Stephanie Meyer: Twilight
kiolvastam: 2009. szeptember 4.
" Alkonyat van megint - mormolta. - Megint vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér. - Vannak dolgok, amelyeknek nem kell véget érniük - szűrtem az összeszorított fogaimon keresztül, mert abban a pillanatban teli lettem feszültséggel. Felsóhajtott. - Azért hoztalak el a bálba -kezdte lassan, mert végre elszánta magát, hogy válaszol a kérdésemre -, mert nem akarom, hogy bármiről is lemaradj. Ha megoldható, én nem akarom, hogy miattam kelljen lemondanod valamiről. Azt akarom, hogy úgy élj, mint egy emberlány! Azt akarom, hogy az életed olyan normálisan folytatódjon, mintha én meghaltam volnan 1918-ban, ahogy történnie kellett volna. Összeborzongtam attól, amit mondott, aztán dühösen megráztam a fejem. - És mégis, mit gondolsz, miféle fura párhuzamos világban mentem volna én el az iskolabálba saját szabad akaratomból? Ha nem lennél ezerszer erősebb nálam, akkor gondoskodnék róla, hogy ezt ne úszd meg szárazon. Egy pillanatra elmosolyodott, de a szeme komor maradt. -Nem is volt olyan rossz, te magad mondtad. - De csak azért nem, mert veled voltam. Egy percig hallgattunk: Edward a holdat bámulta, én őt. Bárcsak meg tudnám magyarázni neki, mennyire nem érdekel engem a normális emberi élet!"
Fülszöveg:
Forks fölött mindig felhős az ég, Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nemcsak a mindennapi csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő...
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. Egy nap a legenda megelevenedik...
Értékelés:
Kezdjük azzal, ami a regény talán egyetlen pozitív tulajdonsága: a külseje. Nagyon szép kivitelben jelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A kötet igazán kézbe való, hívogató, csábító... Jó ideig el lehet benne gyönyörködni!
De nem úgy, mint a regényben... Nem mondanám azt, hogy szerintem borzalmas. de nem is jó. Persze, itt leszögezném, hogy ez az én privát véleményem és nem akarok ezzel senkit se megsérteni, tekintve, hogy mekkora rajongó-tábora van... És pont ez az, amit nem értek! Annyi, de annyi jó ifjúsági könyv van és most mégis ez a mérvadó.
Pedig az írónak (végülis nevezhetjük így, mert van pár könyve) olyan, de olyan borzalmas stílusa van! A könyv olvasása közben az az érzésem támadt, mintha egy hisztis, hormonjaival küszködő lány blogját olvasnám az interneten. Jó, persze itt lehetne azt mondani, hogy ennek pont ez a lényege, mert egy hisztis, hormonjaival küzdő lány szemszögéből látjuk ezt az egész történetet és milyen jó írói fogás, hogy stílusában is bele tud illeszkedni ebbe a szerepbe. Na, de itt jön az, hogy az írói nagyságnak ezen keresztül is kellene érződnie. De mégis hol? Ezt mondja meg nekem valaki! HOL???
A tájleírások nagyszerűségében ( körübelül így néz ki egy: "minden zöldben játszott: a fák, a törzsüket borító moha, a lombsátor, a páfránnyal benőtt talaj. Még a levegő is zölden szűrődött át a falevelek között" és itt vége is a tájleírásnak) amiket már egy tizenöt éves, kisebb-nagyobb írói ambícióval megáldott tinédzser is szebben meg tudna fogalmazni. Legalább ebben megcsillogtathatta volna a szerző saját tudását. De persze, gondolom a tájleírás ma már nem divat. Hát, persze. Csak ez lehet a gond. De akkor nézzük meg a szereplőket! Az már csak divat, hogy tudjuk milyen jellemek szerepelnek a műben. De sajna, az Alkonyatban ebből a szempontból is csalódnunk kell... Meg tudjuk ugyan, hogy Bella kétbalkezes és Edward olyan, mint egy görög isten, de ez még nem jellemábrázolás, szerintem. Legalábbis én ezzel nem elégszem meg.
Amit még dícsérni szoktak ebben a könyvben, az a szerelemábrázolás... őőőő, hát nem tudom.... akik dícsérték, azoktól megkérdezném, hogy voltak-e már valaha szerelmesek vagy ha azok nem is, akkor olvastak-e IGAZI szerelmes regényt. Mert szerintem nem. Vagy nekik vajon tényleg csak a külsőségeket jelenti a szerelem? Mert a regényben folyamatosan csak annyit lehet olvasni, hogy ez az Edward milyen jól néz ki stb stb. És persze, az elválás fájdalmának leírása kimerül abban, hogy nem kap levegőt és fáj a mellkasa. Nem hiszem, hogy ennyivel le lehetne írni ilyesmit. De persze, lehet hogy csak az ő érzései ilyen szegényesek.
Vannak benne még idegesítő dolgok, például Bella viselkedése az apjával szemben (megsúgom: önző, folyton elégedetlenkedő. Mondjuk az apjának mindjárt jobb helyzete lesz a lánya szemében, mihelyt vesz neki egy autót). De végülis, ezt kell erősíteni a tinédzserekben... a mai világban.... Na, de ezt nem is részletezem tovább.
Összegzés:
Egy olvasásnak elment. Többnek nem hiszem. Abszolút tinédzser-regény, ennél nem több. Viszont még abból is a rosszabb fajtából van, szerintem semmiféle pozitív előképet nem állít a fiatalok elé. CSak a szerelem külsőségeit, a szülőktől való eltávolodást, a zárkózottságot. De lehet, hogy csak én várok el túl sokat az ifjúsági regényektől... MAjd igyekszem lejjebb tenni a mércét. De sajnos, erre a regényre minden reményem ellenére csak 3 pontot tudok adni. De ez ugye, szubjektív... Lehet, hogy valakinek meg ez lesz A REGÉNY.
5 megjegyzés:
Juj én ezt csak most olvastam, de totálisan egyetértek... lehet, hogy több pontot adnék, de egyébként egyetértek... a Twilightra én akkor ébredtem rá, hogy gázos, mikor másféle feldolgozásban (értsd: ficek) kezdtem értelmezni azt a regényt, és van olyan, aki sokkalta jobban le tudja ezt írni és mondjuk ki, el tudja adni... :D Ott van a polcomon, nem azért... igaz, én elsőként a filmet láttam, ami után a könyv világmegváltás volt, de nekem második olvasásra (jó kis Darren Shan volt közte) világosodtam meg, hogy még a vámpírkultusza sem tetszik benne :P
Ez van.
Hmmm.. :-) ez egy kicsit durva kirohanásom volt, tudom. Csak tényleg felment bennem a pumpa, amikor másodjára olvastam. Valahogy jobban kijöttek a könyv hibái, és valószínű nem is voltam olyan hangulatban, hogy ezeket tolerálni tudjam. De be kell valljam, nekem is ott csücsülnek a polcomon :-)
És számomra tényleg az a dühítő benne, hogy a szerzője tényleg nem tud írni. És ha belegondolok, hogy hány tehetséges, jó fantáziájú író pedig nem is érvényesülni... szóval, ez volt leginkább a bajom vele :-)
Hát igen... de hidd el nekem, hogy a film után világmegváltás a könyv... amiről nem a könyv tehet, hanem a film :P
Utálom szegény nőt, aki rendezte és most tessék, ott a New Moon és máris jobbnak tartom a filmet, mert nem kell feleslegesen szétszenvednem semmiségeken az agyam... Mert Bella kiakasztó a másodikban. Számomra.
Steph pedig... olvass bele a Pokoli báléjszakákban lévő novellájába, azt hittem, sírógörcsöt kapok... A burok című könyvet el sem merem olvasni.
De mondjuk bennem az is bennem van, hogy sosem volt jó viszonyom az apámmal és megutáltam Bellát, amiért ott van neki Charlie és meg sem érdemli... Borzalom a főhősnő. Nekem még az fura a könyvben, hogy a szerelmükben... értem én, hogy Edward simán megölheti Bellát, de akkor is... nekem nagyon nehéz lenne őt nem megérinteni... annyira fájdalmas lenne. Sosem értettem, hogy bírják ki. Ez van...
Puszi neked
Sister
Jajj, most vedd úgy, hogy veűirtuálisan szaladok feléd... megvan? meglepődsz... és kapsz egy jó naaagy medveölelést :)) (te meg még jobban meglepődsz:)))
Imádom ezt a postot, tényleg :))
:-)) szívesen fogadom a virtuális öleléseket, főleg ha egyetértésből adódnak :-D
de olyan mezőn rohanj felém, mint a filmekben! :-) (csak vigyázzunk a tehénlepényekre, nehogy belelépjünk a nagy rohanás közben)
Megjegyzés küldése