A napsugár játszadozott a Cam folyó tükrén. A csónakázók lelkesen ordibálva küldözgették egymást a fenébe.
Douglas Adams könyvei általában olyanok, hogy tök jó dolog olvasni őket és iszonyatosan elszórakoztatnak, de ha megkérdezik, mégis miről szólt ez vagy éppen amaz, akkor általában csak annyit sikerül kinyögnöm roppant szofisztikáltan, hogy idézem: "őőőőő....hát...izé...őőőőőőőő." Nincs ez másként szerintem Dirk Gently történetével sem, aki amúgy egy holisztikus nyomozóirodát üzemeltet, és az eltűnt macskák megkeresésére specializálódott, miközben csinos összeget húz ki az idős hölgyek pénztárcájából. Aztán történik egy rejtélyes gyilkosság, megjelenik egy elektromos szerzetes, ló kerül a kádba, beszorul a folyosóra a kanapé, és Samuel Taylor Coleridge is feltűnik a színen. S ezzel igazából még csak a felszínt kapargatom, de szerintem már ebből is érezhető, hogy micsoda abszurd kavalkád van itt, kérem szépen.
Dirk elérte, hogy kialakuljon róla a mítosz, miszerint ő egy
médiumadottságokkal bíró, misztikus, telepatikus, vizionárius,
távolbalátó, pszichoasszikus vámpírdenevér. Hogy mit jelent a
pszichoasszikus? A szót ő találta ki, és hevesen tagadta, hogy bármit is
jelentene.
Amúgy elég jó lenne, ha sokkal jobban otthon lennék az abszurd meg humoros könyvekben, és akkor sorolhatnám a vég nélküli listát, hogy kihez tudnám Douglas Adamset hasonlítani meg miért is... ám műveltségem hiányának folytán csak annyit tudok mondani, hogy az angol humor kedvelői szerintem biztosan díjaznák ezt a regényt. Meg persze azok, akik szerették a Galaxis útikalauzt - igazából hasonlóan agyament történet, legalább ugyanannyi fura helyzettel, ám valamennyivel kevesebb űrhajóval. Ugyanúgy itt is, sosem fogod igazán kitalálni, hogy mi lesz a következő fordulat vagy egyáltalán merre tart a történet, mert Douglas Adams annyi agyament és váratlan dolgot hoz be, amit még csak elképzelni sem lehet.
Igazából az ő könyveinél szerintem nekem, mint olvasónak nincs is más dolgom, mint csak rácsodálkozni folyton, hogy milyen lehetetlen elemeket vagy fordulatokat varázsol elő a képzeletbeli kalapjából.
Mellesleg, ki gondolná, hogy Dirk Gentlynek nem csak a pizzához, hanem még Dr. Who-hoz is köze van. Most ezt úgy mondom, mintha rendszeresen nézném a sorozatot, pedig nem is. Mindenesetre tény, hogy Dirk Gently alakja illetve a történetéhez kötődő jó néhány ötlet Doctor Who-s epizódok írása közben jutott eszébe, és bizonyos részekben találhatunk ilyen-olyan mértékű hasonlóságokat is (City of Death vagy a soha le nem adott Shada). No, és persze a lépcsőfordulóba ragadt kanapé sem véletlen!
Minden mindennel összefügg, ezt már Dirk Gently is megmondta - én meg örömmel olvastam. Csak légyszi, ne kérdezzétek meg tőlem, miről szólt.
(zárójeles megjegyzés: mellesleg most csináltak ebből a könyvből egy sorozatot, ha jól láttam, Elijah Wood főszereplésével. Ebben a szent pillanatban töltöttem..khm.. szereztem meg az első évad első részét, mindjárt meg is nézem, roppant mód kíváncsi vagyok.)
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Dirk Gently's Holistic Detective Agency
Fordította: Gieler Gyöngyi
Gabo Kiadó
351 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése