Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák
kiolvastam: 2010. november 22.
Kellemes Ítéletnapot kívánok mindenkinek! Remélem, jól szórakoztatok ebben a világban, de most közölnöm kell veletek, hogy a világvége itt van a nyakunkon... ami egy szombati napra fog esni. Most szombatra. Ha hihetünk a könyvnek, olyan uzsonnaidő után számítsatok a bekövetkezésére. Addig is, ha fel akartok rá készülni, s nem szeretnétek, hogy megviselje piciny lelketeket a világ pusztulásának a tudata, olvassátok el Gaiman és Pratchett könyvét, amiből sok érdekes dolgot megtudhattok. Például tudtátok, hogy a Föld csillagjegye a Mérleg? És hogy angyalok és démonok olvadtak be közénk, hogy a saját oldalukra állítsanak minket? Nem? Hát, akkor tényleg elő kéne vennetek ezt a könyvet, mert elég sok mindent nem tudtok a világunkról...
Először is, Isten hihetetlenül titokzatos, hovatovább körülményes utakon közlekedik. Isten nem kockázik az univerzummal; saját felfoghatatlan játékát játssza, amit ő talált ki. Ez a többi játékos (értsd: mindenki) szemszögéből leginkább egy érthetetlen és bonyolult pókerjátszmához hasonlít, amelyet koromsötét szobában játszanak üres kártyalapokkal, végtelen tétekkel, és egy olyan osztóval, aki nem mondja el a szabályokat, és végig mosolyog
Crowley, a Pokol egyik földi ügynöke és Azirafael, aki aktív angyal és passzív antikváriu
s, egészen jóban vannak, mármint, ami a körülményeket illeti. Hiszen a két ellentétes nagyhatalom a Jó és a Rossz más-más oldalán állnak, de egy valamiben megegyeznek ők ketten: szeretnek itt élni velünk a Földön. Ám mikor a főnökeiktől jön a hír, hogy közeledik a Világvége és a már régóta áhított hatalmas összecsapás, akkor ők ketten elhatározzák, hogy nem fogják engedni, hogy bekövetkezzen. Így nincs más teendőjük, mint megkeresni az Antikrisztust (aki tizenegy éves és valamelyik angol kisvárosban él), megállítani az Apokalipszis Négy Lovasát (akik a modern korra való tekintettel immár Motorosokká lettek), s úgy kell alakítaniuk az eseményeket, hogy ne jöhessen el az Apokalipszis. Még ne.Parádés alakok vonulnak fel a könyv oldalain, így például Newton Pulsifer, aki civilben bérszámfejtőként dolgozik és egyben boszorkányvadász közlegény vagy Anatéma Apparát, aki gyakorló okkultista és mellesleg professzionális leszármazott vagy Madame Tracy, aki délelőttönként és csütörtökönként megegyezés szerint Kifestett Jezebelként dolgozik, de főállásban azért mégiscsak médium és egy rakat tibeti, földönkívüli, amerikai, atlantiszi és egyéb furcsa teremtmény bukkan fel a történetben a mi szórakoztatásunkra, s mellesleg azért, hogy figyelmeztessenek minket vagy éppen megakadályozzák a világvégét.
Azirafael könyveket gyűjtött. Ha teljesen őszinte akart lenni, belátta, hogy könyvesboltja csak egy hely, ahol tárolta őket. Ezzel nem volt egyedül. Fenntartandó a tipikus antikvárius látszatát, minden cselt és trükköt bevetett a fizikai erőszak kivételével, hogy megakadályozza vevőit a sikeres vásárlásban. Kellemetlen, nyirkos illatok, szúrós tekintetek, rendszertelen nyitva tartás – hihetetlenül jó volt benne.
Gaiman és Pratchett valami hihetetlent hozott össze ebben a regényben, aminek köszönhetően az olvasókon mellékhatásként jelentkezhet erősfokú izomláz a has tájékán, a száj begörcsölése vagy a gyakran fellépő, néha mások számára esetleg zavarónak
ható, igen hangos hanghatások is a jellemző tünetekhez tartoznak. Vigyázat, erős a fertőzés veszély, ha a Pratchett és Gaiman által leírt mondatokat hangokká materializáljuk! Orvoslása nem lehetséges!Kacagtató jelenetek és kifejezések, elgondolkodtató igazságok váltogatják egymást - s pont emiatt mégse lehet erre a könyvre azt mondani, hogy egy rakás hülyeség az egész, ami nem több egy regénnyé írt vicckönyvnél. Talán, Christopher Moore: Biff evangéliumához tudnám hasonlítani a legjobban - aki azt szerette, ebben se fog csalódni. S hát Gaiman és Pratchett neve is elég jó ajánlólevél a könyvhöz.
Az értékelésemben 9 pontot ért el!
Kiadó: Agave Kiadó
Eredeti cím: Good Omens
Fordította: Horváth Norbert
Oldalszám: 313 oldal
Eredeti ár: 2980 Ft
ISBN: 9 789639 868939
2 megjegyzés:
Olyan jól visszaadtad ezzel a bejegyzéssel a regény hangulatát, mindjárt elő is veszem és elolvasom a kedvenc részeimet:D
Köszi, nekem meg Tied és Miestasé tetszett nagyon :-)
Áh, nekem Gaiman és Pratchett életrajz az (túúúdod, ott a hátoldalon), amit szinte mindennap előveszek, és már nem tudom hanyadjára, de még mindig borulok rajta :-D Nekem az a baj, h nem szoktam bejelölni a kedvenc részeimet, így csak hosszú keresés után találom meg őket, így azokat sajna nem szoktam olyan gyakran. De amikor van időm, akkor gyakran bújom ezt a könyvet :-) :-D
Megjegyzés küldése