dolog pikantériája az lenne, hogy Csaba és Ida már a regény elején összeházasodnak minden viszolygásuk és utálatuk dacára, s a külvilág előtt boldog házaspárként kell mutatkozniuk, akik szenvedélyesen szeretik egymást, de mikor egyedül vannak ne legyenek több egymás számára, mint két idegen - ez volt Ida és Csaba közös megegyezése.

De hát hogyan is kerülhettek bele ebbe a furcsa házasságba? A dolog ott kezdődött, hogy Ida gyermekkora óta egy klastromban nevelkedett, ahol nagyon szigorú rendszabályok között kellett élnie, mindenféle világi boldogság nélkül. Édesapja adta be ide még kisgyermek korában, édesanyja halála után, hogy ő most már legálisan élhesse a léhűtők laza és erkölcstelen életét. Ám az idő egyre múlik, s Ida lassan eléri azt a kort, hogy már nem lehet növendék a klastromban: vagy apáca lesz, vagy elmegy innen. Ó Péter, Ida édesapja természetesen nem bánná, ha lánya Istennek ajánlaná fel magát, mert akkor mehet tovább a dorbézolás mindenféle bűntudat nélkül. Ám Ida másként gondolja: elege van ebből az életből, ő szabad akar lenni és szerelmes... De édesapja nagyon nem akarja az együttélést, így titokban felad egy hirdetést, hogy férjet keressen a lányának - természetesen hatalmas összegű hozománnyal. Jelentkező akad bőven: a sok pénz nagy úr - jönnek iszákosok, kártyások, grófok, elszegényedett földbirtokosok, hogy megkérhessék az apjától Ida kezét, aki még mindig nem tud semmiről sem.

Végül akad egy olyan jelentkező, Balogh Csaba személyében, akit Ó Péter nagykereskedő alkalmasnak talál, hogy végül lánya férje legyen. Csaba sógora nagy kártyás, s hatalmas adósságba keverte a családot, még az ősi földbirtokot is terheli az óriási tartozás. Csaba egyre kétségbeesettebb levelek kap húgától, hogy milyen nyomorban élnek, s hogy próbálja kisegíteni őket egy nagyobb pénzösszeggel - de mivel Csaba nem egy vagyonos ember, csupán egy egyszerű festő, így kapóra jön számára az Ó Péter által feladott hirdetés.

Ida természetesen felháborodik, de végül belátja, hogy apja házában nincs maradása. Így ő is beleegyezik a házasságba, de mivel egyik fél sem tudja a másik okát, hogy miért is csöppent bele ebbe a helyzetbe, ezért sokáig előítélettel vannak egymás iránt - Csaba végig valami piszkos dolgot sejtet a lány múltjával kapcsolatban. Ida pedig mélyen megveti ezt az embert, mert pénzért házasodott, s hogy a házasságot csak egy zsibvásárnak gondolja.

A két főszereplő temperamentumban annyira különböző, s mégis első pillanattól fogva érezzük, hogy összeillenek, hogy kiegészítik egymást. A furcsa megállapodásuk, miszerint idegenekként viselkednek egymás előtt ha kettesben vannak, nagyon jó humorforrásként szolgál, főleg a cselédek szemszögéből, akik bár úgy tudják, hogy boldog és friss házasok, mégis látják, hogy gyakran külön étkeznek, nem vagy csak alig szólnak egymáshoz, s elköszönni is csak egy intéssel vagy fejbiccentéssel szoktak, nincs ölelés, se csók, se semmi.

Az író nagyon eltalálta a regény tempóját is: nem egy lassan csordogáló cselekményű könyv ez, de nem is olyan, ahol az ember csak kapkodja a fejét a sok akció között. A hangsúly nyilvánvalóan végig azon van, hogy két idegen emberből hogy válnak előbb-utóbb ismerősökké, kedves barátokká, s végül halálosan szerelmesekké. Az idő múlásával mindig van egy döntő fordulat, ami kicsit előre vagy éppen hátra billenti ezt a kapcsolatot: két lépés előre, egy lépés vissza - mint egy szép társastánc. A takaréklángon égő érzelmek szépen, lassan igazi olthatatlan és szenvedélyes szerelemmé válnak a regény végére, mellyel már ők sem dacolhatnak tovább.

Fülszöveg:
Gárdonyi sokféle szerelmet látott, sőt maga is átélt. Sikerületlen házassága miatt a gyengébb nem ádáz ellenségének kiáltották ki, regényei és elbeszélései azonban meglepően új nőszemléletről vallanak. Az Ida regénye Gárdonyi pályájának legfordulatosabb, s minden vonatkozásban legérettebb alkotásai közé tartozik.
Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni, s hirdetés útján férjhez kényszeríti. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba, a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azon kikötését, hogy látszatházasságot kössenek, a férfi elfogadja.
A fiatalok esküvő után Münchenben telepednek le, ahol Ida idegenkedése lassan csökken, s kölcsönös ismerkedésük finom rezdülései, egyre erősödő, egymás iránti őszinte érdeklődésük megszabadítja őket szorongásaiktól, míg végül a két megsebzett lélek együttes vergődéséből lassan nyílt szerelem, sőt igazi házasság szövődik.

Összegzés:

Mint mondtam, teljesen beleszerettem ebbe a regénybe! Szóval, én tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ilyen fantasztikus regényt már régen olvastam! Azt hiszem egyértelmű, hogy új kedvencet avattam, s az értékelésemben megkapja a maximális 10 pontot!