Pages

Mielőtt megismertelek

2017. július 27., csütörtök

A Mielőtt megismertelek az a könyv volt, amiből szinte folyton túl kevés volt a boltunkban, és az a kevés is napok alatt elfogyott. Komoly előjegyzési lista alakult ki rá, és minden második ember, aki bejött hozzánk, tutira ezt a könyvet kereste. Be kell vallanom azonban, hogy ez a nagy kereslet se indította be bennem a kíváncsiságot a könyv irányába, szóval egyáltalán nem volt rajta a várólistámon.
A félfüllel hallott információim alapján egy keményvonalas romantikus történetet képzeltem, és tejóég mekkorát tévedtem. Vagy legalábbis az én olvasatomban Ha húgom nem áradozik róla nekem és nem ajánlja, akkor valószínűleg megmaradtam volna ebben a hitemben. 


"A mi családunkban semmi olyasmi nem történhet, amit ne lehetne megoldani egy csésze teával. Állítólag."

Louisa Clark viszonylag elégedett az életével: egy folyton nyüzsgő kávézóban dolgozik, és bár nem veti fel a pénz, de ettől függetlenül szereti ezt a helyet és a vendégek mögött megbúvó történeteket. Még mindig együtt él szüleivel, nagyapjával és húgával, Treenával, aki valaha a család reménysége volt, ám teherbe esett és ez keresztülhúzta a tanulmányaira vonatkozó számításait. A ház kicsit ugyan zsúfolt és zajos, de mégis árasztja magából az otthon melegét, ahova jó Louisának visszatérni a fárasztó munkanap után. Emellett van egy barátja is, akivel már lassan hét éve együtt vannak - szóval mint mondtam, viszonylag elégedett az életével. 
Ám a főnöke egy nap váratlanul bejelenti, hogy holnaptól bezárja a kávézót, mert vissza kell mennie Ausztráliába. Louisa egyik napról a másikra elveszíti állását, és kénytelen szembenézni vele, hogy az álláskeresés szakképzettség nélkül nem egyszerű dolog. Végül sok sikertelen próbanap és egy csirkefeldolgozó üzemben eltöltött borzalmas idő után, egy hirdetés érkezik a munkaügyre, ahol egy kvadriplégiás beteg mellé keresnének gondozót. Louisa eléggé ódzkodik ettől a dologtól, mert elmondása szerint nem képes a beteg emberekkel bánni, még a saját nagyapját se tudja ápolni.  Ám mivel a munkaügyis kvázi rákényszeríti, hogy elmenjen az interjúra, Louisa kénytelen belemenni. Legnagyobb meglepetésére egy igazán előkelő házba érkezik, ahol mesés fizetést és egy kvázi társalkodónői munkát ajánlanak neki Will Traynor mellé, aki egy végzetes baleset következtében teljesen lebénult, és azóta gyűlöli az életét. 

Persze, nem azt mondom, hogy egyáltalán nem romantikus történetről beszélünk, mert az nem lenne igaz. A Mielőtt megismertelek című regény alapvetően egy modern Szépség és a Szörnyeteg átirat. Ám a hangsúly nem a romantika részén van, hanem sokkal inkább az énkeresésen. Louisa sokak szerint többre hivatott, mint ami most, ám ő képtelen megfogalmazni céljait magának, és ahelyett hogy a saját boldogulását tartaná szem előtt, inkább másoknak teszi folyton a szívességeket.
Will úgy látja, Lousia mellett elrohan az élet, és a végtelen sok lehetőségét nem hajlandó észrevenni, inkább kényelemből beskatulyázza magát ebbe a kisvárosi, középszerű életébe, amit valójában még csak nem is élvez. Mert ő is többre vágyna - bár ezt sose merte bevallani magának. Louisának egy olyan ember mutatja meg végül az élet sokszínűségét, aki - saját elképzelése szerint - már csak a fekete és fehér árnyalatát tudja megélni betegsége miatt.

Will helyzetéről nem könnyű beszélni... Fájdalmasan nehéz lehet egy olyan férfinak (vagy egyáltalán bárkinek) másoktól ilyen szinten függeni, aki korábban két kanállal habzsolta az életet. Akinek megvolt a csodaszép, csillogó élete, és most képtelen mozdítani a végtagjait. És úgy kell már élnie, hogy tudja, az állapota nem hogy nem lesz jobb, hanem a fertőzések, betegségek miatt egyre és egyre nehezebb lesz. És persze nem arról van szó, hogy ez az éles kontraszt adná meg a balesetének a tragédiáját, hiszen ez már önmagában is szörnyű, nem kell ehhez csillogó élet... Egyszerűen szar helyzet ez, nincs rá jobb szó. Tudom, láttam, tapasztaltam, hogy a bénulástól miatti újrakezdéshez is mekkora akaraterő kell, hogy tényleg akard és ne add fel az egészet. De ott van egy kis remény az önállóságra, van rá esély, hogy gondoskodhass egyszer önmagadról, még ha nem is olyan formában, mint régen. De ott, ahol erre még csak remény sincs... Nem tudom, hogy én mit választanék. Nem tudom, hogy én ezt el tudnám-e valaha is fogadni.

Szerettem a könyv humorát, és a mondanivalóját is. Szerettem Louisa Clark fura ruháit, és Will Trainor életszeretetét. Mert ő igenis szerette az életet, talán túlságosan is.
Egyszerűen csak szerettem.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Me Before You
Fordította: Lányi Judit
Cartaphilus Kiadó
484 oldal

5 megjegyzés:

Andrea írta...

Amikor tavaly ismét megjelent, már én is kíváncsi lettem rá. De tartottam is tőle, pedig nem volt mitől. Én is szerettem olvasni és kifejezetten tetszett Louisa egyéni stílusa és a könyv mondanivalója, hogy magadra is gondolj, ne csak folyton másokra. Emlékszem, akkoriban amikor reggelente átmentem az úton, sokkal jobban figyeltem, nem jön-e valami.
A filmet láttad? Jóval a könyv után néztem meg, és a lényeget sikerült átadni, egész jó lett.

Heloise írta...

Igen, velem is abszolút így volt - nagyon másnak gondoltam a könyvet, de teljesen pozitívan csalódtam benne.
Igen, pont a hétvégén néztem meg, tetszett nekem is, bár szerintem romantikusabbra sikerült, mint a könyv (ami persze, nem baj, igazából ezt csak megállapítottam) - de azért elég jó feldolgozás lett. :)

Andrea írta...

Mostanában eszembe is jutott, hogy újraolvassam. De a filmet biztosan megnézem addig is külföldiül :).

Nikkincs írta...

Mint már korábban örömködtem neked egy sort, nagyon örülök, hogy nálad is ilyen szép élmény lett ez a könyv. Még a nagy hype előtt olvastam el, tök véletlen vettem meg és nagyon szerettem. Amúgy ez szerintem Moyes legjobb könyve (kettő kivételével a megjelenteket olvasta), de a többit is bátran ajánlom, mert nem habos-babos könyveket ír. Viszont ennek a regénynek a folytatását szerintem nem kellett volna megírnia. Ugyan elolvastam, de valahogy olyan fura volt. Ha akarom, akkor majd továbbgondolom magamban hogyan is folytatódik Louisa sorsa, talán nem pont olyat képzeltem el neki, mint amit kapott.

Heloise írta...

@A.: egyetértek, szerintem ez olyan könyv amúgy, amit simán lehet újraolvasni. Én is nagyon erősen gondolkodom, hogy beszerzek egy saját példányt :)

@Nikkincs: Ó, pont ezt szerettem volna tőled kérdezni amúgy! Hogy a többi könyvét is ajánlod-e :) Ez tényleg nagyon erős könyve, de ha a többi is van legalább fele ennyire jó, akkor már nem rossz könyvek azok sem :)
Na, igen.... azt láttam, hogy jelent meg egy folytatás is, de... ennek a végének a tudatában nem igazán támadt fel bennem az érdeklődés a folytatás iránt. Valahogy jó ez, hogy valamilyen szinten lezárt, ám mégis nyitott marad.
Meg érdekes, a boltban nálunk se vitték annyira a folytatást, mint ezt a regényt :) nem kapkodtak az emberek annyira utána. Meg is értem.

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS