2010. október 12., kedd

"Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő, furcsa álom"


Libba Bray: Lázadó angyalok

kiolvastam: 2010. október 8.

A sorozat első részét még nyár közepén olvastam el, s ami belőle megmaradt bennem hát az egy elég nagy katyvasz volt. Tudtam, hogy van valami varázslatos világ, ahova utazgatnak a szereplők meg hogy 19. századi Angliában játszódik plusz van egy leányiskola, de körülbelül ennyi. Mikor megláttam a könyvtárban, hogy bent van a sorozat második része, egy picit elgondolkodtam, hogy vajon kivegyem-e, mert féltem attól, hogy nem fogok belőle semmit se megérteni. Szerencsére nem így lett, kb. a huszadik-harmincadik oldal után már tisztában voltam mindennel, kezdtem emlékezni az első rész cselekményére, s így már nem ezzel kellett törődnöm, hanem csak azzal, hogy élvezzem a regényt.

Néha azt keressük, aminek megtalálására még nem állunk készen. Az igaz út nagyon fárasztó. Csak akkor vehetjük észre, ha hajlandóak vagyunk levetni a jelenlegi bőrünket, akár egy kígyó. Készen kell állnunk, hogy elengedjük, ami drága nekünk…


S bevallom, nekem ez a rész sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az előző. Végre, kezdtem megérteni, hogy mi is ez a Birodalom, amiben a lányok el-elmerülnek, hogy elfeledtessék magukkal az e világi gondokat. Bár legyen ez a hely bármilyen csodálatos és varázslatos, azért még itt is akadnak problémák: az előző rész végén ugyanis Gemma tett valami olyasmit, ami káros hatással lett erre a varázsvilágra, s most ezt a problémát igyekeznek orvosolni, miközben folyik a nyomozás Kirké személye után.

S persze, mindeközben bepillantást nyerhetünk a nagyvárosi életbe is, hiszen a lányok a téli szünetre hazautaznak a Spence-ből, s előkelő lányok módjára ilyen-olyan bálokon, rendezvényeken vesznek részt, amit egy helyes és előkelő fiú még szebbé varázsol Gemma számára. Főszereplőnk élete most már jobban kitágul előttünk: Gemma már nem csupán a Birodalom őrzője és a Spence diákja, hanem egy fiatal hölgy is, aki igyekszik megfelelni a társadalom szigorú elvárásainak, szerelmi bonyodalmak színesítik életét, s az otthoni gondok közt is helyt kell állnia. S bizony, még a szegény származású Ann is ott lehet köztük az előkelő urak és hölgyek Londonában - bár, ez Felicity hazugságának köszönhető, amiből természetesen később még további bonyodalmak származnak.

Felicity és Ann szemében a birodalmakba jutás eszköze vagyok.
Nagymamának olyasvalaki, akit alakítani kell.
Tom szemében a húg, akit el kell viselni.
Apának jó kislány, akit mindig csak egy lépés választ el attól, hogy csalódást okozzon.
Simon számára egy megfejtésre váró rejtély.
Kartik számára végrehajtandó feladat.
A tükörképem visszanéz rám, és bemutatásra vár.
Szervusz, te tükörben látható lány! Gemma Doyle a neved, de fogalmam sincs, valójában
ki vagy.


Szóval, látható, hogy nincs híján az ilyen-olyan problémáknak a könyv, van min izgulni a lapokon. Az elején kicsit megijedtem az oldalszámoktól, hiszen most nem igazán van időm a hosszú könyvekre, s aggódtam, hogy nem tudom elolvasni a kölcsönzés lejártáig. De, mint a hét folyamán kiderült, fölösleges volt ezen aggódnom, hiszen a könyv olvastatta magát - észre se vettem, és már a közepén tartottam. Bár, megjegyzendő, hogy ebbe biztos beleszámított az is, hogy viszonylag nagy sorközökkel került ki a nyomdából, s a fejezetek is elég rövidek benne. Szóval, ne tartson vissza senkit a hosszúsága!

Bár, problémáim még mindig akadtak a könyvvel: például az, hogy számomra tényleg nincs egyetlen szimpatikus szereplő sem. Gemma barátnői az idegeimre mentek, s utáltam, hogy így kihasználják őt. Azt hiszem, ha Gemmának nem lenne meg a képessége, hogy átvihesse őket abba a varázsvilágba, nem is állnának szóba vele. Bár, Ann-nek volt egy-két pillanata most már, amikor egész szimpatikus volt, de aztán pár oldal után mégis sikerült lerombolnia bennem ezt az egészet. S még idegesített benne az is, hogy a szereplők egy teljesen nyilvánvaló és átlátható titkot nem tudnak megfejteni, csak mikor már úgyis mindegy. Ez is egy picit rontott az élményemen.

De ne higgyétek a fenti bekezdés alapján azt, hogy nem élveztem a könyvet, mert ez hazugság lenne. Nem így van. A hangulata ennek is rabul ejtő volt, s az izgalom is mindvégig megvolt. Tényleg, határozottan jobb, mint az első rész, s most már nagyon kíváncsi vagyok a következőre, ami, ha minden igaz, november végén jelenik meg, ugyancsak a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Édes, távoli dolog címmel - megjegyzem, szerintem a címe kicsit idegenül hangzik magyarul, jobb lett volna valami mást adni neki. Szerintem.

Az értékelésemben 6 pontot ért el!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Rebel Angels
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám:508 oldal
Eredeti ár: 2999 Ft
ISBN: 9789632 450704

Fülszöveg:
Gemma Doyle alig várja, hogy elutazzon a Spence Akadémiáról a karácsonyi szünetre, a barátnőivel töltse az időt Londonban, elegáns bálokra járjon, és ami már nem akkora mulatság, a betegeskedő apját ápolja. Miközben az 1896-os év szilveszterére készül, egy jóképű fiatalember, Lord Denby szeme akad meg Gemmán, vagy csak úgy tűnik? Mégis, a nagyvárosi forgatagban is egyre erőteljesebbek Gemma látomásai három fehérbe öltözött lányról, akikkel valami szörnyűség történt, amit csak a birodalmak tudnak megmagyarázni. Ellenállhatatlan a csábítás, és nemsokára Gemma, Felicity és Ann pillangóvá varázsolják a virágokat a birodalmak igéző világában, ahova csak Gemma révén juthatnak el. A lányok nagy örömére szeretett Pippájuk is itt várja őket, hogy teljessé tegye baráti körüket. De a birodalmakon belül és kívül is viharfelhők gyűlnek. Ismét megjelenik a rejtélyes Kartik, és meghagyja Gemmának, hogy meg kell keresnie a Templomot, és meg kell kötnie a varázslatot, különben rettenetes csapás éri. Gemma hajlandó eleget tenni Kartik tolakodó parancsának, jóllehet ez veszélyekkel jár, mert kalandjai során találkoznia kell az anyja legjobb barátnőjével, és jelenlegi ellenfelével, Kirkével.
Amíg Kirkét el nem pusztítja, Gemma nem töltheti be a sorsát. De Kirké megtalálása mind közül a legveszélyesebb feladat.

Akik előttem írtak róla:1
Christina
Ilweran
Joeymano

Vélemények:

3 hozzászólás:

sajtosrolo írta...

Nekem is sokkal jobban tetszett, mint az első kötet. Az elég gyenge volt, a Birodalmak ábrázolása pedig nem volt elég kidolgozott. Itt ezt már nem éreztem, és az is jót tett a történetnek, hogy kiléptek az iskola falai közül. Kellemes csalódás a könyv, ezzel együtt mégis semmi különös, de azért várom a befejező részt.:)

Heloise írta...

Örülök, hogy egyetértünk :-) igen, én is egyébként így vagyok vele, hogy igazából nem az a "húúú, de rajongok" féle ifjúsági könyv, de mégis képes lekötni az embert arra a pár délutánra, s utána meg azért csak kíváncsiak vagyunk mi lesz a következő részben :-)
Bár, nem tudom, szerintem kicsit elnyújtott, hogy trilógiaként jelentetik meg, szerintem elég lett volna max. két kötet...

sajtosrolo írta...

Hát, az még nem jutott eszembe, hogy elég lett volna két kötet is, de van benne valami. Bár ki tudja, mi lesz a befejező részben.:)

Related Posts with Thumbnails