Pages

Az olvasás 7 hete - Első hét

2011. július 4., hétfő



Az irodalom, és úgy általában a könyvek szeretete olyan természetességgel van jelen az életemben már a kezdetektől fogva, akárcsak a levegővétel. Ez nem is csoda, tekintve, hogy családom szinte minden egyes tagja igazi könyvmoly, nagy része ráadásul hivatalosan képzett könyvmoly. Azt hiszem, nem is tudnám elképzelni könyvek nélkül a gyerekkort (sem). Mindig is csodálkoztam a házunkba először belépő játszótársaim első reakcióján, mikor megpillantották a nappalink hatalmas könyvespolcára besuvasztott könyvek garmadáját, melyek egy része katonásan, szinte bepasszírozva csücsült szorosan egymás mellé rakva, másik része (mivel már nem fért el rendesen) kissé dekadens módon fektetve tornyosult az állított könyvek tetején, vagy egy nagy kupacban valahol a földön. És ez még csak a nappali volt. A lenyűgözött játszótársak "Nektek mennyi könyvetek van!" felkiáltására mindig arra gondoltam, hogy vajon mit szólnának, ha megpillantanák nagypapáim könyvtárszobáit (mert bizony mindkettejüknek van/volt), ahol a fal egy apró négyzetmétere sem látszódik ki a könyvektől, csak a padlót és a plafont lehet látni. A másik gondolatom meg persze az volt, hogy "ez miért olyan meglepő mindenkinek?" Persze, egy idő után már hozzászoktam a meglepett felkiáltásokhoz, de ennek ellenére számomra még manapság is nehéz elképzelni egy otthont könyvek nélkül.

Szüleim, nagyszüleim már a kezdetektől fogva belém plántálták a könyvek iránti tiszteletet és szeretetet, így igazából nem is emlékszem már mikor kezdődött a szenvedélyem az olvasás iránt. Talán, nem is volt igazi kezdet... A családi mendemonda szerint az első könyvélményem nem egy mesekönyvhöz fűződött, hanem Homérosz Iliászához. Pár hetes voltam, amikor édesapám elkezdte felolvasni nekem, és én csak feküdtem csöndben a hasán, csodálkozó szemekkel hallgatva gyorslábú Akhilleusz haragjának történetét.

A lefekvés előtti felolvasások egész gyermekkoromat végigkísérték, édesanyám akármennyire is elfáradt a nap végére a sok munkától, az esti mesére mindig szakított időt. Még a mai napig emlékszem arra, ahogy bebújtam az ágyba, magamra húztam a virágillatú takarómat, és onnan irányítottam édesanyám kezét a gyerekszobai könyvespolcon: "Ne azt, abból tegnap meséltél! A mellette levőből most inkább!" S akkor fáradtan odaült az ágyam szélére, együtt kiválasztottuk a mesét, és amikor elkezdett felolvasni, elcsendesedtem, lehunytam a szemem, s az ágyat, a gyerekszobát hátrahagyva egy teljesen más világban kalandoztam királyfik, csizmát viselő kandúrok, királylányok, mézeskalácsházak között. A kedvenc mesekönyveim közé tartozott a Csip-Csup Csodák - igazából már nem is emlékszem, hogy mi volt annak a könyvnek a pontos címe, de Kalánka nénire emlékszem. Volt is egy kedvenc mondatom, amit édesanyámnak a mesélés közben többször újra fel kellett olvasnia, amikor ahhoz a részhez értünk, mert annyira tetszett, ahogy hangsúlyozta. A mondat így hangzott: "És akkor hoppá! Hirtelen összezsugorodott." Szegény Anyu, bizonyosan pár hónap elteltével már nagyon bánta, hogy megvette ezt a meséskönyvet - , a Hetvenhét Magyar Népmese - ebből annyiszor volt felolvasva az évek során, hogy teljesen lerongyolódott a végére. Pedig mi vigyáztunk rá, de a gerincének a borítása így is letört, néhány lap pedig kiesett belőle - , Benedek Elek mesekönyve - ezt nagymamámtól kaptam egyszer gyereknapra. Gyönyörű, színes illusztrációkkal tarkított mesekönyv volt, a kedvencem belőle a Szélike királykisasszony története volt, és a Szóló szőlő, a mosolygó alma és a csengő barack meséje. Ezeknél volt kinyitva a legtöbbet - és még bizonyosan voltak még kedvenc mesekönyveim, de az idő távlatából már csupán ezek maradtak meg az emlékezetemben. És az esti felolvasások rituáléja.

A könyvek már a kezdetektől fogva annyira megbűvöltek, hogy ovis koromban elhatároztam, hogy megtanulok olvasni, én bizony nem fogom megvárni az iskolát! Ebben nagymamám volt a segítségemre - neki köszönhetően egy nyár alatt elsajátítottam a betűvetés és az ákombákomok kiolvasásának tudományát, és ezután már én olvastam fel az esti mesét a kishúgomnak. Ha jól emlékszem, akkor az első önállóan kiolvasott könyvem Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül című regénye volt, azóta a leghőbb vágyam körbeutazni a világot - ez sajnos még nem teljesült. Ezután nyaranta rengeteget olvastam, volt egy úgynevezett Kincses füzetem is, amibe folyamatosan írogattam az olvasmányélményeimet - nem is tudom, hova lett...

A bejegyzés az olasz mintára Andiamo által kitörpölt Olvasás 7 hete című esemény kapcsán született. A részletekről itt tájékozódhatsz.

(A képek forrásai:
1. http://jazzyjenn.tumblr.com/post/2996254507
2. http://pinterest.com/pin/54094770/ )

10 megjegyzés:

Andrea írta...

A Kalán nénis mesekönyv nekem is megvan valahol és emlékszel, képregény meg rajzfilm is volt belőle? :) nagyon sokáig azt hittem, magyar mese, aztán megtudtam, hogy mégse.
Apukád jól belekezdett az Íliásszal! ;)

Heloise írta...

Igen, emlékszem a rajzfilmre :-) az is nagy favorit volt - mondjuk a képregény valahogy nem rémlik...

Áh, Apu mindig érdekesen választotta meg az olvasmányaimat később is :-) felsős általános iskolásként már nem is regényeket kaptam tőle, hanem történelmi meg természettudományi tanulmányköteteket (persze, még nem annyira vérkomoly, egyetemi szintű könyveket, de nem is voltak még az én korosztályomnak valók :-D)- ezért nekem elég sok ifjúsági regény ki is maradt az életemből, amiket most igyekszem bepótolni - és ezért írtam most csak mesekönyvekről :-)

Andrea írta...

Az ifjúsági regények közül nekem is sok kimaradt, lassan csinálhatok egy szégyenpolcot :$.
Ha gonosz lennék, azt mondanám, csináljunk egy eseményt nekik :P.
Nálam a töri volt a nyerő, a Minden napra egy kérdés meg volt egy sorozat az Aquila Kiadónál, azokat kellett megvenni. Hetedikes voltam, amikor kikönyörögtem A magyarok krónikáját a Könyvklub katalógusból :P.

Elliot írta...

Csuda jó ez a bejegyzésed!:)

tasiorsi írta...

Én is szerettem Kalán nénit, de nekem meg pont, hogy csak a képregény rémlik, és fogalmam sincs sajnos, hogy a házban fellelhető-e még belőle bármi is. :(
Az Iliásszal való kezdésért minden tiszteletem a tiétek. :D

Heloise írta...

Andiamo, nekem is tényleg szinte az összes kimaradt, beleértve olyanokat is, mint a Nyakigláb Apó, Mary Poppins és ehhez hasonlók :-) A törit én is nagyon szerettem/szeretem (Apukám történelem-magyar tanár végzettségű :-) ), rengeteg mindent olvastam az ő könyveiből is a régészetről, Egyiptomról (ez meg Anyunak nagy szerelme. Mármint az Egyiptom téma :-) ), meg a másik kedvenc témám a reneszánsz volt, meg a magyar őstörténet. De a konkrét könyvekre már nem nagyon emlékszem, borzalmas a memóriám ilyen téren .-) egyedül egy Tutanhamonról szóló könyv rémlik, h azt rengeteget olvastam, meg a Nagyszentmiklósi kincsről is volt egy könyvünk, amit szintén sokat forgattam. :-)

Elliot, örülök, ha tetszett :-)

Tasiorsi, sajnos nekem is szőrén-szálán eltűnt az a könyvem, egyszer úgy 5 évvel ezelőtt valahogy a kezembe akadt, és úgy eltettük, h megőrizzük, h azóta sem tudom hová lett :-D de szerencsére a mesekönyveim legtöbbje jó helyen van, és ráadásul azt is tudom melyik szekrényben :-D

rigó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
rigó írta...

(megjegyzésem törölve, mert rájöttem h túl személyes jellegű, inkább levélben küldtem el a blog szerzőjének)

PuPilla írta...

:) Na eljutottam ide is. Nagyon aranyos bejegyzés, örülök, hogy nem csak én meséltettem anyukámat ilyen vehemenciával. Ez a jé nektek enyni könyvetek van nálunk is sokszor előjött. És valóban, én utáltam, hogy megkérdezték, és volt hogy visszakérdeztem, miért, nektek nincs? :D... :$
Nahát, a szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barackra én is emlékszem! :))

Heloise írta...

Az esti felolvasások kötelezőek voltak még azután is, hogy megtanultam olvasni - mert Anyu tud a legjobban mesélni, és ez pótolhatatlan :-)))egyébként érdekes, az ismerőseim közül (mármint akik kisgyerekesek most) egy csomóan már nem is mesélnek a gyerekeiknek... mondván, ott a tévé, az kevesebb vesződséggel jár...

Igen, ezekre a reakciókra nekem is sokszor kerekedett a szemem :-D

Jaj, annak a mesének olyan jó címe van! (meg persze maga a mese is jó :-) ) olyan dallamos

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS