Georges Simenon: Maigret nyaralni megykiolvastam: 2011. március 15.
Egy főfelügyelőnek is kell néhanapján a pihenés: elővenni a hatalmas utazótáskákat, jól megtömni őket ruhákkal, fogni a feleséget és elmenni valami csendes kisvárosba, ami aztán biztosan mentes minden stressztől és gondtól; ahol az ember csak a pihenésnek él. Legalábbis így nézne ki minden bizonnyal egy ideális nyaralás. Azonban a valóság már nem ilyen egyszerű: közbejöhet a hőn szeretett feleségnek egy durva vakbélgyulladás, aminek folyománya a férjnél jelentkező unalom vagy..... nos, igen: vagy a főfelügyelőként tevékenykedő férjnek a fülébe juthat ilyenkor éppen egy rejtélyes baleset híre, ami akár gyilkosság is lehetett volna. Bár, kezdetben Maigret kicsit húzódozik az ügy felgöngyölítésétől, de nem tagadhatja meg nyomozói mivoltát, és persze az unalom is nagy úr ilyenkor. Szóval, főszereplőnk szépen-lassan mégis csak hozzáfog az ügy megoldásához, miközben a felesége a kórházban pihen. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet egy nyomozó nyaralása :-)
Be kell vallanom - szégyen, nem szégyen - én bizony sose hallottam még ezelőtt Maigret felügyelőről és az ő nyomozásairól. Ennek az okát valószínűleg ott kereshetjük, hog
y nem állok nagy krimifaló hírében, sőt, ha már itt tartunk, azt is elmondhatom, hogy elég nagy hiányosságaim vannak ebben a műfajban. Szóval, ismételten leszögezem, hogy pont ebből kiindulva nem igazán voltak elvárásaim a regénnyel kapcsolatban: persze, azért gyilkosság legyen benne - ha már krimi-, és a folytonos agyalgatást se tartottam volna hátrányosnak. Szóval, inkább mint krimiregénnyel szemben voltak vele elvárásaim, és nem pedig egy újabb híres Maigret történettel szemben.A regény tökéletesen teljesítette eme feladatait, sőt még annál többet is. Tetszett a stílus, Maigret alakja is elég szórakoztató volt - de nem annyira, mint Popine -, és persze az agytekervények megmozgatása sem hiányzott olvasás közben. Szóval, tökéletes kis krimi volt, a maga 165 oldalával, és nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Természetesen, én sem mehetek el szó nélkül a borító mellett: a világítótorony, az enyhén felhős ég és a tengerpart látványa, tényleg szinte kiált érte, hogy szánjunk rá egy kis időt a fülszöveg elolvasására.
Szóval, röviden: igényes, szép kiadás és egy kellemes kis krimi - mi kellhet még?
Az értékelésemben 8 pontot ért el!
Kiadó: Agave Könyvek
Eredeti cím: Les Vacances de Maigret
Fordította: Bánki Ágnes
Oldalszám: 165 oldal
Eredeti ár: 2280 Ft
3 megjegyzés:
Mikor először olvastam a regényben, hogy Monsieur 6! arra gondoltam, milyen durva nyomda hiba, második alkalommal: na ne már megont? Aztán később kezdtem gyanítani, hogy nem véletlen:) Vicces volt:)
A borító levett a lábamról, a történet sem volt rossz, mondjuk kicsit könnyen megfejthető, de bízok benne, hogy olvasok még ennél agyafúrtabb, csavarosabb Maigret történetet. (nekem is ez volt az első)
:-D ez nagyon jó!
Egyébként először én is csak pislogtam, hogy ez most mi is, de aztán mintha megmagyarázták volna, hogy miért is Monsieur 6. :-)
Igen, persze - a gyilkos kilétére már tényleg hamar rá lehet jönni, engem inkább az érdekelt hogy pontosan miért is csinálta. Legalábbis, nekem az indokok nem voltak világosak :-)
Valahogy éreztem, hogy az asszony lesz itt a "bűnös" ami az indokokat illeti:) A szerelem, féltékenység, bosszú általában benne van a leggyakoribb indokok között :) Lehet én már túl sok krimit olvastam:D
Megjegyzés küldése