Kérdés, hogy a klasszikus gótikus regények mennyi maguknak való olvasót találnak meg manapság. Napjainkban annyira kitolódott az ingerküszöb a legtöbb embernél, hogy egy tisztességes kísértettörténet félelem-faktora szinte a nullával egyenlő vagy úgy egyáltalán hova tenni nem tudják.
Persze, néha adódnak félreértések is a műfaj sajátosságait tekintve, és mást várnak mint amit kapniuk kéne. Én legalábbis ezeknek a számlájára írom Shirley Jackson könyvének itthoni eléggé vegyes fogadtatását. Pedig ez egy jól megkomponált, a gótikus irodalom hagyományait jól követő regény, ami szerintem kihozta műfajából a maximumot. Vagy ha nem is a teljes maximumot, de elég magasan teljesít.
A klasszikus gótikus történetek nagyon jól tudják, hogy a legfélelmetesebb rész sosem az, amikor felbukkan a gyilkos vagy megjelenik az a valami, ami a rettegést okozza, hanem az azt megelőző pillanat. Amikor tudjuk, hogy most már bármikor megjelenhet rettegésünk tárgya, de még nem tűnt fel. A gótikus sztorik ezt a pillanatot nyújtják meg a történetükben.
Shirley Jackson regényében se történik nagyjából semmi konkrét, csak ez a rettegéssel átitatott pillanat tör be egyre többször a sztoriba. Mint egy fokozatosan gyorsuló dobpergés, ami a legvégén elárasztja az egész szöveget.
Hill House már jó ideje furcsa ház hírében áll. A helyiek messze elkerülik, csupán két ember gondozza a hosszú évek óta lakatlan épületet. Dr. Montague, aki a természetfeletti létezésének fizikai bizonyítékai után kutat, úgy dönt, hogy kibérli pár hétre a tulajdonosoktól Hill House-t. Adatgyűjtéséhez még két embert magához vesz: Theodorát, különleges
adottságokkal rendelkező asszisztensét, valamint Eleanort, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Melléjük érkezik még Luke is, a birtok fiatal örököse, hogy szemmel tartsa a kísérletet.
Azonban megérkezésük után Hill House nem marad sokáig csendes. Életet akar. Négy vendége közül az egyikét.
– Mégis, mi van itt? Mi az, ami annyira megijeszti az embereket?
– Nem adok nevet annak, aminek nincsen neve.
Hogy ki vagy mi lehet Hill House-ban, akitől félni kéne, nem derül ki. Egy jó gótikus történet ugyanis nagyon jól tudja, hogy az ismeretlen, a megnevezhetetlen a legfélelmetesebb dolog mind közül. Mert ha nem tudod mi az, amivel szembenállsz, képtelen vagy védekezni, nem tudod mit várhatsz tőle: minden kiszámíthatatlan, minden kiismerhetetlen.
A szövegben előforduló furcsa ismétlődések is a műfaj sajátosságai közé tartoznak, amik tovább fokozzák az olvasóban a "valami-nagyon-nincsen-rendjén" érzést. Jackson könyvében ilyen például az is, amikor a házvezetőnő ugyanazt és ugyanúgy mondja el az érkező vendégeknek, amit tudniuk kell a házról és az ő feladatairól. Még a spontánnak tűnő mimikái is pontosan ugyanúgy esnek meg és monológjának ugyanazon a részén minden egyes vendég esetében. Nem zökkenti ki őt semmi sem a mondókájából, bármilyen közbeeső megjegyzés vagy kérdés esetén se változtat, mintha csak egy újra és újra lejátszott filmfelvételt látnánk.
Furcsa és nyugtalanító hatású, ahogy a szereplők párbeszédei elmennek egymás mellett, mintha egymástól teljesen független beszélnének a másikhoz. S eközben pedig észrevétlenül kúszik be az ember bőre alá a rettegés, pontosan nem tudni, hogyan, hiszen semmi konkrét dolog nem történik, csak sejtetések, utalások. Valaki kopog a folyosón vagy rángatja dühösen a kilincset. Hogy ki vagy mi az, nem tudni; de ember legyen a talpán, aki utána jár. És így most ez leírva talán nem tűnik eléggé félelmetesnek, de esküszöm, amikor most visszagondolok ezekre a jelenetekre rendesen átjár a libabőr. Shirley Jackson regénye annyira belemászott az agyamba, hogy a legutolsó fejezeteket egyhuzamban, ugyanakkor félelemtől bénultan olvastam végig, akinek a legkisebb neszre is képes volt kiugrani ez időben a szíve a helyéről.
"Hill House nyomasztó csendje vette körül. Olyan vagyok, mint valami kis élőlény, akit egészben elnyelt egy szörnyeteg, gondolta, és a szörny érzi az én apró mozdulataimat. "
A Hill House egy szuper gótikus regény. Nem újító a műfajában, de elég tisztességesen megírt történet. Ha a modern horrorfilmek szerelmese vagy, akkor ez talán nem a te könyved. Azonban ha a sejtetés, a hangulat nálad hatásosabb félelemkeltő eszköz, akkor ez a történet garantáltan nem hagy nyugtot.
Shirley Jackson: Hill House szelleme
The Haunting of Hill House
Fordította: Bozai Ágota
Gabo Kiadó
296 oldal
6 megjegyzés:
Először is: nagyon jó a fénykép a könyvről! Teljesen átadja a hangulatát szerintem :)
A másik, hogy nagyon örülök, hogy neked is tetszett, és annyira jó, amiket írtál róla meg úgy összességében a gótikus zsánerről. Olvasás közben nekem is olyan furcsák voltak a párbeszédek, de rendesen a bőröm alá kúszott a félelem érzése, konkrétan féltem odahaza :D
Nagyon sjanálom, hogy idehaza ennyire elbukott a könyv. Egyszer kérdeztem a kiadót, terveznek-e más regényt is kiadni tőle, sajnos nemleges választ kaptam. És őszintén szólva azt sem tudom megérteni, hogy miért utálták ennyire azok, akik előbb látták a filmsorozatot. Fordítva jártam, de számomra a filmsorozat egy kesze-kusza valami, számomra a könyv jóval összetettebb és ijesztőbb volt. De hát mások vagyunk, majd megveszem a többi könyvét angolul :) Te fogsz még olvasni tőle?
Köszi szépen :))
Igen, én is elolvastam az értékeléseket, hát szerintem alapvetően az van, amit az első bekezdésben írtam. Kitolódott az ingerküszöb - szerintem egy Hitchcock film se éri el ugyanazt a hatást sokaknál mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.
Pedig tényleg jó könyv a Hill House, én pont akkor fejeztem be az olvasását, mikor egyedül voltam este O.o hát nem aludtam túl sokat :D és a mai napig megborzongok amikor eszembe jut belőle pár nagyon hatásos jelenet.
A sóbálvány kötetet mindenképp tervezem tőle meg a We Have Always Lived in the Castle-t is - utóbbiról egy regényben olvastam, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
A Sóbálványt én is szeretném, de olyan nehéznek tűnik megkaparintani :( A We Have Alwaysból pedig készült film is, nem láttam, de leírása alapján jónak tűnik!
Ó, én alapvetően könyvtárpárti vagyok az utóbbi pár évben, a Hill House is könyvtári volt, A sóbálvány meg a We Have Always is onnan lesz majd nekem :)
Komolyan kapható nálatok ez a két könyv a könyvtárban? :D melyik könyvtár ez?
SZTE Klebelsberg Kunó Könyvtár. :) A választékra nem lehet panasz :)
Megjegyzés küldése