2018. február 16., péntek

Könyvtári kalandozások - Az én könyvtáram

A bejárati ajtótól akár csukott szemmel is eltalálnék kedvenc helyeimig. Ahogy visz a lábam fel a lépcsőkön, gondolatban már a polcok előtt mászkálok. Próbálom fejben tartani a legutóbb kinézett címeket, de úgyis tudom, hogy már az első emeleti nézelődésem során újabb könyvek terelik el a figyelmemet. Igyekszek parancsolni a harácsolós ösztönömnek, de nem könnyű. Elvégre egy könyvtárban vagyok. 
Méghozzá nem is akármilyenben.

Képzeld el ezt a könyvtárat úgy, mint egy kisvárost. Boltok, kávézó, közösségi terek szolgálják ki a tagok igényeit ebben az óriási üvegpalotában. Postások, biztonsági őrök, könyvtárosok sétálnak át az aulán ráérősen vagy éppen kicsit sietve - kinek-kinek dolgai sürgőssége szerint. A függőfolyosókon hallgatók cseverésznek egymással személyesen egy pohár kávé felett vagy telefonon, a külföldi hallgatók pedig a laptopjukon webkamerán keresztül beszélnek az otthoniakkal. Olykor egy-egy jegyzetei felett motyogó tanuló is elsétál közöttük. Ők néha letekintenek a függőfolyosóról az aulára, és az előttük levő nagy térnek gesztikulálva magyarázzák az anyagot, mint holmi politikusok a kampányidőszakban. De senki nem néz fel rájuk lentről, mindenki igyekszik a dolgára.
A mi könyvtárunkban nagyon különböző egyéniségek fordulnak meg, akik általában kisebb-nagyobb csoportokba rendeződnek. Ezek majdnem olyanok, mint az amerikai klisés gimis filmek klikkjei, olykor tényleg kétlábon járó sztereotípiák. Vannak az öltönyös-nyakkendős, kiskosztümös-tűsarkos jogászok, akik magabiztosan, felemelt fejjel csörtetnek át a könyvtár terein. Nem húzódnak félre sosem, mert ők tudják a céljukat, tudják hova tartanak, és tudják, hogy elérik azt. Ám nem mindenki ilyen magabiztos, olykor vannak olyanok is, akik nagyon elveszettnek tűnnek, és talán nem csak a teret értve ezalatt. A boltunk előtt néha végiglibegnek mezítlábas, elvarázsolt tekintetű emberkék is, akiknek a füléből meghatározhatatlan vagy éppen furcsa dolgok lógnak. Például a ruhatári akasztó. Néha behunyt szemmel élvezik a napfényt, és nem zavarja őket, hogy a percek pörögnek körülöttük - ők valami olyan időtlen térben léteznek, ahol nem kell sehova sem sietniük.

A könyvtárunk szinte sohasem alszik. Nappal és éjszaka is megvan a maga arca, és mindegyikben megvan az a szépség, amiben mindig gyönyörködni lehet. A napfényes napokon mikor áttörnek a napsugarak az üvegfalakon, ragyogó fényességgel beterítve a könyvtár tereit, valami egészen elképesztő. Ha pedig esik az eső, igazi kuckós hangulatot hoz magával az üvegmennyezet kopogása. Szeretem ezt a könyvtárat: hogy annyira modern, mégis otthonos.
Jó az emeletein céltalanul bóklászolni vagy éppen magabiztosan megcélozni egy részleget, egy polcot, egy kimondott lelőhelyet. Emlékszem a legelső, még egyetemista könyvtárazásaimra, amikor képtelen voltam megtalálni bármit is, és úgy éreztem, hogy elveszek a négy emeletnyi könyv között. De aztán megtanultam az évek alatt. Nagy lépés volt ez nekem a kisvárosi és iskolai könyvtárakhoz képest. Mit nekem a raktári kérések, ETO jelzetek vagy Cutter számok most már!
Nem is annyira félelmetes ez az egész, mint kezdetben volt. Csukott szemmel eltalálnék már a kedvenc helyeimre - mert bizony ilyenek is lettek itt, amit akkor tizenkét évvel ezelőtt nem hittem volna.

Olvassátok el Theodora bejegyzését is az ő könyvtáráról :)

9 megjegyzés:

theodora írta...

Awwww, ez nagyon hangulatos bejegyzés lett - szívesen megnézném ezt a komplex épületet, izgalmas lehet itt dolgozni :)
Remélem még írsz hasonlót beszámolót, most elgondolkoztam hogy én is írjak-e.

Heloise írta...

Köszönöm <3 Egyszer, ha Szegeden jársz - bár tudom, elég messze van :D - , de ha erre jársz, szívesen körbevezetlek a könyvtárunkban ;) Én nagyon szerelmes vagyok ebbe az épületbe, az az igazság :D
Írj, írj, írj! :))) Én nagyon szívesen olvasnék a könyvtáratokról, illetve egy könyvtáros szemszögéből :)
Igen, még tervben vannak könyvtárazós bejegyzések nálam :)

theodora írta...

Köszönöm! Ha ott járnék mindenképpen!
Megpróbálok valami hasonlót én is írni ;)

Heloise írta...

Várom, nagyon! :)

theodora írta...

Megírtam :))

Lobo írta...

Én annak idején nem szerettem az Egyetemi könyvtárat, mert ugyan központi helyen volt, de nyikorgott a padló és kevés hely volt. Úgyhogy a Somogyiba jártam.
Azóta pedig nem voltam Szegeden, majd ha arra járok megnézem ezt a csoda épületet, mert sok jót hallottam róla :)

Heloise írta...

Nahát, nem is tudtam, hogy ide jàrtál egyetemre :) én a régi egyetemi könyvtárat már nem használtam,,a TIK pont az azt megelőző évben nyílt, hogy elkezdtem az egyetemet. Érdekes, anno a Somogyit én is valahogy jobban szerettem.
Számodra is nagyon szívesen felajánlok egy körbevezetést, ha erre jársz! :)

semmi írta...

Már kicsiben a képről felismertem a TIKet, így muszáj volt rákattintanom. A bejegyzésed felelevenítette bennem a szép emlékeket, mikor tavaly még oda jártam. Jó volt olvasni róla. Én is imádom ezt a helyet ^^

Heloise írta...

Awww köszönöm szépen! Örülök, hogy sokan szeretjük ezt a helyet :)

Follow Me @photos_from_anna