2017.-ről úgy gondoltam, hogy tartok egy személyes számvetést is, amit mindenképp el szerettem volna különíteni a könyves összegzésemtől. Sok minden történt ebben az évben, sok rossz meg fájó dolgok is. Elmondhatatlanul nehéz év van mögöttem, de én mégis egy pozitív szemléletű embernek tartom magam, így igyekszem csak a jó dolgokat megőrizni abból, amiket ez az év adott. Mert adott bizony olyanokat is, és ez nagyrészt a körülöttem levő embereknek köszönhető.
Nem hiszek abban, hogy az új év újrakezdéseket jelentene, szerintem minden folytatólagos és minden történés folyománya egy régebbi dolognak. Változtatni valamiken lehet, valamiken meg nem. És ezeket jó, ha meg tudjuk különböztetni. Valamikor képtelenség erre időben rájönni, mert van, hogy csak az idő mondhatja meg, hogy az a dolog hova is tartozik. A következő évben erre szeretnék rájönni, hogy a most futó problémáim hova sorolhatóak vajon.
De még ha sok a dolgainkban a bizonytalanság, a jót mindig meg kell találnunk az életünkben. Lehetnek ezek apró dolgok is, mint egy finom kávé, egy jó beszélgetés vagy a macskád dorombolása. Ezeket mindig észre kell venni, és hagyni hogy boldoggá tegyenek. Nem szabad, hogy a velünk történt rossz dolgok ezeket a boldogságmorzsákat is elvegyék tőlünk. A fájdalomnak is van helye, azt is át kell élni, néha még kicsit dagonyázhatunk is benne. Viszont a jó dolgokat is el kell tudni fogadni, mert kellenek az egyensúlyhoz. Én így élek most túl.
De mielőtt írnék itt nektek egy, az élet leckéiről szóló - rendkívül bölcs és közhelyes és felesleges - esszét, inkább nézzük a listákba szedett boldogságmorzsáimat - amiket nem azért írok, hogy dicsekedjek velük és ezt szomorú, hogy le kell írnom amúgy... hogy magyarázkodnom kell bizonyos dolgokért, mert félreérthetik, hanem mert jó őket leírni. Megerősít, hogy ezek ott voltak az életemben ebben az évben, és így kevésbé gondolok a rossz dolgokra. De nézzük is, hogy mik tettek boldoggá ebben az évben:
- sörözések Prágában
- megnéztük a sárkány barlangját Krakkóban
- séták az Őrség erdőiben, és hallgatni a csendet
- Hallstatt hegyei felett állni a Skywalkon, és érezni a világ végtelenségét
- éjszakába nyúló társasjátékozások
- sok boldog, puha pillanat a cicáimmal
- a pillanat, amikor elkészült a könyvtárszobám
- isteni gnocchit enni a város legjobb olasz éttermében
- séta a Margit-szigeten, majd a közel 40 foktól kifulladva csak ülni a szökőkút káváján, és lógatni lábunkat vagy egy órán keresztül
- nyári lazulós estéink a kertben, hideg fröccsel a kezünkben
- barátnőimtől megkaptam életem legviccesebb, photoshoppolt fényképalbumát
- megnéztük a Szabadtérin az Ének az esőben című musicalt
- a gyümölcstorta, amit húgom sütött nekem szülinapomra
- az idei ősz gyönyörűsége, amibe folyton beleszerettem
- amikor egy reggel elindultunk cél nélkül, és végül Szentendrén fagyiztunk
- amikor nyertem egy Harry Potter és a bölcsek köve díszkiadást, amit dedikáltak nekem a kiadó munkatársai
- az a sok és megszámlálhatatlanul rengeteg pillanat, amikor rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az a férjem, aki.
Ebben az évben életemben először...
... vettem színházbérletet
... csináltam baracklekvárt saját termésből
... életben tartottam egy orchideát
... egy játékban legyőztem a férjemet, anélkül, hogy nyerni engedett volna
... négy külföldi utam is volt egy év alatt
... nyertem nyereményjátékon (ráadásul kettőn és könyvesen!)
... ittam sört délelőtt
... ettem scone-t
... csináltam fánkot
... be tudtam tartani a könyves célkitűzéseimet
... volt olyan, hogy nem érdekel, mit gondolnak mások, és ez felszabadító érzés volt.
... tudtam nemet mondani bizonyos dolgokra, bizonyos embereknek
... lett saját ex librisem
... jógáztam
... voltam a Bortéren
Pillanatok az évből:
 | ||
| A világ fenségessége Ausztriában |
 |
| Hallstatt, a csodaváros |
 |
| barangolás a nyári mezőn még júliusban |
 |
| barátkozó őzike júniusról |
 |
| Amikor veszettül eláztunk Prágában, de ezért a látványért megérte |
 |
| Művészek Krakkó városfalánál |
 |
| Az egyik legszebb napfelkeltém az évben |
 |
| De ez a napfelkelte is szép volt januárban |
 |
| Porcukros utcák még februárról |
 |
| Közös olvasások Mignonnal |
 |
| Színes-szagos tavaszunk |
 |
| Ennél idillibb olvasást elképzelni sem tudok |
 | |
| Chili az örökös mókamesterünk |
Tervekről most nem szeretnék beszélni... nem azért, mert titkosak, hanem egyszerűen rájöttem, hogy felesleges bizonyos dolgokban tervezni. Mert az Élet úgyis mindig közbeszól. Nehéz most ezt kimondani számomra, hogy csak sodródom az árral (mert mindig voltak terveim. B, C, D terveim), de most jelenleg ez van. Gyűjtögetem a boldogságmorzsákat, és a jövőben igyekszem ezért többet fényképezni - nemcsak könyveket, hanem több személyes pillanatot megőrizni a jövőmnek. Ugyanis rájöttem, hogy 2017.-ben olyan keveset fényképeztem, mint még sosem. És ezen kívül nincs más tervem, csak reményeim arra nézve, hogy végre 2018. jófej lesz velem.
Mindenkinek sok boldogságmorzsát és megvalósuló reményeket kívánok 2018.-ra!Legyen minden úgy, ahogy szeretnétek, vagy ahogy a legjobb lesz nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése