A jövő kezdete

Jude Deveraux: Madame Zoya, a lélek doktora

kiolvastam: 2010. december 27.

Már mielőtt belekezdenék a bejegyzésembe, rögtön egy lényeges kijelentést szeretnék tenni: még nem olvastam olyan igazán vérbeli csajos regényt. Soha. Azt hiszem... - most egy kicsit elbizonytalanodtam, ahogy általában szoktam, mikor leszögezek valamit... Ja, de! Most mégis eszembe jutott egy: Candace Bushnell -től a Szex és New Yorkot valaha, valamilyen igen távoli időben és talán egy másik dimenzióban, vagy csak egy másik életben én is elolvastam - bár, mivel nem vagyok tájékozott a csajos könyvek palettáján, nem tudom mennyire fedi le az a könyv a "vérbeli csajos regény" fogalmát.

Igazából, ezt a comingout -olást azért tartottam fontosnak, hogy tudjátok: igazából Deveraux regényét ezért nem igazán tudom mihez viszonyítani saját műfaján belül, vagyis a többihez képest szerintem mennyire jó vagy rossz - nem ismerem az ilyesfajta könyvek sémáit, a témáit meg inkább csak elképzelni tudom. Szóval, ezt a könyvet mindenféle támpont nélkül fogom értékelni - ezt fontosnak tartottam leszögezni itt az elején.

Szóval, a kezdőszituációban adva van nekünk három nő: Amy, a családanya, aki elé végülis nyugodtan rakhatnánk a boldog jelzőt is, bár ez a vetélése következtében fellépő depressziója miatt mégse lenne teljesen helytálló. A másik hölgy neve Faith, aki szintén nem boldog, hiszen férje nem régen hunyt el súlyos betegség következtében, s az anyósával azelőtt se, de azóta meg végképp nem valami felhőtlen a viszonya - hogy finoman fogalmazzak. S végül ott van a harmadik hölgy, Zoe - aki amnéziában szenved, jó pár év kiesett az emlékezetéből, s persze ezzel együtt olyan fontos információk is, mint például, hogy miért is haragszik rá az egész város. Hát, ők lennének azok, akiket Jeanne, a pszichoterapeuta egybegyűjt maine - i nyaralójában, hogy hátha segítenek egymásnak megnyílni, s átlendülnek együtt problémákon. S persze, előbb-utóbb felbukkan Madame Zoya, aki olyan csodálatos képességek birtokában van, hogy képes visszarepíteni a problémákkal küzdő embereket múltjuknak ahhoz a pontjához, ahol minden baj kezdődött...

A könyv egyébként a Madam Zoya látogatóinak folytatása, bár az előző rész ismerete nélkül is tökéletesen érthető ez a könyv - ahogy olvastam az első részről írt véleményeket, tulajdonképpen csak Madam Zoya személye kapcsolja össze a két részt, de ezt leszámítva teljesen önálló történetnek tekinthetők. Igazából, a hangsúly a három nő egészen "hétköznapinak" nevezhető problémáin van, illetve ezek feldolgozásán, maga Madam Zoya -nak csak egy egészen piciny szerep jut, amivel egy kis misztikumot csempész a mindennapokba.

A könyv első része talán ezért is nem tudott lekötni annyira - rájöttem, hogy ezek a csajos-romantikus vonalat követő regények nem az én műfajomba tartoznak. Amíg a három nő a maine - i nyaralóban tartózkodva próbálta megismerni egymást, s kitalálni vajon ki miért is van itt, egy szikrányi érdeklődést sem mutattam a könyv irányába. Talán, egyedül Zoe története volt ami valamennyire mégis csak érdekelt, kíváncsi voltam vajon mit tehetett, hogy minden régi ismerőse utálja. És persze tudom, hogy a hiba az én készülékemben lehet, ezért is írtam a bejegyzés elején, hogy nincs tapasztalatom az ilyen típusú könyvek terén, s pont az érdeklődésem hiánya miatt alakulhatott ki ez a helyzet.

De aztán végre eljött a várva várt időutazás, aminek segítségével mindhárom nő visszarepült a XVIII. századba, hogy Amy későbbi sorsát megváltoztassák, de végül mindhármuk számára hasznosnak bizonyul. Itt már nem mondhatom, hogy teljesen mindenféle érdeklődés híján voltam, hiszen mégis csak egy régebbi korba csöppentünk, de az volt a baj, hogy ezek a nők hiába "időutaznak" bárhova is, azért mégis csak vérbeli modern nők maradnak, ugyanazzal a látásmóddal, s így maga a történet se lett több számomra, pedig őszintén szerettem volna.

Idegesítettek azok a nyelvbotlásaik, amik folyton a modern korra hivatkoztak - mintha csak direktbe sugallni szerették volna a többi XVIII. századi szereplőknek, hogy ők egy másik időből jöttek. Hát ki mondana olyat egy 1700-as évekbeli festőnek, hogy úgy dolgozik, mint egy kamera? - meg úgy egyébként is.... Persze, ezek a nyelvbotlások nem játszanak főszerepet a történetben, sőt elég mellékesen vannak jelen, de engem ezek igenis zavartak.

Továbbá még volt egy dolog, ami nagyon a bögyömben volt, de ez inkább narratológiai szintű: nem tetszett az a megoldás, hogy a narrátor jópárszor elmondta az egyik szereplő gondolatait a másikról, vagy hogy szerinte a másik mit gondol róla, s erre pár sorral lejjebb az a bizonyos másik szereplő tényleg kimondta ugyanazokkal a szavakkal azt a dolgot vagy gondolatot, amit az előbb a narrátor említett. Ez se igazán az én ízlésemnek való - bár megjegyezném, hogy ez nem sokszor fordult elő, s lehet, hogy másnak, aki nem hepciás ezekre a dolgokra, nem haragudna értük.

De az elégedetlenkedésem igazából tényleg abból fakadhat, hogy nem nekem valók az ilyen típusú könyvek. De aki kedveli a könnyed, romantikus olvasmányokat, azoknak jószívvel ajánlom figyelmébe ezt, nekik biztosan elnyeri a tetszésüket, és valóban érdekelni fogja őket a három nő sorsának alakulása, ami azért bőven szolgál meglepetésekkel. S természetesen, ami még egy hatalmas piros pontot érdemel tőlem az a csodálatos borító, ami egyből felkelti az érdeklődését az embernek.

Az értékelésemben 4 pontot ért el.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Return to Summerhouse
Fordította: Berta Ádám
Eredeti ár: 2990 Ft
Oldalszám: 367 oldal
ISBN: 978 963 293 074 9

Fülszöveg:

Három nő az élet keresztútján, akiket súlyos veszteségek gyötörnek. Amy nem tudja feldolgozni, hogy elveszítette kisbabáját, Faith pedig, a fiatal özvegyasszony, hosszú éveket töltött el beteg férjét ápolva, kiszolgáltatva anyósa kegyetlenkedéseinek. A legkülönösebb mégis Zoë sorsa, aki egy autóbalesetben elveszítette az emlékezetét, és magához térve csak annyit érzékel, hogy az egész város heves gyűlölettel fordul felé.
A pszichoterapeutájuk javaslatára utaznak el Maine államba, hogy találkozzanak a titokzatos Madame Zoyával és húgával, Primrose-zal, akik képesek visszarepíteni őket az időben, hogy újraírhassák múltjukat. A trió azonban nem a hatvanas évekbe, hanem egyenesen 1797-be utazik. Mintha csak három modern és öntudatos nő csöppenne egy Jane Austen-regénybe: azért vannak most itt, hogy újrarajzolják Amy családfáját… de vajon mi történik, ha két évszázaddal korábban találják meg az igaz szerelmet?



Képek forrása: weheartit.com