2010. október 5., kedd

Felnőtté válni


Patrick Süskind: Sommer úr története


kiolvastam: 2010. október 4.

Kicsit nehéz még magam számára is, nem hogy másoknak megfogalmazni, hogy milyen volt is számomra ez a könyv. Hiszen azzal, hogy bármit is írok ezzel kapcsolatban, lényegében a saját gyermekkori élményeimnek illetve az ahhoz való viszonyomnak lesz valamilyen szinten a kivetülése ez az egész. Mert igen, ahogy azt már jópáran előttem (és gondolom még utánam is) megfogalmazták, Süskind vékonyka könyvecskéje az ember fiatalkorát és annak ártatlanságát idézi fel: amikor fára másztunk, állva bicikliztünk le a dombtetőről, s amikor mindenre képesek voltunk rácsodálkozni...

Azt hiszem, minden nehézségem ellenére, azt mondhatom, hogy azért mégis boldog gyerekkorom volt, hiszen megvolt minden olyasfajta élményem, ami ehhez szükséges, s így visszagondolva, végülis ez a lényeg az egészben. Én is ugrándoztam a város széli szántóföld szalmakazlainak tetején, próbáltam versenyt futni a széllel (mert Benedek Elek Szélike királykisasszony meséje óta biztos voltam benne, hogy képes lehet rá az ember), hófehér szoknyácskámban előszeretettel gurultam le a füves dombról (ami igazából nem is domb, mert alig volt két méter magas...), télen szerettem a többi gyerekkel az útról ellapátolt hóbuckákból hókunyhót építeni... és még sorolhatnám a képeket, amik beugranak, ha fiatal éveimre gondolok. Sok-sok élményt szereztem ekkor (ahogy mindenki más is), s mikor felvillannak előttem ezek a dolgok, akkor valami furcsa, meghatározhatatlan űrt is érzek valahol mélyen. Egy olyan űrt, ami mindenkiben akkor keletkezik, mikor rájön, hogy a gondtalan, szabad és ártatlan gyerekkor már soha nem tér vissza.

Szép álmok voltak – nem panaszkodhatom –, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert.


Süskind történetének főhőse a címmel ellentétben nem Sommer úr, hanem egy olyan kisfiú, aki lassan kilép a felhőtlen gyermekkor időszakából. A kisregényben pont ezt a mozzanatot követhetjük nyomon: az életében először tapasztalt csalódások jó nagy pofonokat adnak neki, ahogy ez hajdan mindannyiunkkal is megesett. Míg végül meg nem tanulja ezeket feldolgozni, s rájön, hogy a csalódások az élet velejárói - kemény lecke ez, sajnos! S az író mindezt a valójában igen komoly, s keserű momentumot hihetetlen kacagtató jelenetekkel vetíti elénk.
Csak hát nem gomboltam ki a kabátom, nem is repültem fel igazán magasra. Most nem azért, mintha féltem volna a repüléstől, hanem csak mert nem tudtam, hogyan és hol fogok majd így leereszkedni, s egyáltalán, le fogok-e. Házunk előtt a terasz túl kemény volt hozzá, a tó vize túl hideg. Felszállni, az nem volt gond. De leszállni hogyan lehet aztán?


Sommer úr végig a történet hátterében marad: ő folyton igyekvő, mindig valahová siető, soha meg nem álló úr, aki végigrohan az egész történeten, ám sose észrevétlen. Sétapálcájának szüntelen kopogása mindig kihallatszik a szövegből. Takk-takk: akár az óra ketyegése, amely megállíthatatlanul jelzi, hogy múlik az idő, s ezzel együtt egy olyan kor is, amely mindenkinek csak egyszer és viszonylag rövid ideig adatott meg. Legalábbis Sommer úr alakja számomra ezt jelentette.

Az értékelésemben 6 pontot ért el!

Kiadó: Partvonal Kiadó
Eredeti cím: Die Gescichte von Herrn Sommer
Fordította: Tandori Dezső
Eredeti ár: 2690 Ft
Oldalszám: 135 oldal
ISBN: 9 789639 910300

Fülszöveg: A bűvöletes, feledhetetlen könyvecskék mindig nagyon egyszerűek. Holott ki ne tudná, a gyerekkor megíratlanul is ilyen. Jó esetben! Még jobb esetben fényei, mókái, könnyei és fanyar szomorúságai vannak, melyeket a mesteri toll úgy örökít meg – mint itt Patrick Süskind jóvoltából –, hogy azt se tudjuk, nevessünk-e, sírjunk-e. Olyan szép könyv ez a bizarr kis dolog, melyet kezében tart az Olvasó, mint a "Summer"-nóta a Kamaszkorom legszebb nyara című filmből. Csak itt a 2. sz. főhőst hívják Sommer (Nyár) úrnak, és ahogy ködképként bolyong a történeten át, mintha azt is súgná: "Én Vagyok Elmúlás Úr, várj, nemsokára te is követsz." Egyik legkedvesebb fordításom, igaz, számos közül. Süskind itt igazán nagy volt! (Tandori Dezső)


Akik előttem írtak róla:
Ilweran
Natasha

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails